2024. április 19., péntek

Tegyetek tanítványommá minden nemzetet!

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,16-20)

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Urunk mennybemenetelének ünnepén Máté evangéliumából hallhattunk egy rövid részletet, amelyben Jézus küldetést ad a tanítványainak. Itt fontos megjegyeznünk Máté evangéliumáról azt, hogy missziós evangéliumnak is nevezik, mert az evangélista a hangsúlyt Jézus tanítói tevékenységére helyezi. Olyan közösségnek írt Máté, amelynek tagjai a zsidóságból keresztény hitre tértek és a pogányok között laktak. Ez az az időszak, amikor a zsidóság és a Jézust követő mozgalmak szétváltak egymástól. Ők már nem zsidók, de nem is pogányok, és egy ilyen pogányok lakta közegben szükség volt a keresztény identitás megerősítésére, hogy megtalálják az Istentől való elhívásukat. Fontos volt tudniuk, hogy mi a hivatásuk és a feladatuk. Máté ezért emeli ki a missziót, a küldetést, Jézus tanításának továbbadását az evangéliumában. A küldetés és a tanítványság elválaszthatatlan egymástól. De milyen is legyen a tanítvány, aki Jézust követi? Minden esetben a Mesterre kell hasonlítania. Ott kell hogy legyen egy mélyebb elköteleződés, egy mélyebb hit és áldozatvállalás. Emlékezzünk vissza Jézus szavaira: „Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,37).

Jézus ezen kijelentéseiből határozottság és radikalitás sugárzik mindazok felé, akik követni akarják Őt az úton. Elsőbbséget kíván magának az élet minden területén, mert Ő maga a lét szerzője, és csak Ő képes elvezetni az embert az örök életre. Távol akar tartani az embertől minden kötöttséget, hogy helyére a vele való életközösség lépjen. Sorsközösséget vállal velünk, de ugyanezt elvárja a követőitől is. Ez az életközösség nem egy passzív, statikus állapot, többet jelent a megfigyelésnél, a tanítás hallgatásánál. Ez a kapcsolat Jézus személyének vonzása nélkül nem működik. Ha nem ragad meg Jézus személye, nem tudok tanítvány lenni. Jézus a tanítását teljesen átadta az apostoloknak, és ezzel meghívta őket arra, hogy továbbadják mindazt, amit tőle hallottak. Ez a küldetés nekünk is szól, és nem mindegy, hogyan állunk hozzá ehhez a feladathoz. Ugyanis rögtön az evangélium elején azt olvashatjuk: „Egyesek azonban még mindig kételkedtek.” Ha ott van a szívemben a kételkedés, nem tudom a küldetésemet teljesíteni, feladatomat ellátni. Nem tudok Jézus tanúja lenni. Ezért Jézus azt mondja számunkra, hogy Ő kapott meg minden hatalmat az égen és a földön. És ez jó hír, mert Jézusban élve, Jézusban gyökerezve mi is részesedünk az Ő hatalmából, és ebből fakad a küldetésünk, ebből fakad a mi bátorságunk és erőnk, hogy otthon a szomszéd ateista bácsinak is, aki egész életében visszautasította Istent, tudok beszélni a feltámadottal való találkozásomról. Jézus nem hagy magunkra az evangelizációban. Ő már győzött, és győzelmét hirdeti az Ő dicsőséges mennybemenetele. Nekünk csak a győztes oldalon kell állnunk, és Urunkra hallgatva tevékenykednünk. Nem vagyunk egyedül küldetésünkben, mert megígérte, hogy „Veletek vagyok mindennap a világ végéig!” De hogy is van ez most? Jézus fölmegy a mennybe és akkor velünk marad? Hogyan lehetséges ez? Most eszünkbe juthat, hogy ott van Jézus az Oltáriszentségben. Ő az élő kenyér, és ez igaz is. Valóságos jelenlét a kenyér és bor színe alatt. De van még egy fontos dolog, amit nem árt, ha felfedezünk magunkban és másokban is. Tudniillik, mindannyian Krisztushordozók vagyunk. Jézus velem van minden nap úgy is, hogy felfedezem Őt önmagamban, és felfedezem Őt a másikban. Egy ölelésben az Ő ölelését kapom, egy jó szóban az Ő szavát. Jézus velünk van mindennap, a világ végéig, és nem neki kell már ehhez valamit hozzátenni, hanem te vagy az, kedves testvérem, aki mint férj vagy feleség, vagy mint édesanya és édesapa, nagymama és nagytata hordozod szeretteidet Jézus szeretetében.

Ámen

(A szerző a szabadkai székesegyház káplánja.)