Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Hallod-e, Rozika, te...

Csík Mónika

2020. május 26., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Gyerekkorom óta elvarázsol a mozi. Szívesen emlékszem a kisiskolás kiruccanásokra, amikor csoportosan vittek bennünket a falu mozitermében tartott matinévetítésekre. Izgatottan ücsörögtünk a bordó műbőrszékeken, harangoztunk a lábunkkal, és vártuk, hogy kialudjanak a fények, elbődüljön a vásznon az oroszlán, majd megkezdődjön Tom és Jerry macska-egér harca, vagy a prérifarkas és a kengyelfutó gyalogkakukk folytonos kálváriája. A termet ilyenkor betöltötte az önfeledt gyerekkacaj.

Hasonlóan kedves emlékem a dalmát tengerparton töltött nyaralások során a kertmozik hangulata. Ültünk a só- és olajbogyóillattól fűszeres nyárestéken a billegős kerti székek valamelyikén, felettünk a csillagfényes égbolt, a strand felől mediterrán muzsikaszó áradt, a vásznon pedig osztotta a pofonokat a két fenegyerek: Bud Spencer és Terence Hill. Néha utánoztuk is öcsémmel a legviccesebb ütéseiket, belebokszolva a levegőbe, és vártunk, hogy a melák bunyós végre szájba vágja azt a nyüzüge banditát, akinek minden filmben a pofonok nyomán kipotyogtak, és akár elszakadt rózsafüzérről a szemek, szétgurultak a fogai.

(Illusztráció – Pixabay.com)

A budapesti művészmozik már felnőttkorom „szerelmei”. Különös hangulata van ezeknek a kis vetítőtermeknek, minden alkalommal, amikor lehuppanok bennük valamelyik székre a hátsó sorok egyikében, a jól ismert, régi kuplé jut eszembe, amelyben a gavallér így szól: „Hallod-e Rozika, te, / gyerünk a moziba be, / Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda. / Az se baj, ugye Rozi, / messze van az a mozi, / És ez a legjobb mozi, tudja egész Buda!” Utána pedig a „finom sötétség”-ről énekel a férfi a Rozi nevű nőnek, a sötétségről, ami ellepi a termet, majd kezdődik a varázslat. És ez az a varázslat, ami megérintette az embereket már a múlt század elején, és a mozivászon elé vonzza ma is, ez a delej, ami nem fogható semmihez, és nem is lehet pontosan megfogalmazni.

Woody Allen, egyik kedvenc rendezőm is többször megkísérelte már megragadni ezt a mozival kapcsolatos életérzést. Számos filmjében úgy jeleníti meg a mozit, mint valami emblematikus helyet, ahol különös időtlenség lesz úrrá a nézőn: vágyak, álmok fantáziabirodalmába kerül, és hagyja magát kalauzolni a vásznon pergő képkockák által.

Ez a mozis bűvölet némileg a közösségi élményhez is köthető. Élvezhető persze egy film üres moziteremben ülve is, de sokkal hangulatosabb társaságban nézni egy-egy vetítést, minek során a közösségi eufória megérint mindenkit, teljesebbé téve a moziélményt. Ezt leginkább filmfesztiválok során tapasztalja meg az ember, amikor szinte minden a filmekről szól, és a közönség soraiban is hasonszőrű mozirajongók ülnek, akiknek ünnepszámba megy egy-egy ilyen rendezvény. Az évente megtartott európai filmek palicsi fesztiválja például ilyen esemény. Hetekig lázban tartja a kis fürdővárost és magát Szabadkát is. Több helyszínen, több szekcióban zajlanak ilyenkor a vetítések, és az ember nehezen tudja eldönteni, hogy a gazdag filmkínálatból mely alkotásokra üljön be, és melyeket hagyja ki a bőség zavarában. Felvillanyozó az a nyüzsgés, ami a fesztivál idején a helyi vetítőtermek környékén tapasztalható, a palicsi szabadtéri színpados vetítések hangulatáról nem is beszélve. Megszépítik a filmkedvelők nyarát.

A jelen időszak sajnos nem kedvez a mozik szerelmeseinek. Bezártak a filmszínházak, elodázzák a filmbemutatókat, és egyelőre nem tudni, mikor ülhetünk le ismét a mozivásznak elé. Addig is marad az otthoni „mozizás” a tévéképernyő előtt ülve, marad a bizakodás, hogy mielőbb túl leszünk ezen a zűrös időszakon, és marad a remény, hogy talán az idén is megvalósulhat még néhány filmfesztiválos vetítés – például itt, Palicson, a tóparti park fáinak ölelésében, a nyáresti csillagok alatt.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége