Amikor megjelent a járvány, és nem sokkal utána bezárták az iskolákat, óvodákat, a pedagógus körökben döbbent csend lett. Online tanítás? Olyat mi még nem csináltunk. A tanáriban megállapodtunk abban, hogy a Google Classroom alkalmazást fogjuk használni. Egészen jól alakultak a dolgok, úgyhogy most már azt mondhatom, hogy sikerült áttérnünk a távoktatásra. Igen ám, de ez nem pótolhatja a tanár-diák közvetlen kapcsolatot, amire valójában a tanítás épül. A gyerekek ugyan igyekeznek teljesíteni, erről sok helyen sok szó esik. Egy dologról azonban keveset beszélünk, hogy a diákok ezt hogyan élték, élik meg. Erről tanúskodnak ezek a dolgozatok, melyeket a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola 7. a osztályos tanuló írtak, s arról a helyzetről szólnak, melyet nemrégiben átéltek, s tapasztalnak még az iskolaév végéig.
1.
Én azért választottam ezt a témát, mert a mostani világról van szó. A szüleimet nagyon meglepte az a hír, amikor arról értesültek, hogy bezárják az iskolákat, és hogy otthon számítógépen kell dolgozni. Mivel itthon vagyunk, a bátyám és én gépen dolgozunk, az öcsém és a húgom pedig tévén tanulnak. A mamámat is meglepte az iskolaszünet, de örül, hogy valamennyivel többet lehetünk vele. Neki is nagyon sokat segítek, lenyírom a füvet, söprögetek, kertet ások. Nekem még hozzá kell szoknom az internetes tanuláshoz, mert ez még furcsa, de majd belejön az ember. Az itthonlét nagyon rossz, az, hogy nem mehetek ki a barátokkal a városba, de egyben jó is, mert megtanulok olyan dolgokat, amiket különben nem biztos, mint például a kötés, varrás. Meg azért is jó, mert együtt vagyok a családdal, testvéreimmel. Sokat társasozunk, és anyukámnak mindig segítek törölgetni, mosogatni, porszívózni. Legtöbbször vásárolni megyek, természetesen a mamámnak és otthonra is. Visszatérve az internetes tanuláshoz: kiderült, hogy némelyik tantárgyat nehéz megérteni interneten keresztül. Minden nap reggel 7-kor kelek a bátyámmal, mert neki is 8-kor kezdődik az első óra. Az öcsémnek és a húgomnak 10-kor kezdődik tévén az előadás. A legkisebb húgom pedig óvodás, de ő is kap az interneten keresztül néha feladatot. Az otthoni karanténban, amikor hideg van, és nem lehet kimenni, az nagyon unalmas, mert nem lehet kimenni az udvarra játszani. A testvéreim is még mindig ismerkednek az internetes tanulással, s ők is nehezen bírják ki ezt a bezártságot. Reméljük, minél hamarabb elmúlik ez a járvány, és kimehetünk a szabadba játszani, és szeptembertől kezdhetjük az iskolát. (Mucsi Dávid)
2.
Saját otthonom rabja vagyok. Az első napok könnyen teltek, de szinte hihetetlenül hangzik: hiányzik az iskola. Megkezdődött az internetes oktatás, de nincs személyes kapcsolat a barátaimmal és a tanárokkal. Mivel több mindent sportolok, sok barátom és edzőtársam van. Most online oldjuk meg az edzést. Így is izgalmas, de nem az igazi. Szerencsére idehaza van futógépünk, és súlyzófelszerelésünk, így kondiban tarthatom magam. Sokat futok és kerékpározom. Sajnos az országos úszóverseny elmaradt, így odaveszett a felkészülésem. Remélem, mire a diákolimpia lenne, addigra megoldódik ez a járványhelyzet. Jó lenne részt venni rajta, ha már sikerült kvalifikálnom magam, mert a körzeti versenyt megnyertem. Barátaimmal megbeszéljük az iskolai dolgokat, és akik szerb nyelven tanulnak, elképzelni sem tudják, mivel foglalkozunk mi a suliban. Úgy tűnik, mintha nekik könnyebb lenne. Anyukám is besegít a leckében, lesben kell állnunk, melyik tanár mikor ír bejegyzést. Van, hogy este 9-10-kor jelenik meg a feladat. Mindig kapunk házit, vagy másolni- és olvasnivalót. Szüleimnek is megvan a maguk gondja. Anyukám egyik munkahelyét elvesztette a mostani járványhelyzet miatt, így más pénzkereseti lehetőség után kellett néznie. Tejet árulunk itthonról, de most az időseknek házhoz kell szállítani, ebben én is kiveszem a részemet. Elvállaltam, hogy a nagyszüleimnek is bevásárolok, így nem mondhatom, hogy unalmasan telnek a mindennapjaim. Remélem, nem betegszünk meg, sem mi, sem kedves tanáraink, és minél hamarabb véget ér ez a kellemetlen helyzet. Addig is kitartást kívánok mindenkinek! (Nagy Viktor)
3.
A mi országunkat sem kerülte el a koronavírus, immár tíz napja házi karanténban vagyunk. Mivel 16-ától bezárták az iskolákat, így távoktatással folyik a tanítás. Reggel felkelek, megreggelizem és bevonulok a szobámba, mintha iskolába mennék. Bejelentkezem az órákra, megkapjuk a feladatokat, amiket elvégzek, a szünetek alatt megcsinálom a házi feladatot, és elküldöm a tanárnak. Egyelőre tetszik ez a tanítási mód, mert újdonság a számomra. Anyukám és a testvérem sem hagyják el a házat, csak apa. Mivel földműveléssel foglalkozunk, apukám a piacon szokott árulni. Ő reggel elmegy itthonról, megveszi, amire szükségünk van, és már délben itthon is van. A fertőtlenítésre nagyon odafigyelünk, a piacon is vannak kihelyezve kézfertőtlenítők, amit sűrűn használ, és itthon is állandó kézmosás és fertőtlenítés folyik. Mivel a nép felhalmozza a dolgokat, feleslegesen vásárol, ebből kifolyólag nem győzünk a piacra készülni. Mi nem unatkozunk, reggeltől estig babot válogatunk. Együtt vagyunk, jókat beszélgetünk, nevetgélünk. Nekünk a kijárási tilalom nem okoz kellemetlenséget, mert eddig is így zajlottak a napjaink, csak annyiban, hogy apának igyekezni kell a földekről haza, hogy öt órára visszaérjen. Egy egészséges félelem van azért bennünk, de nem esünk pánikba. Az óvintézkedéseket szigorúan betartjuk. A nagymamám hetvenöt éves, neki is mi vásárolunk be. Az ő háza már tanyának számít, ezért ő az udvaron szokott sétálni. Nem érintkezünk vele, a csomagot csak letesszük a ház előtt. Remélem, hamar lecseng ez a betegség, és újra önfeledten, vidáman találkozhatunk barátainkkal, rokonainkkal, akikkel most csak virtuális kapcsolatot tarunk fenn (Hegyi Glória)
