Nemsokára újabb fiúval bővül a család (Fehér Rózsa felvétele)
Az óbecsei Simon házaspár – Simon Bonifárt Anna és Simon Endre – 2014-ben kezdett el epret termeszteni. Bár a szamóca sok munkával jár, hittek a „szakértőknek”, hogy a gyümölcs viszonylag gyorsan és kamatostul visszahozza a befektetett pénzt. Az idei évben mégis utoljára szüretelnek epret.
– Amikor elkezdtük a közös életünket, azt néztük, hogy a gazdálkodásnak melyik ágazatában lehet kevés földön is boldogulni. A Prosperitati Alapítványnál háromszor pályáztunk eredményesen: először 65 ezer, másodszor 72 ezer palánta vásárlásához nyertünk támogatást, és egy száz négyzetméteres hűtőháznak az alapjára és hűtőpaneljeire is kaptunk pénzt – tudtuk meg Annától.
A fiatal házaspár két hektáron összesen 82 ezer palántával vágott bele az epertermesztésbe, de 2016 júniusában már újabb 1,7 hektárt ültettek be.
– A terveinket a palántakereskedők és a növényvédők ígéreteire alapoztuk, akik szerint például egy tő Jolly eper, amiből nekünk a legtöbb volt, 700 grammot is megterem. Nekünk akkor sem volt ekkora termésünk, amikor rengeteg virágot hoztak a bokrok, jó, ha a fele megvolt. Mi ezt egy ideig ki tudtuk magyarázni ezzel-azzal, de öt év elteltével, ami a földművelésben általában mérföldkőnek számít, arra jutottunk, hogy a remélt 700 gramm nem reális terméshozam, ráadásul a palánta és a műtrágya ára folyamatosan emelkedett. 2015-ben szüreteltünk először, akkor 1200 dinár volt a napszám, most 2100, erre jön még a munkások bejelentése után fizetendő 300 dinár. Nem sok ez a napszám, de az eper ára évek óta 350 dinárnál kezdődik, majd lemegy 80-ra – itt nincs minimális ár, amivel kalkulálni lehetne. Ez sok kiadás, amitől nem lesz több eprünk és hasznunk – aránytalanok lettek a költségeink és a bevételeink – mondja Anna.
Endre szerint szűkült a piac is: amikor az oroszok nem viszik az epret – ez időről időre előfordul –, a hazai eper a belföldi piacokra kerül, és leviszi az árat. Az epertermesztéshez borzasztóan sok kétkezi munka is kell, de gépesíteni nem lehet és munkaerőhiány is van. A klímaváltozás is érzékenyen érinti az epret, ráadásul ez a gyümölcs nem tárolható sokáig, és a felvásárlók ezzel is visszaélnek.
– Tavaly nyáron eldöntöttük, hogy az idén utoljára szüretelünk a meglévő, harmadik éves palántákról. Valamikor 25 ember szedte itt az epret, most ketten teszik ugyanezt. Az eperföldet kiszántjuk és búzát termesztünk majd rajta, mert azt a tejtermelésben tudjuk hasznosítani, ugyanis most már erre az ágazatra összpontosítunk: ez rendszeres bevételt jelent, van minimális ár, garantált a felvásárlás, nagyobb a biztonság, és így tervezni is tudunk. Igaz, hogy ez „rabszolgamunka”, mert nincs szabadnap, nincs ünnepnap, de biztosabb jövőt ígér – állítja Endre.
Ákos szerint finom az eper (Fehér Rózsa felvétele)
A fiatal házaspár augusztusban örökölt meg Anna szüleitől 26 tehenet, az ő farmjukon jelenleg 21-et fejnek. Egy időben Endre sajtokat, Anna túrókat is készített a tejfeldogozójukban, de ezzel egyelőre felhagytak, mivel két kisfiuk után immár a harmadikat várják. Abban a kérdésben, hogy a tejfeldolgozásnak lesz-e idővel folytatása, egyelőre nem született konszenzus: Annának szívügye a dolog, Endre viszont inkább a farmot fejlesztené tovább.
– Ha már megvan a tejfeldolgozó, kár lenne nem élni vele: szerintem van benne lehetőség, be tudnánk zárni a termelési körünket és nagyobb lenne a profitunk – érvel Anna.
– A tejfeldolgozás sok és nehéz pluszmunkával jár. Sajtban nagy a konkurencia is, és bekerülni egy üzletláncba nagyon nehéz. Én a farmot bővíteném inkább, ott nincsenek olyan szigorú felügyelőségi előírások és ellenőrzések sem, nyugodtabb vele az élet – véli a férj. A házaspár az epresben saját farm építését tervezi, ehhez már megvan a tervrajz és az engedélyek is megérkeztek.
Ábel és Ákos nagy barátságban van az állatokkal (Fehér Rózsa felvétele)
Amikor afelől érdeklődöm, mikor voltak utoljára nyaralni, kiderül, hogy amióta összeházasodtak, azaz 7 éve nem jártak külföldi üdülésen, mert hol gyermekáldás érkezett, hol a munka szólt közbe.
– De nagy fesztiválozók vagyunk, egy szegedi hétvége is összejött, és rendszeresek a baráti összejövetelek. Úgy gondoljuk, hogy szülőkként is szükségünk van a kikapcsolódásra! – vallja ebben a kérdésben teljes egyetértésben a fiatal férj és feleség.
