2024. március 28., csütörtök
MOZIZZ OTTHON!

Rejtett osztályharc egy Seat hátsó ülésén

Elit

Ha a huszonegyedik századi (elsősorban a Netflixhez, de az HBO-hoz is szorosan köthető) televíziózás minőségi vállalásai valamire megtanítják az egyszeri nézőt és kritikust, akkor az valószínűleg ez: hogy milyen tartalmat pakolunk bele egy toposzokból összeeszkábált tévésorozatba, az végsősoron mégcsak nem is a műfaji klisék függvénye. Mindenből lehet minden: vámpírfilmből egzisztencialista bölcselet, sci-fiből disztópia, a tinidrámából pedig ‒ a társadalmi osztályok elemzése. Az Elit három évada ilyen értelemben elsősorban a javak egyenlőtlen elosztásáról (és ez ellen) szól ‒ a javak közé pedig nem csupán az anyagiakat, de a morált is beleérti.

Az Elit a Netflix spanyol gyártású sorozata, középpontjában egy egyszerű osztályellentét áll egy középiskolára leképezve: a csupa gazdag gyerkőc világába egy másik suli bezárása révén pár, anyagilag kevésbé jól pozicionált újonc érkezik. Bármennyire is foglalkoztatja az embereket ez a különbségtétel, az alaphelyzet önmagában nem lenne elég egyetlen évadra sem, és a különböző osztályokból származó fiatalok integrációja, egymásba habarodása és különös keveredései sem volnának elég üzemanyag e Seat Ibiza tankjában. Darío Madrona és Carlos Montero megoldásképp a műfajban szokatlan strukturális megoldáshoz nyúl: mindhárom évad kerettörténetben játszódik. Az első évad egy gyilkosság, a második egy eltűnés, a harmadik pedig egy rejtélyes baleset nyomozása köré torlódik. Így a nyolc-nyolc epizódnyi tinidrámát végig úgy nézzük, hogy tudjuk: a személyközi és osztályviszonyok végül szükségszerű tragédiába fognak torkollni.

A keretet, amely tehát egy sportautó dinamikáját és a krimik kipufogógázát adja Seatunknak, az alkotók apró cseppenként adagolva lökik elénk, tanúvallomások formájában. Mi azonban mást látunk és mást hallunk, így az is rögtön nyilvánvaló, hogy ki hazudik, még ha nem is mindig világos, hogy miért. Az apró adagolásnak más előnye is van: miközben a szemünk előtt bomlanak ki a viszonyok, az első évadban például csak igen sokára tudjuk meg, ki is az áldozat, akinek megölése elindította a nyomozást, a gyilkos kilétére pedig természetesen csak az utolsó epizódban fog fény derülni. (Ha szabad ennyi szpojlert megengednünk magunknak: e keret kezelésében a második évad megy a legtovább ‒ a megoldás itt a legmeglepőbb, miközben tökéletesen logikus marad.)

Miközben egy gyilkosság vagy egy eltűnés részletein izgulunk, a sorozat létrejöttének ürügye mégiscsak a fent említett integráció (pontosabban annak lehetetlensége) marad, a tankból pedig nem hiányozhatnak azok a toposzok sem, amelyek egy tinikről (bár nem csak tiniknek) szóló sorozatot műfajilag behatárolhatóvá tesznek. Egyszóval ‒ mindenki szexi és szexuálisan felfűtött, a Seat hátsó ülésén tombol a szexuális forradalom, röpködnek a kicsi, színes tabletták, és minden epizód központi eseménye egy-egy buli, amely alkalmat nyújt arra, hogy a szereplők mindegyike valahogy egy helyre keveredjen, végtelen számú konfliktus lehetőségét teremtve meg ezzel.

Osztályharcot emlegetünk, de a pénz csak egyik vetülete a javak egyenlőtlen elosztásának (sokatmondó az a történetszál, amelyben egy lány megfelelési kényszerből eltitkolja a brátnője előtt, hogy anyja takarítónő és hogy nincs miből ápolniuk beteg nagyapját, de szignifikánsan jelen van a tanárok korrumpálhatósága vagy a gyilkosság eltussolása egy-egy adomány révén). A kreátorok sarkos, de a didaxis hiánya miatt mégis kimondatlan, inkább csak érezhető ítéletet fogalmaznak meg: az igazság és a morál sosem az elit oldalán áll. A főszereplő, a bátyja börtönviseltségével küzdő Samu (Itzan Escamilla), a homoszexualitását muszlim családja elől a végsőkig titkoló Omar és húga, a tradíciók ellen küzdő Nadia (Omar Ayuso és Mina El Hammani) éles ellentétet képeznek az iskola gazdag bikája, Guzmán (Miguel Bernardeau), a homoszexualitását lazán kezelő Ander (Arón Piper), a drogokkal kereskedő Valerio (Jorge López), vagy a poli amorival kekeckedő Polo (Álvaro Rico) karakterével szemben. Ez az igazi összeütközés, amelynek a kitömött pénztárcához és a vadiúj Seatokhoz csak részben és asszociatíve van köze.

Pöpec karakterdráma, osztályelemzés, moráldráma hát az Elit, amely nem nélkülözi a jobb fajta krimik izgalmát sem, főképp mert a who done it feszültsége végülis eltörpül a motivációk mellett.

Nem az a kérdés, ki tette. Az a kérdés, miféle társadalom engedte ezt meg.

Elit (Elite, 2018–2020, három évad), Netflix. Kreátorok: Darío Madrona, Carlos Montero. A főbb szerepekben: Itzan Escamilla, Miguel Bernardeau, Arón Piper, Omar Ayuso, Mina El Hammani, Jorge López.