„Mi lett volna ha?” – egy kérdés, amelyet a történelemtudomány igyekszik elkerülni, mindannyiunkban felvetődött már a gondolat, hogy a múlt eseményei másképp is alakulhattak volna, mint ahogy valójában megtörténtek. A tudományos-fantasztikus irodalom azonban nem hogy elkerüli ezt a kérdést, hanem egyenesen a lehetőségek egész tárházát látja benne. A műfajon belül egy külön ág is kialakult, az alternatív történelem, amely csak ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az alapokat Philip K. Dick rakta le az 1963-ban megjelent Az ember a fellegvárban című regényével. Sötét dísztópiájában a II. világháborút nem a szövetségesek, hanem a tengelyhatalmak nyerték meg. Ebben a világban így a háború végén nem Németország, hanem az Amerikai Egyesült Államok került felosztásra a náci III. Birodalom és a Japán Császárság között. Az alternatív történelmi művek írói azóta is előszeretettel választják témának a tengelyhatalmak II. világháborús győzelmét. Philip Roth 2004-es regénye, az Összeesküvés Amerika ellen szintén egy ilyen lehetséges világba kalauzolja el olvasóit, de ez a mű azzal emelkedik ki a többi hasonló munka közül, hogy Roth víziójában a náci eszméket nem egy megszállás vagy valamilyen külső beavatkozás, hanem annak rendje és módja szerint az amerikai szavazópolgárok törvényes választásokon juttatják hatalomra az Egyesült Államokban. A regényben ugyanis 1940-ben Franklin Delano Roosevelt elveszítette a választásokat a republikánus Charles Lindbergh-gel szemben. Az új elnök választási ígéretéhez híven nem lépett be a II. világháborúba, sőt egyességre jutott Hitlerrel. Eközben pedig az országban szabadjára engedte a zsidógyűlölet. Tegyük hozzá, hogy itt arról a Charles Lindbergh-ről van szó, aki 1927-ben elsőként átrepülte az Atlanti-óceánt, 1932-ben pedig elrabolták kisfiát. Kevésbé ismert tény, hogy a hős pilóta a 30-as években valóban szimpatizált Hitlerrel és náci rendszerével, valamint antiszemita nézeteket vallott. Választásokon azonban a valóságban soha nem mérettette meg magát.
E regény az HBO amerikai televíziós csatorna jóvoltából idén megkapta a maga filmes feldolgozását egy hatrészes minisorozat formájában. David Simon és Ed Burns alkotása egy New Jersey-ben élő középosztálybeli zsidó család sorsán keresztül mutatja be Roth alternatív Amerikáját. A cselekmény 1940-ben, az elnökválasztás évében veszi fel a fonalat. Herman Levin (Morgan Spector), az elkötelezett Roosevelt-párti, aki biztosítási ügynökként dolgozik, éli megszokott életét. Otthon szerető felesége Bess (Zoe Kazan) és két fia Sandy (Caleb Malis) és Philip (Azhy Robertson) várja, miközben a rádió előtt ülve élénken kíséri országának közéleti eseményeit, nem rejtve véka alá saját véleményét. A családi idillt időnként csak a rokonság zavarja meg. Herman unokaöccse Alvin (Anthony Boyle) örök bajkeverő, Bess nővére Evelyn (Winona Ryder) pedig magánéleti ballépéseivel okoz nem kevés bonyodalmat. Lindbergh győzelme azonban gyökerestül felforgatja Levinék életét. Az új elnök politikája mindenkit állásfoglalásra kényszerít, és fokozatosan aláássa a családi kötelékeket. Alvin Kanadába megy, hogy belépjen a hadseregbe „nácit ölni”. Evelyn hozzámegy Lionel Bengelsdorfhoz (John Torrturo), az elnök politikáját támogató rabbihoz. Herman és családja pedig egyre nagyobb veszélybe kerül, mert az utcákon elkezdik a zsidók üzleteit felgyújtani, Lindbergh politikai ellenlábasait megölni.
