Hetven éve, 1950. május 13-án rendezték meg az angliai Silverstone-ban a Formula–1-es autós világbajnokság első futamát. A versenysorozat gyökerei a múlt század húszas-harmincas éveinek Grand Prix-versenyeire nyúlnak vissza. A szabályokat csak a II. világháború után egységesítette a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), innen a szabályt jelentő Formula elnevezés. Az új előírások szerint 1946-tól rendeztek Grand Prix-futamokat, ezeken nyitott karosszériájú, együléses, atmoszferikus nyomáson működő belső égésű motor által hajtott autók vehettek részt.
Az első Formula–1-es világbajnokságot az 1949-ben indult gyorsaságimotoros-világbajnokságra válaszul írták ki, a hét futam közé a hat „nagy” európai Grand Prix és a világbajnokság elnevezés használata miatt (1960-ig) az amerikai Indianapolisban rendezett 500 mérföldes verseny került be. A tengerentúli verseny azonban nem befolyásolta érdemben a pontverseny végeredményét, mert az amerikai versenyzők nem jöttek át Európába, az itteniek pedig nem indultak az Indy 500-on. A futamok első öt helyezettje 8, 6, 4, 3 és 2 pontot kapott, egy pluszpont járt a leggyorsabb körért, a végeredmény kiszámításakor a legjobb négy versenyt vették figyelembe.
A F1 világbajnokság első futamára 1950. május 13-án az angliai Silverstone pályáján került sor 200 ezer néző előtt, VI. György király és felesége, valamint kisebbik lányuk, Margit hercegnő jelenlétében. A II. világháborúban katonai repülőtérként használt területen 1948-ban alakítottak ki versenypályát, de a vonalvezetésen már egy évvel később módosítottak, és sokkal gyorsabbá tették. A 70 körös versenyre tíz csapat 16 versenyzője és további tíz privát induló nevezett, közülük 21 – 9 brit, 4 francia, 2 olasz, továbbá 1-1 argentin, belga, ír, monacói, svájci és thaiföldi – tudta magát kvalifikálni. A versenyt az Alfa Romeo dominálta, az első sorból induló olasz Giuseppe Farina és Luigi Fagioli, az argentin Juan Manuel Fangio és az angol Reg Parnell mindannyian a korban verhetetlennek számító tűzpiros Alfettát (hivatalos nevén Alfa Romeo 158) vezették. Az olasz cég legnagyobb vetélytársa, a Ferrari távol maradt, de a Maserati, a brit ERA és a francia Talbot-Lago több autóval képviseltette magát. Az élről induló Farina a 70 körből 63-ban vezette a mezőnyt, és 2,6 másodperc előnnyel intették le a célban. Mögötte a közönség nagy élvezetére márkatársai váltogatták egymást, de a 62. körben Fangiónak olajszivárgás miatt ki kellett állnia. Végül Fagioli lett a második, a harmadik pedig Parnell 52 másodperc hátránnyal. A további két pontszerző helyen végző, Talbot-Lago kocsikat vezető francia Yves Giraud-Cabantous és Louis Rosier már két kör hátránnyal futott be a célba. Farina futotta meg a leggyorsabb kört is, 1 perc 50,6 másodperc alatt teljesítve a 4,649 kilométer hosszú pályát, ami 152,066 km/óra átlagsebességnek felel meg. A hat-, pontosabban az Indy 500-zal együtt hétfordulós első idény bajnoka is a három futamon nyertes Farina lett, a szintén három futamban diadalmaskodó Fangiónak egy versenyt fel kellett adnia, így három ponttal az összetett verseny második helyére szorult. A Brit Nagydíj az olasz mellett az egyetlen Formula-1-es futam, amelyet a kezdetektől megszakítás nélkül megrendeznek, helyszíne (jóllehet az idők folyamán Aintree és Brands Hatch is vendégül látta a futamot) ma is a többször átalakított silverstone-i pálya. A túl gyorsnak tartott pályát az 1991-es versenyre jelentősen átalakították, technikásabbá tették, de a vonalvezetés alapvető jellegzetességeit sikerült megőrizni, így ma is a leggyorsabb, és a versenyzők által legélvezetesebbnek tartott pályák közé tartozik.
