2024. március 28., csütörtök

Időző jel

Kevesen ünnepeltek az idei Európa-napon az új típusú koronavírus-járvány elleni küzdelem részkeént bevezetett hatósági szigorítások miatt. Pedig május 9-e már régóta az európai béke és egység ünnepe az EU-ban.

Béke az (hagyományos háború híján) van is meg (a koronavírus elleni folyamatos harc miatt) nincs is, sőt a házon belüli egység is megbomlott. Az EU-t gondok, bajok sokasága nyomasztja, amiből sokan arra következtetnek, hogy (mély) válságban vergődik.

Mások már a temetésére készülnek. Talán elhamarkodottan, jóllehet a közösség már koros. Éppen 70 éves.

Igaz, születésekor még másként hívták, sőt időközben többször is nevet cserélt, mígnem 1993-ban a ma is használatosra váltott. Az átkeresztelések azonban nem változtattak a társállamok integrációs és együttműködési törekvésein, amelyek alapvető célkitűzése a háborúskodás elkerülése és a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése. A tagok, vagyis a nemzetállamok között mindig is voltak véleménykülönbségek, viták egy-egy fontos kérdés vagy probléma megoldása körül.

Ez a helyzet jelenleg is: folyton országcsoportok viaskodnak egymással. Hol a mélyebb integrációt pártolók és a nemzetállamok elsőbbségéhez ragaszkodók csapnak össze, hol az egy- és a többsebességes EU hívei marakodnak, hol meg a bővítést ellenzők és követelők feszülnek egymásnak. Legújabban pedig Brüsszelt piszkálják a koronavírus elleni küzdelem hiányosságait felhánytorgatók.

Korábban másról diskuráltak a tagországok, mígnem az érintettek megegyeztek. Például olyan fontos kérdésekben, mint a közös uniós piac kialakítása, működtetése, a belső határok szabad átjárhatóságának biztosítása vagy épp a roamingdíjak nélküli telefonálás biztosítása.

A siker nem – a némelyek által démonizált – Brüsszelen múlott, hanem a nemzetállamokon, beleegyezésük nélkül ugyanis nincs döntés. Gyors döntés meg pláne, hiszen az Unióban a malmok lassan őrölnek, a disputák meg sokáig tartanak.

Az EU-t ezért már számtalan támadás érte. A bírálatok különösen hevesek az utóbbi fél évtizedben. A kritikák egy része megalapozott, hiszen sok területen alig történik előrelépés. A menekültválság kezelésében például évek óta alig történik valami.

Sőt az is gyakran előfordul, hogy a (különösen a reformokra vonatkozó) nagyívű tervekből, hangzatos kijelentésekből semmi sem lesz. És az sem titok, hogy a keserves vitákban kiizzadt alkuk kompromisszumok tömkelegét tartalmazzák. Ez viszont aligha meglepő, hiszen egy-egy (nagy horderejű) megállapodáshoz mindegyik tagállam beleegyezése szükséges.

Vitathatatlan, hogy bizonyos belső viták jócskán megtépázták az EU-ba és a vezetésébe vetett hitet. Több országban pedig látványosan felduzzasztotta, megerősítette az euroszkeptikusok táborát, amelynek tagjai ugyan nem utasítják el az európai egység elvét, de csalódtak benne. Az EU-fóbiások és -gyűlölők, az Unió radikális ellenfelei is virulnak. A múlt évi európai parlamenti választások ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a többség elsősorban nem a szélsőségesekhez, hanem inkább az Unió kínálta békéhez és egyéb előnyökhöz ragaszkodik.

A koronavírus nem csak veszélyeket zúdított a világra, hanem azt is megmutatta, hogy mire, merre mennénk az EU nélkül. Tagjai egyedül próbálják leküzdeni a kórt, merthogy az egészségügy nemzeti hatáskör. Ennek megfelelően mindenki lezárta határait, magányosan kapkod, miközben pénzre lenne szüksége. Pénzből pedig sokfelé nincs elegendő, de olyan hangoskodókból azért bőven akad, akik ezért is az EU-t hibáztatják.

Megfeledkezve arról, hogy az Unió – a kezdeti botladozás után – tekintélyes summát költ védőfelszerelések beszerzésére, de egyéb válságkezelő intézkedéseket is foganatosít. Ezenkívül százmilliárd eurót biztosít a tagállamoknak a koronavírus-járvány miatt a területükön megnövekedett munkanélküliség enyhítésére. Az uniós jegybank (ECB) 750 milliárd euró értékű mentőcsomagot állított össze. A pénzből a bajba jutott vállalatok kötvényeit lehet majd megvásárolni. Az Európai Beruházási Bank pedig több mint kétszáz milliárd euró mozgósításával a kis- és középvállalkozásokat kívánja segíteni.

Az EU is hadban áll tehát, ráadásul egy alig ismert ellenséggel szemben nyújt segítséget a tagjainak és másoknak.

A tét óriási. A világ ugyanis hatalmas átalakulás előtt áll. Ha az EU meggyengül a jelenlegi válságtól, valószínűleg nem marad meg ebben a formájában. Ennek sokan örülnek majd, mások kevésbé, mert a következmény a nemzetek közötti ellentétek kiéleződése lehet, ami rosszul is végződhet. Pedig a kontinens épp az európai integrációnak köszönheti a háború utáni békés fejlődését, amely 70 éve az EU-elődben kezdődött.

Az Uniót eredetileg azért hozták létre, hogy – összefogással, szoros együttműködéssel – a békés politikai, gazdasági, társadalmi fejlődést szolgálja, és biztosítsa a stabilitást a kontinensen. A délszláv háborút és az ukrajnai konfliktust leszámítva, ez többé-kevésbé sikerült is.

Az idei Európa-napot különleges válsághelyzet jellemezte. Ezért csak kevesek emlékeztek arra, hogy Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én új politikai és gazdasági együttműködést vázolt fel az ókontinens számára. Ám ez aligha változtat azon, hogy a nyilatkozatának bemutatásától számítjuk az európai integráció történetét. Hogy a közösség ennyi ideje létezik, azt az alapítók, köztük Schuman is, alighanem jó jelnek vennék.