Az olyan időkben, amikor a világ társadalmai a megszokottnál is nagyobb kihívásokkal néznek szembe, a média világában dolgozókra is nagyobb felelősség hárul, mert az információk iránti érdeklődés növekszik, miközben a munkaszervezés számos akadályba ütközik, ha másba nem is, hát abba, hogy minden körülmény újszerűnek, szokatlannak, ki nem próbáltnak számít. A nagyok ezeket a gondokat is könnyebben, a kisebbségi sajtó némileg nehezebben oldja meg, legalábbis erre mutattak rá a MIDAS (Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete) által az elmúlt két hónapban begyűjtött tapasztalatok – a szervezet arra kérte a sajtó képviselőit, mondják el, hol hogyan próbálják megoldani a munkát a koronavírus-járvány, mozgásszabadság-korlátozás, szükségállapot idején.
Balázs Bence, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztő-helyettese arról számolt be, aki csak tehette, otthonról végezte a munkáját, a szerkesztőségben mindössze néhány közelben lakó újságíró tartózkodott, aki megfelelőbbnek tartotta, hogy a munkahelyén készítse el az írásokat. Most az olvasók számának a csökkenésétől tartanak, a közönségük kilencven százaléka előfizető, de volt olyan példa, hogy az emberek lemondták azt, mert még a postással sem kívántak találkozni a járvány ideje alatt. Akadtak olyanok is, akik attól tartanak, a papíron is lehet vírus.
A dániai német kisebbség napilapjának oldalszámait csökkentették, a dolgozók otthonaikban készítik el írásaikat, számolt be Gwyn Nissen, a Der Nordschleswiger főszerkesztője. Elsősorban a reklámok számának csökkenése aggasztja, ám az évet kevesebb bevétellel is sikeresen zárják majd. Jövőre megszüntetik a nyomtatott kiadást, teljesen webes megjelenésre térnek át, ez korábbi döntés, melyet nem befolyásolt a COVID–19.
A lengyel kisebbség litvániai lapjának szerkesztősége is üres volt, a tördelők és néhány lektor járt csupán be, továbbá a nyomda nélkülözhetetlen munkásai. Joanna Bożerodzka, a Kurier Wileński munkatársa sajnálattal tudatta, hogy hatalmasat zuhant a példányszám, amikor a kioszkok nagy része nem dolgozott, az emberek nem jártak üzletekbe. Nehéz helyzetben vannak, a lengyel támogatás csak az év második felére várható.
„VÉGTELENÜL KIMERÍTŐ HELYZET”
Meglehetősen szigorú előírásokhoz kellett magát tartania a járvánnyal leginkább sújtott Olaszországban a szlovén kisebbség napilapja szerkesztőségének, a Primorski dnevniknek. Igor Devetak főszerkesztő közölte, távolabb helyezték a szerkesztőségi asztalokat, nem lehet közvetlen kommunikáció a dolgozók között, mindent fertőtlenítenek, még a papír egymásnak való átadása is tilos. Az újságírók fele otthonról dolgozott. Kijárási engedélyük volt, de a helyszínről történő tudósítások szinte nem is léteztek. Az eddig fizetős online szolgáltatást ingyenessé tették, ez mintegy ezer új olvasót hozott egy hét leforgása alatt.
Meglehetősen megviselték az olvasókat és az újságírókat is az elhalálozási adatok a katalán Manresa városban. Marc Marce, a Regió7 napilap igazgatója szomorú statisztikát vázolt fel: ebben a térségben tízszer többen vesztették életüket, mint Katalónia más területein, kétszer annyian, mint a legrosszabb adatokkal rendelkezőnek hitt olasz Lombardia területén. A szerkesztőségi munka otthonról folyt, néhány munkatárs volt csak a cégben. Főként e-mailben, Whatsappon zajlott a kommunikáció. „Nincs közlekedés, senki sem ment se ki, se be, sehová.
SZEMMEL LÁTHATÓ TÖRŐDÉS
Hetvenéves története során először fordult elő az, hogy a teljes szerkesztőség otthonról lássa el feladatait, ismertette Nyerges Csaba, a felvidéki Új Szó főszerkesztője. Hasonló lehetett a helyzet az Egyesült Államokban, a 2001-es terrortámadásokat követően. Nyerges azonban valami újszerű, pozitív tapasztalatról is beszámolt: az újságírók, kollégák közelebb vannak egymáshoz most, mint amikor egymás mellett ültek. Többet foglalkoznak a másikkal, a rövid közléseket üzenetek és emojik váltották fel. Szemmel látható volt a törődés ezekben a radikálisan új életkörülményekben.
Martxelo Otamendi, a baszk Berria vezetője szerencsének nevezte a szerencsétlenségben, hogy a koronavírus által sújtott Spanyolország minőségi egészségügyi ellátással rendelkező régiójában készítik a lapot. A szerkesztőség 95 százaléka otthonról dolgozott, tizenkét újságíró csak a koronavírussal kapcsolatos híreket követte.
NINCS MŰVELŐDÉS, NINCSENEK HAGYOMÁNYOK
A volt Jugoszlávia történetének végét jelentő háborús időkre emlékeztet a mostani helyzet – állapította meg a horvátországi olasz La Voce del popolo napilap szerkesztője. Željko Jerneić kiemelte: az újságírók védőfelszerelést, fertőtlenítőszereket kaptak, otthonról dolgoztak. Új webplatformokat hoztak létre a munka hatékonysága érdekében. Mivel nehéz volt eljutni a nyomtatott kiadást még egyes horvát községekbe is, az olaszországi olvasókhoz pedig szinte lehetetlen, a figyelem a web-kiadásra összpontosult.
A Lausitz környéki szorbok Serbske Nowiny napilapja továbbra is megjelenik, annak ellenére, hogy Németországnak ezen a vidékén (is) leállt a kulturális élet. Még a húsvéti lovagolás, a szorbok 480 éves tradíciójának számító örömhozó szokás megtartása is elmaradt, talán először, amióta gyakorolják.
ONLINE KÁVÉSZÜNET
Katonák és szigor mindenütt, számolt be az olaszországi német Dolomiten napilap vezetője. Hatto Schmidt közölte, szombatonként nem tudták eljuttatni az olvasókhoz a lapot – az előfizetők teszik ki azok nyolcvan százalékát, de a posta nem dolgozik –, így online teszik ingyenesen hozzáférhetővé ezen a napon az újságot.
A II. világháború meg az Oroszországgal folytatott 80 évvel ezelőtti harcok óta nem lehetett ilyet látni, panaszolta Tommy Westerlund, a finnországi svéd Hufvudstadsbladet napilap szerkesztője. Mintegy ötven újságírójuk van, mindannyian otthonról dolgoztak. Beszámolt egy olyan megoldásról is, amelyet másutt nem alkalmaznak: a napi értekezlet is fontos, de emellett a kávészüneteket tartják meg kötelezően online. Úgy gondolják, ez járul hozzá a válság átvészeléséhez, pótolja a társasági életet, fejleszti a kollégák közötti kapcsolatokat.
