Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Anya tanul

Török Erna

2020. május 14., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Lassan hat éve motoszkál bennem, hogy vajon jól csinálom-e, és hogy mi az, amin változtatni lehetne, kellene. Folyamatosan képezem magam, tanulok a hibáimból és mások hibáin. Néha az ösztönök segítenek. Vagy éppen tévútra visznek. A legnehezebb pedig az, hogy sosem lehetünk biztosak semmiben, hiszen semmilyen recept vagy útmutató sincs ahhoz, hogyan kell jól gyereket nevelni.

Anyává válásnak gyakran a gyermek születésének a pillanatát nevezik. De ez a pillanat csupán egy mozzanata az identitásváltás kezdetének, amely folyamatos, véget nem érő. Nem vagyok ugyanaz a személy most, öt év után, mint az első évben, és biztosan más leszek tíz vagy harminc év múlva.

A szülővé válás valójában már egészen gyerekkorban elkezdődik. Akkor, amikor kislányként babázni kezdünk, és „játékból” anyukává vagy apukává válunk. A szomszéd fiúval ötévesen én is eljátszottam ezt, a látott és ösztönösen tanult mozdulatokkal, gesztusokkal, szavakkal. Én felöltöztettem a babát, enni adtam neki, az „apuka” pedig gondosan pénzt rakott a „kislányunk” zsebébe, különféle jótanácsok és utasítások közepette.

(Illusztráció - Pixabay.com)

A terhesség idején úgy gondoltam, az anyaság majd magától fog jönni és természetes lesz. Azért mégis igyekeztem minél több cikket, szakirodalmat olvasni a témában, de nem segített, mert mind csupán az elméletről szólt. Hiába készültem, az első pár év rengeteg kérdéssel, kétséggel és lelkiismeret-furdalással töltődött meg. A lelkifurdalás érzése pedig további negatív érzelmeket szült és így tovább… A tudatosítás idővel mégis megtörtént: a szülői lét nem csupa vidámság és mosoly, hanem egyfajta készenléti állapot is. Hiszen bármi is történik, az egyik szemünk mindig a megfelelő helyen kell, hogy legyen. De idő is kell, hogy a saját ritmusunk szerint tanuljunk és érkezzünk meg ebbe a szerepbe. A változás és a tanulás pedig folyamatos.

Nagy fordulatot vett a saját szüleimről alkotott eddigi kép. Akaratlanul is folyamatosan vizsgálódom, hogy vajon ők mit csináltak jól és miben tévedtek velem kapcsolatban. Több dolog egyszeriben a felismerés élményeként tárul elém. Felfedeztem, hogy lehet, hogy mégis igazuk volt, hiszen a legjobb tudásuk szerint cselekedtek.

Hagyd, hogy sírjon, majd abbahagyja! Tedd elébe az ebédet, ha éhes lesz, majd megeszi! Ne hagyd rá, mert később a fejedre mászik! Még a kéretlen tanácsok esetében is elnézőbb lettem, amelyek – valljuk be – gyakran tévútra is terelhetnek. Ez egy veszélyes velejárója a szülői lét hosszú, kifürkészhetetlen útjának. Olyan, mintha hirtelen előugrana valaki a bokorból és egy teljesen más irányba terelne az utadon. Elgondolkodsz, hogy megfogadd-e a tanácsot, hiszen ez az út sokkal rövidebbnek tűnik. Rágódsz, hogy melyik a járhatóbb út.

Az egyik újdonság, hogy mióta gyerekem van, nagyobb empátiával tekintek a környezetemre. Nem gurulok dühbe és nem leszek ideges, ha kellemetlen vagy ingerült emberek kerülnek az utamba, megtanultam, hogy mindebből minél kevesebbet vegyek magamra. Az emberek leginkább elmerülnek a saját komplex világukban, éhesek vagy fáradtak, unatkoznak vagy félnek, és ezért cselekszenek úgy, ahogy. Ugyanúgy mint egy gyerek, akit szintén többnyire az érzelmei és szükségletei irányítanak.

Megtanultam azt is, hogy segítséget kérhetek anélkül, hogy azt kudarcként élném meg. Néha érdemes belátni, hogy nem tudom megcsinálni vagy éppen nem szeretném megcsinálni.

És miközben bundáskenyeret sütök korán reggel, papírgalacsinokat szedek fel az asztalról, zoknik párjait keresem, hirtelen fejbe kólint, mennyire meglepődtem volna, ha húszévesen látom mostani önmagam. Felteszem a kérdést: hol vagyok? Hát itt. Az évek során megváltozott számomra a jelen fogalma. Sokkal jobban értékelem az időt, a sajátomat és másokét is. Bölcsen lerakom a telefont, félreteszem a laptopot és játszunk. Nincs elmosogatva? Kit érdekel?!

De mindez csupán kevéske szelete annak a tudáshalmaznak, amit szülőként szerezni lehet. Nem is hiszem, hogy felsorolható, leírható, és még a megfogalmazhatóság kérdését is erősen kétségbe vonnám.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége