2024. április 20., szombat

Mi lesz aztán?

A régi típusú romantikus regények, vagy a klasszikus filmek forgatókönyvei általában arról szólnak, hogy a főhős vagy főhősnő megküzd valamilyen módon a rosszal vagy rosszakkal, s a sok viszontagság közepette végül győzedelmeskedik. Számos film végződik azzal, hogy a szerelmesek egymást ölelik, csókolják, azt sugallva, hogy többé nem válnak el soha. Szokás azonban azt is mondani, hogy a való életben itt kezdődik az újabb harc, kezdődnek az újabb problémák, melyekkel meg kell majd küzdeni.

Valahogy így van ez a járvánnyal is, melyet remélhetőleg most már le tudunk győzni és nem is tér vissza, mint a horrorfilmekben, amikor sokadszor is újraéled a főgonosz. Nem tudni még most ebből a perspektívából, hogy mindez mekkora visszaesést jelenthet a gazdaságunknak. Reméljük, nem nagyot, de a következmények szanálása, kiheverése nem lesz fájdalommentes, ez egészen biztos. A viszonylag jobb helyzetből visszazuhanni a régibe, vagy egy még rosszabba, mindig nehezebben viselhető el. Az egyén számára, de az egész társadalom számára is kihívást jelent.

Nagyon fontos ilyenkor az egyéni és a kollektív pozitív gondolkodás, az optimizmus. Ha Németország és más földig rombolt európai országok is fel tudtak állni a második világháború előtte soha nem látott rombolása után, akkor most könnyedén kiheverjük. A kapacitások nem semmisültek meg, csak esetleg egy időre leálltak, vagy redukálni kellett a termelést. Sok esetben tapasztalható azonban a pánikkeltés. A rosszindulatú álhírek gyártása több ember gondolkodását fertőzheti meg, mint maga a vírus. A józan gondolkodás, a közösségi összetartozás és az identitástudat jelenthet hatékony immunitást. Egyfajta új esélyt, új kezdetet is hozhat a helyzet magával.

VOLTAK MÁR NEHÉZ IDŐK

Ma már nehezen tudjuk elképzelni, mi járhatott az emberek fejében száz évvel ezelőtt, amikor szintén válságos időket éltünk. Az első világháborús traumákat követően dúló spanyolnáthának becslések szerint kétszer annyi áldozata volt, mint a háborúnak. Az akkori társadalmi útkeresés pedig az olyan eszmék térhódítását hozta, mint a kommunizmus vagy a fasizmus.

A járvány utáni helyzet az egyébként is meglévő recessziós nyomással, a világkereskedelem széles körű erodálásával, és most még az erőteljes olajár-eséssel párosulva akár gazdasági zűrzavarrá terebélyesedhet. Jelentősen felértékelődnek a helyi termékek, a helyi ellátási láncok. Minden felértékelődhet, amit magunk vagyunk képesek előállítani, megcsinálni. Talán még nem felejtettünk el mindent. Ez lehet akár a viszonylagos fejletlenségünkből eredő előny is a jövőre nézve. Valójában tényleg nincs igazán nyomós okunk tartós gazdasági gondoktól rettegni, de a pakliba azért sok minden belefér. A rossz döntések, kevésbé átgondolt intézkedések most sokba kerülhetnek. Ha a kommunikáció bizonytalanságot sugall, az egyszerre okozza a gazdasági vagy társadalmi élethez elengedhetetlen bizalom elillanását. Mindez fokozatosan bizonyos termékek iránt a kereslet visszaesését hozhatja. Más esetekben hirtelen nőhetnek meg az igények. Mindez befolyásolhatja az árfolyamot, és az infláció mértékére is kihathat. Az aprócska vírus, főleg ha netán egy második hullámban visszatér, az emberek egészsége mellett a globalizáció alappilléreit is megtámadta. A sok tényezőtől függő, gyakran túlszervezett, alacsony készletszintekre optimalizált, kontinenseken átívelő termelési láncolatokat akár gyorsan be is döntheti. A bizalom kulcskérdés a gazdasági folyamatokban is. Amikor az emberek bíznak az ellátás stabilitásában, nem alakul ki felhalmozási pánik. Ha a cégek remélhetik, hogy rendeződik a helyzet és az állam is segíti majd őket, talán nem bocsátanak el olyan dolgozókat, akiknek most éppen nincs igazán hasznos feladatuk.

ELHÚZÓDÓ KOCKÁZATOK

A járvány utáni helyzet sem nélkülözi majd a kockázatokat. Gazdasági trendek megfordulása, irányváltás, hangsúlyeltolódás, de jó eséllyel forradalmian új innovációk is jellemezhetik a következő időszakot. A helyzet az értékrendünket is átkódolhatja. Megváltozik tudatunkban, mi az, ami valóban értékes és mi az, ami értékes ugyan, de nem a legfontosabb és mi, ami nélkül megvagyunk és a jövőben talán nem is kell rá erőt és energiát pazarolni.

A járványhelyzet negatív hatásairól értekeznek általában. A közlekedés visszaeséséből eredően azonban bizonyos környezetvédelmi szempontból előnyös mellékhatásokról is beszélhetünk. A tömegével törölt légi járatok, a gyérebb utasforgalom a szárazföldi és a légi közlekedésben azt eredményezte, hogy egy ideje már mérhetően kisebb a légszennyezés. A bolygónkat szennyező, életmódunkból fakadó károsanyag-kibocsátás most jelentősen csökkent. Az egyik meglepő eredményeket mutató elemzés szerint több emberéletet sikerült megóvni a légszennyezés csökkenése által, mint ahányan meghaltak a járvány következtében. Ezzel természetesen nyilván nem a koronavírust szerették volna pozitív színben feltüntetni, az eredmények azonban mégis elgondolkodtatóak.

A gazdaság kifehérítését is jelentősen elősegíti a helyzet. A nem bejelentett foglalkoztatottaknak nem lehet bizonylatot kiadni, ha kijárási tilalom idején kellene munkára menni, de az állami könnyítések és támogatások sem igényelhetők. A statisztikákat érdekes lenne ennek tükrében is megvizsgálni. Alapos elemzéssel az eddigieknél sokkal pontosabban meg lehetne határozni a szürkegazdaság részarányát is.