A cselekmény ismertetéséből sejthető, hogy a cím ígérete ellenére nem egy fordulatos kémtörténettel vagy egy sötét politikai thrillerrel van dolgunk, hanem inkább egy családi drámával. E sorozat helyszínei nem a Fehér Ház irodái vagy éppen New York széles sugárútjai, hanem a családi vacsoraasztalok, nappali szobák vagy éppen a kertvárosok csendes utcái. Persze így sem maradunk le a nagypolitika eseményeiről, ugyanis a rádióból, a moziban vetített filmhíradókon át, személyes vitákon keresztül, a Levin családdal együtt átéljük azokat. Így szemtanúi lehetünk annak, hogy az első részekben csak a rádiókészülékekben hallott gyűlöletbeszéd hogyan szivárog át észrevétlenül a közbeszédbe, majd változik át valós fizikai fenyegetéssé, míg végül Bess kijelenti: „Hát így történik. Mindenki fél.” A néző szemtanúja lehet annak, hogy ebben a lehetséges világban egy átlagamerikai választópolgár hogyan éli meg a történelem viharait. E megközelítés miatt nem dúskál látványos akciójelenetekben a cselekmény, viszont a néző így könnyebben tud azonosulni a szereplőkkel, hiszen egy olyan családot lát, amely az övéhez hasonló életet él, amely nem formálója, hanem pusztán elszenvedője a politikai döntéseknek. Ezt a hatást fokozza a sorozat atmoszférája is, ugyanis az alkotók olyan korhűen varázsolják elénk a 40-es éveket, hogy azt a legtöbb történelmi film is megirigyelné. Így egy percre se jut eszünkbe, hogy egy meg nem történt alternatív valóságot szemlélünk. De nem pusztán ezért érdemel figyelmet ez az alkotás.
A sorozatot kísérve a néző számos alkalommal talál hasonlóságot, főleg ha élénken kíséri az óceánon túli belpolitikai történéseket, a 40-es évek eme furcsa Amerikája és a mi jelenünk Amerikája között. Lindbergh útja a hatalomig kísértetiesen hasonlít a jelenlegi amerikai elnökéhez. Lindbergh politikai tapasztalatok nélkül, pilótahírnevét felhasználva tesz szert népszerűségre, úgy ahogy Trump üzleti sikereit és televíziós népszerűségét váltotta politikai tőkére. Mindketten a republikánus párt színéiben indultak, de a párthoz valójában csak nagyon lazán kötődnek, inkább a párt szélsőséges irányzatának képviselői. A hasonlóság pedig nem véletlen. A tudományos-fantasztikus művek attól válnak klasszikussá, hogy bár cselekményük leggyakrabban a jövőben játszódik – alternatív történelem esetében a múltban – mégis jelenünk problémáiról közvetítenek üzenetet az olvasók felé. Roth regényét megjelenésekor az akkori elnök, George W. Bush kritikájaként olvasták. Az író azonban tagadta a Bush–Lindbergh párhuzamot. A 2016-os választások után pedig úgy fedezték fel újra a könyvet, mint „a regényt amely megjósolta Trump elnökségét”. Roth erre egy nyilatkozatában azt válaszolta, hogy Lindbergh valóban egy hős volt, akit a mai napig elismernek, nem pedig egy szélhámos. A sorozat alkotói viszont már nem csináltak titkot abból, hogy az utóbbi évek belpolitikai folyamatai ihlették őket. David Simon több interjújában is beszélt arról, hogy a regényben olvasható retorikát kísértetiesen hasonlónak találja a jelenkorival, azzal a különbséggel, hogy a zsidók helyett a latin-amerikai bevándorlókra, afroamerikaiakra és a muszlimokra irányul a gyűlölet. Persze a sorozat végkifejletét látva, amikor az elszabadult gyűlölet hatására házak lobbannak fel, emberek nemzetiségük és politikai meggyőződésük miatt veszítik el életüket, sokan mondják majd, ilyen, szerencsére, a mi világunkban nem történhet meg. Mintha hozzájuk szólna az utolsó részben elhangzó beszéd, amely Walter Winchell temetésén hangzik el, akit azért gyilkoltak meg, mert Lindbergh politikai ellenfele volt: „…és amiatt, hogy elmondta véleményét Kentuckyban, Walter Winchellt meggyilkolták a fasiszták, akik, hála erős, néma és önzetlen elnökünknek, szabadon garázdálkodhatnak e nagyszerű honban. Hogy ez itt nem történhet meg? Nem! Már meg is történt!”
