Az ellenzéki pártok egy része következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy nem jött el az általános választások megtartásának az ideje, ezért elodázásukat követeli a hatalomtól, ki szalonképes, ki a civilizáltság határain átcsúszó megmozdulásokkal. Egyesek a járványügyi helyzettel érvelnek, mások pedig kitartanak amellett, hogy a tavaly megtartott, többkörös hatalmi-ellenzéki párbeszéd során megtárgyalt választási feltételek az azóta megejtett intézkedések ellenére sem váltak jobbá. Alig több mint egy hónappal a június 21-ére bejelentett választások előtt, amikor a szavazókhoz el kellene juttatni a megfelelő üzeneteket és megismertetni őket a választási programokkal, továbbra is az elégedetlenség, a zűrzavar, és időnként az erőszak, illetve az egyéb visszásságok jellemzik a politikai színteret.
Fotó: Beta (Archív)
Fontos nem egy kalap alá venni azokat a követeléseket, amelyek a tavaly folytatott párbeszéd során merültek fel, és az aktuálisakat – jegyezte meg lapunkank nyilatkozva Milan Antonijević jogász, a szerbiai Nyílt Társadalom Alapítvány végrehajtó igazgatója, aki tavaly egyike volt azoknak a civil szervezeti képviselőknek, akik részt vettek az említett párbeszédben. Mint arra emlékeztetett, az európai parlamenti képviselők részvételével fejeződő, többkörös párbeszéd a megfelelő következtetések levonásával, valamint bizonyos elvégzendő feladatok az államvezetés felvállalásával végződött.
– Jelenleg annak a kérdésnek a megválaszolására kellene összpontosítani, hogy vajon teljes mértékben tiszteletben lehet-e tartani a szerbiai polgárok azon jogait, amelyek érvényesülése nélkülözhetetlen a választási folyamatban. Ebből a szempontból elsősorban a gyülekezési szabadságra gondolok, de az egészségügyi biztonságról sem feledkezhetünk meg. Olyan választási cselekmények folytatódnak, egyebek mellett a támogatói aláírások gyűjtése, amelyek epidemiológiai szempontból nagy kihívást jelképeznek. Reméljük, hogy a Köztársasági Választási Bizottság mindenre kitérő javaslatokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a kampány során semmilyen szempontból ne kerüljön veszélybe a polgárok egészsége. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy az EBESZ, azaz az ODIHR részt vesz-e a választások megfigyelésében, eddig nem ismételték meg a szervezet irányába az erre vonatkozó felkérést. Az európai parlamenti képviselők is jelezték, hogy megfigyelnék a választásokat, ugyanakkor az ODIHR küldöttsége ennél valamelyest fontosabb, hiszen lényegretörően elemzi a választási folyamatot, egyebek mellett a médiában uralkodó állapotokat, illetve a választási listák jelenlétének arányát a médiában. A felkérést a megfigyelők irányába ezekben a napokban kellene megismételni, ám sok minden függ a beutazási szabályoktól is. Nagyon kevés idő maradt hátra a választásokig, nagyjából 40 nap. Addig folyamatosan figyelemmel kell kísérni a médiában jellemző körülményeket, de a szavazópolgárok irányába kifejtett esetleges nyomásgyakorlást is, majd a választások napján magának a voksolásnak a folyamatát. Az állam döntött, az idő mutatja meg, hogy mennyire sikerül járványügyi szempontból biztosítani a választásoknak a megfelelőségét – taglalta Antonijević.
A szerbiai képviselőházban, azaz annak bejárata előtt lassan egy hete zajló történésekre – dulakodás, majd éhségsztrájk, végül éhségsztrájk-plagizálás és tömeges tiltakozás – vonatkozó kérdésünkre válaszolva beszélgetőpartnerünk rámutatott, hogy a járvány ideje alatt a képviselőház nem vállalt magára aktív szerepet, ehelyett láthatatlan volt. Mint hozzátette, ez a polgárok az intézmények, de a hatalommegosztás elve iránti bizalmára is hatással volt. A politikai életnek az intézményekben, nem pedig azok előtt kellene zajlania – emelte ki Antonijević, nyomatékosítva, hogy az „utca" az intézményeken belüli aktív cselekvés hiányának a következménye.
