Szomorú film a 2008-as, futurisztikus amerikai animációs film, a Wall-E, amelyben az űrtelepen élő, ellustult és kövér emberek járás helyett furmányos kényelmi berendezésekben zötykölődnek. Az elhízásról szóló adatok és trendek azt mutatják, hogy ez a jövőkép sajnos nem disztópia.
Az elhízás-járvány megállíthatatlanul terjed, ezért is hívta életre az Európai Elhízástudományi Társaság (European Association for the Study of Obesity – EASO) 2010-ben az Európai Elhízás Elleni Napot, amely idén május 22-ére esett. A szervezet adatai lehangolóak:
- Az Európai Unióban 2030-ra a lakosság fele elhízottá válhat, és ez az arány egyes országokban akár a 90%-ot is megközelítheti,
- Az Európai Unióban az emberek napi 500 kalóriával többet visznek be a szervezetükbe, mint 40 évvel ezelőtt,
- Az Európai Unióban az emberek 42%-a fizikailag inaktív életmódot folytat,
- Az átlag európai több mint 5 órát ül naponta,
- A 2. típusú cukorbetegség-esetek 80%-áért a súlyfelesleg a felelős.
A túlsúlyosságot és az elhízottságot hajlamosak vagyunk összemosni, de orvosi szempontból másról van szó, a két kifejezés a testsúlyfelesleg fokozatait, egyúttal az egyén egészségügyi kockázatát is kifejezi. (Az, hogy valaki túlsúlyos vagy elhízott, a testtömeg-index kiszámításával határozható meg.) Egy 2016-os statisztika szerint minden második uniós polgár túlsúlyosnak, és minden negyedik elhízottnak minősül.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a túlsúly és az elhízás a második legfontosabb megelőzhető egészségügyi rizikófaktor a dohányzás után, kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, néhány rákfajta, illetve egyes ízületi rendellenességek kialakulásával. Az ezek miatt kieső munkaerő és az egészségügyi kiadások ráadásul a gazdaságra is komoly terhet raknak, a WHO szerint egyes európai országokban a kapcsolódó kiadások a GDP 1%-át is elérik. Az EASO számításai szerint az elhízottsággal közvetlen összefüggésbe hozható költségek a teljes egészségügyi kiadások 1,5–7 százalékát teszik ki.
Ausztriában 14,7%, Szlovákiában 16,3 %, Lengyelországban 16,7%, Szlovéniában 19,2%, Csehországban 21% az elhízottak aránya. Magyarországon ennél sokkal rosszabb a helyzet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése szerint az elhízottak aránya Európában Magyarországon a legmagasabb, a felnőtt magyar lakosság immár 30 százaléka elhízott, a túlsúlyosak aránya pedig ennek duplája. A gyermekek körében sem jó a helyzet, 3 éves kor felett az életkorral együtt nő a túlsúlyosak és elhízottak aránya. Szerbiában minden ötödik felnőtt és minden harmadik gyermek elhízott – az utóbbi húsz évben Szerbiában az elhízás 60 százalékkal emelkedett.
A túlsúly lesz az új norma? – tette fel a kérdést néhány éve a WHO arra utalva, hogy minél nagyobb a súlytöbblettel élők aránya a környezetünkben, annál jobban hozzászokik a szemünk a látványhoz. Ezt az EASO azon felmérése is alátámasztja, amely szerint az Európai Unióban az elhízottak 75%-a nincs tudatában annak, hogy ő elhízott! De ha nem tudunk róla, hogy túlsúlyosak vagy elhízottak vagyunk, hogyan is tehetnénk ellene?
Pedig már 5–10 százalékos fogyás csökkenti a társbetegségek kialakulásának rizikóját, de a pénztárcára is jó hatással van: tíz százalék testsúlycsökkentés mintegy húsz százalékkal csökkentheti a társbetegségek kezelésére adott gyógyszerek költségeit egyéni és társadalmi szinten is. A WHO ajánlása szerint ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy csökkentjük a zsírok és cukrok formájában bevitt energiát, több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, emellett pedig rendszeresen (gyerekek napi hatvan percet, felnőttek heti 150 percet) mozgunk. És ez tényleg beválik.
Én két héttel ezelőtt kezdtem új lapot, és amikor ma mérlegre álltam, 5 kilóval mutatott kevesebbet alattam a mérleg. Ehhez nem tettem mást, csak heti 3 alkalommal az edzőteremben kezdtem a napomat, emellett valamivel kevesebbet és okosabban étkeztem. Higgyék el, igazán nem nagy kunszt!
