A kosárlabda közelében eltöltött éveim tapasztalata alapján, kizárólag a mai írás alkalmából, a volt Jugoszlávia legjobb ötösét így állítanám össze: Dražen Petrović, Dragan Kićanović, Radivoje Korać, Toni Kukoč és Krešimir Ćosić. A ténylegesen legjobb közöttük talán a legutóbbi volt, aki 25 évvel ezelőtt, 1995. május 25-én hunyt el.
Ćosić 1948. november 26-án született Zágrábban, a család azonban rövidesen Zadarba költözött, ahol gyermekkora idején a kosárlabda nagy népszerűségnek örvendett, így nem csoda, hogy a nyurga termetű fiú is ott kötött ki. Az edzők eleinte nem sok fantáziát láttak benne, különösen azért nem, mert kimondottan rossz étkű, és ezért nagyon sovány legényke volt. Szorgalma és játékintelligenciája a 211-es testmagassággal együtt azonban perdöntőnek bizonyult, így Enzo Sovitti és Leonardo Bajlo edzők felügyelete alatt 17 évesen mutatkozott be az első csapatban. Két évvel később mar tagja volt az ezüstérmes válogatottnak az uruguayi vb-n, majd pályafutása során a legjelentősebb versenyeken még 13 érmet nyert. Az olimpiákon egy arany (1980) és két ezüst, a vb-ken két arany (1970 és 1978) és két ezüst, az Eb-ken három arany (1973, 1975, 1977), három ezüst és egy bronz volt a mérlege. Kétszer, 1971-ben és 1975-ben az Eb legjobbjának kiáltották ki.
A Zadaron kívül még Amerikában a Bringham Young Egyetem (Provo, Utah), a ljubljanai Olimpija, a bolognai Synudine és a zágrábi Cibora gárdáiban játszott. Hatszor volt országos bajnok, és négy kupagyőzelmet is szerzett.
1972-ben ő volt az első kiválasztott nem amerikai az NBA liga játékosbörzéjén, de a Portland és az LA Lakers hívásának is nemet mondott, és maradt az amatőrök között. Ő lett az első európai a főiskolás All Stars ötösében, a 11-es számú mezt (mindenütt e szám alatt játszott) pedig a Bringham egyetem az iránta való tiszteletből 2006-ban kivonta a forgalomból.
Az edzői pályára 1976-ban lépett az Olimpijában, ahol egyben játékos is volt. 1985-ben a válogatottat vette át, de a németországi Eb-n sikertelennek bizonyult, majd 1986-ban a spanyolországi vb-n bronzot nyert.
Amerikai éve alatt Ćosić a mormon vallásban (hivatalos nevén Az utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus egyháza) találta meg magát. Hazatérte után az egyházat Horvátországban is meghonosította, és lefordította a mormonok könyvét, amit manapság is használnak.
1996-ban csak harmadik Amerikán kívüliként besorolták a sportág halhatatlanjai közé.
Horvátország önállósulása után diplomata munkát kapott az ország washingtoni nagykövetségén. Három évre rá a rákban szenvedő Ćosićot Baltimore-ban 47 évesen érte a halál, és a zágrábi Mirogoj temetőben helyezték örök nyugalomra. Számos elismerésben részesült. Az ő neve alatt fut a horvát kosárlabdakupa, a nevét viseli a zadari sportcsarnok, egy tér Zágrábban és egy utca Zadarban.
Kosarazói és emberi erényei révén nagy népszerűségnek örvendett, és ma is példaképnek tekinthető.
