2024. április 19., péntek

Egy húron pendülünk

Minden rosszban van valami jó is, tartja a népi bölcselet, amit az elmúlt napok történései újfent megerősítettek. A koronavírus-járvány következtében heteken át tartó bezártság, egymástól való elszigetelődés, a kijárási tilalom és egyéb rendkívüli helyzetet és állapotot követően egyik napról a másikra fellélegzett a társadalom, beindulni látszott az élet. Sokan mertek reménykedni, hogy minden visszazökken a régi kerékvágásba, de nem ez történt. A nyomok megmaradtak. A karanténba kényszerített idősebbek közül sokaknak ezek után már kedvük sincs kimozdulni, mert a mozgáshiány miatt testi, lelki erejük is alábbhagyott. Az emberek még jobban elidegenedtek egymástól. Ki gondolta volna, hogy ötven valahány nap elteltével ennyire megváltozik a világ!

A gazdaság gépezete zötyögve indul, a mezőgazdaságot aszály sújtja, az oktatás online folyik az évszázadokon át megszokott tanár-osztály közvetlen kommunikáció nélkül. Az idegenforgalomban a visszafogottság hangulata uralkodik, mert még a többség fülében ott cseng a hetekig skandáló, minden oldalról figyelmeztető Maradj otthon! szlogen.

A fejlődés motorja nem állhat le, a gépezetet be kell indítani! No, meg nyakunkon a köztársasági, tartományi és az önkormányzati választás is. A népet meg kell mozgatni!

Talán erre hivatott a szerb kormánynak az a programja, hogy az eddigi gazdasági sikerekből felhalmozott pénzből segítséget nyújt minden irányba. Fékezi az elbocsátásokat, támogatja a vállalatokat, vállalkozókat, alkalmazottakat, és nem utolsósorban az ország lakosságát. A koronavírus okozta járvány enyhítése céljából, a közfogyasztás felpezsdítése érdekében egyszeri, vissza nem fizetendő támogatásban részesít minden felnőtt állampolgárt. Fejenként száz eurónak megfelelő dinárösszeget utal át számlájára. A nyugdíjasokat és a szociális segélyre kényszerülteket leszámítva, csak igényelni kell.

És valóban, ez az akció megmozgatta a társadalmat. Sőt, mondhatni, egy húron pendül, egy akaraton van mindenki. Az ország lakossága, kevesek kivételével, két kézzel kap a lehetőség után. Szinte mindenki egyféleképpen gondolja: igényt tartok a pénzre.

Hogy mekkora visszhangra talált az akció, a puszta számok is igazolják. Kedd reggelig mintegy 3 750 000 szerbiai állampolgár igényelte online vagy telefonhívásos formában a segélyt. Ha hozzáadjuk a nyugdíjasokat és a szociális segélyben részesülőket, megközelítőleg 5 millió 750 ezer személy jut majd hozzá az állami támogatáshoz. A számok nagyságrendjének érzékeltetése érdekében még egy statisztikai adatot is érdemes megemlíteni, amit az illetékesek a múlt év végén tettek közzé, mégpedig azt, hogy Szerbia lakosságának száma immár a 7 milliót sem éri el. Tehát nyugodt lélekkel elmondható, a pénzre az ország szinte minden felnőtt állampolgára igényt tart.

Arról lehet vitázni, hogy a száz euró sok-e vagy kevés. Beváltja-e a hozzá fűzött gazdasági reményeket, vagy pusztán a választási kampány része. Egy biztos, Szerbia újabb kori történelmében ekkora össznépi megmozdulásra nem volt példa. Hitegetésből már kaptunk eleget. Mindenki emlékszik az ezer euró értékű ingyenrészvényekről szóló ígéretekre, viszont tudjuk mi lett a vége. Még 50 euró se.