A legsikeresebbek
A sportág első évtizedének legsikeresebb versenyzői Giuseppe Farina, Juan Manuel Fangio és Alberto Ascari voltak. Közülük is kiemelkedik az ötszörös világbajnok Fangio, akinek rekordját csak 2003-ban tudta megdönteni Michael Schumacher. A hétszeres világbajnok német pilóta 2000 és 2004 között zsinórban ötször nyerte el az egyéni vb-címet. Jelenleg a brit Lewis Hamilton dominálja a versenysorozatot, aki már hatszoros világbajnok, így jó esélye van Schumacher csúcsának beállítására, vagy akár túlszárnyalására. Az elmúlt 70 év során 33 versenyző lett világbajnok, a francia Alain Prost és a német Sebastian Vettel négyszer, az ausztrál Jack Brabham, a brit Jackie Stewart, az osztrák Niki Lauda, a brazil Nelson Piquet és a tragikusan korán, versenybalesetben meghalt brazil Ayrton Senna háromszor végzett a pontverseny élén. Nagydíjat 108 pilóta nyert, a világbajnokságokon 150 istálló színeiben 764 versenyző indult, az eddigi egyetlen magyar a világbajnoki pontszerző Baumgartner Zsolt. Az első és eddig egyetlen pontszerző női pilóta az olasz Lella Lombardi volt, egyben ő az egyetlen, aki karrierje során csak fél pontot szerzett (a versenyt, amelyen hatodik lett, meg kellett szakítani).
A 71. világbajnokság 2020. márciusában Ausztráliában kezdődött volna, de a járvány miatt a szezonnyitó futamot törölték, majd a sorban következő bahreini, vietnami, kínai, holland, spanyol, azeri és kanadai viadalt elhalasztották, a monacóit és a franciát törölték. Az első futam a tervek szerint július 5-én az Osztrák Nagydíj lehet, ami után következne Silverstone-ban július 19-én a Brit, majd augusztus 2-án a Magyar Nagydíj, valamennyi zárt kapuk mögött.
Leclerc megköszönte Vettelnek
Megköszönte a csapattársakként együtt töltött tavalyi idényt a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelnek Charles Leclerc, a Ferrari monacói versenyzője. A 22 éves pilóta a Twitteren címzett bejegyzést 32 esztendős márkatársához, miután a maranellói istálló kedd reggel bejelentette, hogy Vettel nem hosszabbít szerződést, és az év végén távozik. „Soha nem tanultam még annyit, mint akkor, amikor Te voltál a csapattársam” – írta Leclerc. Hozzátette, „hatalmas büszkeség” volt számára a német versenyzővel egy istállónál szerepelni. „Voltak feszült pillanataink a pályán, köztük jók, és olyanok is, amelyek nem úgy végződtek, ahogyan mindketten szerettük volna, de mindig tiszteltük egymást, még ha ez kívülről nem is volt érzékelhető” – fogalmazott Leclerc, akinek az érkezése a szakértők egy része szerint megpecsételte Vettel sorsát.
A monacói tehetség 2018-ban a Sauber színeiben debütált a F1-ben, tavaly pedig már a Ferrarinál versenyzett, és a szezon végére a fontosabb statisztikai mutatókban felülmúlta rutinosabb és idősebb csapattársát. Leclerc 2019-ben több futamot nyert, mint Vettel (2-1), több pontot szerzett (264-240), több alkalommal indulhatott az első rajthelyről (7-2), többször állt dobogón (10-9), és többször volt az övé a leggyorsabb kör is (4-2). A Ferrari a monacói pilótával 2024-ig szerződést hosszabbított, Vettellel pedig hosszasan zajlott az egyeztetés, sajtóértesülések szerint mindkét fél folytatni szerette volna a közös munkát, de a megállapodás időtartamában nem volt egyetértés.
A Red Bull-lal négy világbajnoki címet bezsebelő német versenyző öt idény alatt 14 futamgyőzelmet aratott a Ferrari színeiben, és az összetett pontversenyben két második hely volt a legjobb eredménye, 2017-ben és 2018-ban. Az előző szezonban Vettel csak ötödik volt a rangsorban, és ha most a visszavonulás mellett dönt, vagy nem szerződik más csapathoz 2021-re, akkor 1990 után ismét előfordulhat, hogy nem lesz német versenyző a Formula-1-es mezőnyben.
A hétszeres világbajnok Michael Schumacher 1991-es bemutatkozása óta eltelt csaknem 30 esztendőben mindig szerepelt legalább egy német pilóta az autósport elitkategóriájának aktuális idényében, a rekord pedig 2010-ben volt, abban az esztendőben heten, Schumacher és Vettel, valamint Nico Rosberg, Nico Hülkenberg, Timo Glock, Adrian Sutil és Nick Heidfeld képviselték Németországot.
