Búcsúzni annyit jelent, mint egy kicsit meghalni, tartja egy Charlie Chaplinnak tulajdonított mondás, de búcsúzni csak nagyon szépen szabad, hallható egy gyönyörű szép dalban. A végső búcsú a szeretett és tisztelt személytől mindig megrázkódtatással jár. Főtisztelendő Szungyi László magiszter, fő esperes, temerini plébános halálának híre a világhálónak köszönhetően percek alatt bejárta a világot. Temetésének élő közvetítését ezrek nézték a közösségi oldalon.
A megbecsült plébános hosszú, súlyos betegség után hunyt el május 14-én a kamenicai kórházban, életének 71., papi szolgálatának 44. évében. Pályájának ábrázolásával az alábbiakban vázoljuk fel gazdag életútját, sugárzó személyiségét. Ezzel búcsúzunk tőle.
Verbászon született 1950. március 26-án, Szungyi József kőfaragó és Gaál Anna szenttamási származású, hitük iránt elkötelezett, katolikus vallásukat gyakorló szülők egyetlen gyermekeként. Gyakran tett említést arról, hogy a templomban tapasztaltak már kisgyermekként annyira megragadták, hogy otthon is misézést játszott, amiből természetesen a prédikáció sem maradt ki. Amikor megkérdezték a kis Lacikát: „Hogy hívnak?”, az volt a válasza: „Szungyi László pap”. Valóban pap lett. Ötéves korától kezdett el ministrálni, a papi hivatás iránti vonzalom pedig az idő előrehaladtával egyre erősödött benne. Az általános iskola elvégzése után a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnáziumba iratkozott, ott is érettségizett 1968-ban. Egyetemi tanulmányait előbb a zágrábi Teológián folytatta, majd sorkatonai szolgálatának letöltése után útja Rómába vezetett: a Pápai Német–Magyar Kollégium (Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum) növendékeként a Pápai Gergely (Gregoriana) Egyetemen folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait.
Egyetemi évei során nyelvkurzusokat végzett. Anyanyelvén és a szerb-horvát nyelven kívül beszélt olaszul és németül, de értette az angolt és a franciát is. A legmagasabb fokozatú német nyelvvizsgát, az Oberstufét is megszerezte. Római tartózkodása idején találkozott Mindszenty József bíboros, hercegprímással, aki abban az időben Rómában élt. Úgyszintén találkozott Márton Áron és Jakubinyi György neves erdélyi püspökökkel, ez utóbbi szoros barátságuk jeleként meghívta püspökszentelésére is. Ministrált VI. Pál pápának, és személyesen találkozott II. János Pál pápával.
Rómában szentelték diakónussá 1976-ban, majd saját kérésére még ugyanabban az évben szülővárosában Zvekanović Mátyás szabadkai megyés püspök pappá szentelte. Ezt követően két évre még visszatért Rómába, ahol folytatta tanulmányait, amelyek során a spirituális teológiára szakosodott és szaklicenciátust szerzett.
Lelkipásztori tevékenységét segédlelkészként a szabadkai Szent György-plébánián kezdte, első önálló állomáshelye Királyhalom (Bácsszőlős) volt, ahova püspöke 1981-ben nevezte ki. Temerini kinevezéséig a Paulinum egyházi klasszikus gimnázium német nyelvtanára.
A temerini plébánia irányítását 1984. november 1-jén vette át. Fiatal kora ellenére, már kellő élet- és hivatásbeli tapasztalattal rendelkezett. Nagyon is tudatában volt annak, hogy milyen nagy feladatokkal bízta meg püspöke a nagyszámú hívővel rendelkező és az egyházmegye egyik legerősebb plébániáján. Tehetségének és képzettségének köszönhetően gyorsan elnyerte a hívek rokonszenvét, támogatását és segítségét a lelkipásztori feladatok végzésében.
Plébánosként széles körű lelkipásztori tevékenységet fejtett ki, a Szabadkai Egyházmegye Teológiai Katekétikai Intézetének tanáraként lelkiségi teológiát és valláspszichológiát adott elő, triennális és szinódusi vizsgáztató volt, a Liturgikus Bizottság, a Katekétikai Bizottság, a Szerbia és Montenegró Püspöki Konferencia Papság Bizottságának és a Papi Szenátus tagja, 2000-től az Újvidéki Egyházkerület esperese, 2013-től pedig a Bácsi Főesperes Kerület főesperese.
Temerinben bibliaórákat, házassági előkészítő tanfolyamokat tartott, ifjúsági csoportokat szervezett. Elsők között indította újra 1992-ben a cserkészetet, Vajdaságban elsőként hozta létre 1994-ben a Szent Mónika imádkozó édesanyák közösségét és a férfiak Szent József körét. Az ő nevéhez fűződik a Gaudeamus Gyermekénekkar és a Juventus Ifjúsági Kórus megalapítása is. Ő indította el 1990-ben a környéken egyedülálló, Temerini Harangszó című plébániai lapot. Vallási műsorokat szerkesztett és vezetett a Temerini Rádióban és az Újvidéki Rádióban. Közreműködött a Hitélet katolikus lapban és a Temerini Újságban. Munkássága ideje alatt, a legnehezebb időkben épült a telepi Lourdes-i Szűz Mária millenniumi emléktemplom, kívülről és belülről is teljesen megújult a Szent Rozália-plébániatemplom, a sekrestye, a hittanterem és a templom téli kápolnája.
László atya az elmúlt három és fél évtized során igen megbecsült vezetője lett a temerini hívek közösségének. Kiváló kapcsolatokat ápolt a testvéregyházakkal, az önkormányzattal, az iskolákkal, a művelődési testületekkel a város valamennyi civil szervezetével. Örömteli tapasztalatai ihlették a Barátság és boldogság című saját kötetét, társszerzője volt Az idők emlékezetére című plébániatörténetnek. Önzetlen tevékenységével, példamutatásával és a magyarság melletti bátor kiállásával kiérdemelte, hogy a Szent György Lovagrend tagja lehessen, és hogy 2009-ben Aracs-díjal tűntessék ki.
Az Örök Hazába költözésével nagy űr keletkezett a temerini hívőközösség lelki életében. Halálával egy megbecsült lelkipásztort veszített a Szabadkai Egyházmegye. Nyugodjon békében! (–)