– Nem az én feladatom, hogy a parlament előtt kifejtett követelések indokoltságát értékeljem, azt viszont merem állítani, hogy a problémák megléte egyértelmű, mint ahogyan a polgárok elégedetlensége is. Mindennek ellenére értékelésem szerint jelenleg az a legfontosabb, hogy hangsúlyosabban összpontosítsunk az emberi jogok témakörére. Függetlenül az éppen aktuális körülményektől, de választások előtti időszakban különösen, elengedhetetlen, hogy megteremtődjenek a szabad véleményformálásnak a feltételei, azaz a polgárok szabadon dönthessenek arról, hogy kit támogatnak szavazatukkal – fogalmazott Antonijević.
Arra a kérdésünkre válaszolva, hogy mennyire tükrözik a közbeszédben legkifejezettebben jelenlevő ellenzéki politikusok követelései és megnyilvánulásai az elégedetlenségüket legutóbb edénycsörömpöléssel, korábban pedig egyéb megmozdulások keretében kifejező polgárok elégedetlenségének a lényegét, illetve tartalmát, az emberi jogi aktivista abbéli véleményének adott hangot, hogy az edénycsörömpölés spontán megmozdulás volt. Immár harminc éve beszélünk a többpárti rendszerről, a demokráciáról és az emberi jogokról, ám az említett periódusban ritkán fordult elő olyan időszak, amikor a polgárok hatalmas többségét érintette bizonyos jogoknak a hiánya – leszámítva a háborús éveket, a NATO-bombázást, vagy a Zoran Đinđić meggyilkolását követő időszakot – emelte ki Antonijević.
– Ritkán fordult elő ilyen válság, amely szinte minden polgárt érintett, függetlenül attól, hogy valaki a többséghez tartozik vagy valamelyik kisebbségi közösséghez, vagy attól, hogy ki a gazdag és ki a szegény. Ez a válság mindenkit érintett, és mindenki érezte az emberi jogok korlátozását. Elsősorban a mozgásszabadság korlátozására gondolok, amely egyeseket, a 65 évnél idősebbeket, különösen kifejezetten érintett. Feltehetőleg ezzel magyarázható az említett spontán lázadás. Abban nem vagyok biztos, hogy az ellenzéki politikai tömörülések mennyire lennének képesek saját politikai követeléseiket erre a lázadásra építve, azaz ehhez kapcsolódva megfogalmazni. Néhány kapcsolódási pont kialakult, ám a teljes összekapcsolódás nem. Az értékelések során talán nemcsak a polgároknak a hatalommal, hanem a teljes politikai rendszerrel szembeni elégedetlenségre is érdemes lenne összpontosítani, beleértve ebbe természetesen az ellenzéket, utóbbi megmozdulásainak, aktivitásának a szervezetlenségét. Hiszem, hogy az edénycsörömpölők elsősorban erős intézményeket, beleértve a független és önálló bíróságokat és ügyészségeket, továbbá a hatalommegosztás elvének és saját jogaiknak a tiszteletben tartását követelték. A szociológusok számára feltehetőleg valóban érdekfeszítő lenne körbejárni a kérdést, hogy mennyire állnak összhangban az ellenzéki pártok programjai a polgárok elégedetlenségével, illetve azt, hogy mekkora mértékben elégedetlenek a polgárok a teljes politikai rendszerrel. Harminc évvel a többpárti rendszer bevezetését és a demokratikus átalakulás megkezdését követően mi továbbra is ennek a rendszernek a gyermekbetegségeivel vagyunk kénytelenek felvenni a harcot – fejtette ki Antonijević.
