Váratlanul ránk köszöntött, koronavírussal, hatósági és önkéntes karanténokkal, kijárási tilalommal és más korlátozásokkal terhes valóságunk nyelvi szempontból is sok újdonsággal szolgál számunkra. Természetes is, hiszen a megváltozott körülmények új fogalmakat, helyzeteket teremtenek meg, amelyeket meg kell neveznünk.
Itt van például a karantén-edzőtábor, a karanténkoncert, sőt a dolgozatkarantén a küszöbönálló vagy egyes helyeken már elkezdődött érettségi vizsgákon. A karantén szó, mint tudjuk, vesztegzárat, elkülönítést jelent, mégpedig járványügyi szempontból, a fertőző betegségek megelőzése érdekében. Érdekes, hogy már sok száz évvel ezelőtt is alkalmazták a hajókon, mielőtt a kikötést engedélyezték volna. Ez juthat eszünkbe, ha arra a sok szép luxushajóra gondolunk, amelyek manapság sokáig kikötési engedélyre vártak valahol a tengereken, vagy épp egyes országok megtagadták tőlük a kikötést az utasok és a személyzet fertőzöttsége miatt. Milyen komoly probléma lehetett ez a régi időkben, ha még ma sem tudták felszámolni a fertőzés terjedését ezeken a modern, minden biztonsági, egészségügyi és kényelmi felszereléssel ellátott hajócsodákon!
Láttuk a különböző képeken, hogy a sportolók hogyan edzenek a karanténban. Bejárta a világsajtót az a kép, amelyen az úszó a konyhaasztalon fekve tempózott a levegőben, volt, aki a kertjében futott maratoni távot. A zenészek otthon a fotelból zenélnek, s komoly feladat annak a módszernek a kidolgozása is, hogyan lehet a diákokat megvédeni a fertőzéstől az írásbeli érettségik ideje alatt. Ezen a téren a közöttük levő biztonságos távolság betartatásáról esik a legtöbb szó. Ezt „társadalmi távolságnak” nevezi a mai „karanténnyelvi” szóhasználat.
A társadalmi távolság mint kategória egyébként meglehetősen ismert és nagy szakirodalommal rendelkező fogalom. A szociálpszichológia sokat foglalkozott és jelenleg is foglalkozik ezzel a kérdéssel, de egész más megközelítésben, mint ahogy a „karanténvilágban” manapság használatos. Elsősorban a különböző társadalmi csoportokban érvényesülő előítéletek vizsgálata során a különböző csoportok egymáshoz való viszonyulását kutatják ilyen megnevezés alatt; az előítéletek és a társadalomban érvényesülő diszkriminációs törekvések szintjét próbálják megállapítani. Nevezetesen például azt, hogy az adott vizsgált csoport hogyan viszonyul más, tőle távolabb álló csoportokhoz: deviánsokhoz, idegen népekhez, más vallásúakhoz és így tovább.
Jelen esetben nem erről van szó. Egyszerűen hosszmértékben (méterben) kifejezett távolságról, amelyet célszerű betartani, ha el akarjuk kerülni, hogy egy másik embertől esetleg fertőzést kapjunk. A koronavírussal veszélyeztetett valóságunkban jelenlegi ismereteink szerint egy-másfél-két méteres távolságot célszerű betartani bármely más emberrel való találkozás során, hogy ne legyünk áldozatai az esetleges fertőzésnek. A „karanténnyelvi” szóhasználatban tehát a társadalmi távolság fogalom más jelentéstartalmat kapott, mint ami az eddigiek során általánosan elterjedtté vált. Ez a fogalom egyébként nem esik egybe azzal a szintén hosszmértékben kifejezett távolsággal, amely a különböző népekhez tartozó emberek közötti kommunikáció során általában megfigyelhető: a személyi szféra egyes népeknél kisebb távolságot enged meg, más népeknél illik távolabb maradni a másiktól. A déli népeknél, ahogy hírlik, általában kisebb a személyes tér, az északi népek távolságtartóbbak. Koronavírusos időben azonban mindettől függetlenül legalább egykét méteres távolságot kell tartanunk saját egészségünk védelmében.
Napjaink valóságából két figyelemfelkeltő közleményt említenék még. Az egyik szerint: „A vitorlások ne szálljanak hajóra a Balatonnál.” Hm. Hogy kell ezt érteni? Arra gondoltam, biztos elírás, sajtóhiba, és a vitorlázókra gondoltak, de nem, mert két helyen is szerepelt a közleményben a vitorlások szó. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a vitorlázók körében elterjedt szóhasználat szerint a vitorlással rendelkező embereket vitorlásnak nevezik, az adott mondatban azonban ebben a formában eléggé furcsán nézett így ki.
A másik példa még különösebben hangzik: A járványhelyzetre vonatkozó értesítés szerint „a közszférában ügyfélfogadó tolóablak bezárva”. Vajdasági ember ezt minden további nélkül értelmezni tudja, neki is szól a tájékoztatás. De ha belegondolunk, nyelvtanilag ez a mondat nem nagyon állja meg a helyét. Milyen az az „ügyfélfogadó tolóablak”? Hogy lehet egy tolóablak ügyfélfogadó? És miért fontos, hogy éppen tolóablak legyen, ha rögzített az ablak, kis kerek nyílással, netán nyitható vagy csukható, akkor már nem jó? És ez a bizonyos tolóablak a közszférában van bezárva? Egyszerűbb lett volna – rövidebb is – az a szokványos megfogalmazás, hogy „az ügyfélfogadás szünetel”. Nem hinném, hogy valaki hiányolta volna ebből az információból a tolóablakot.
