2024. március 29., péntek
NAGYSZÜNET

Ami segít a túlélésben

Az elmúlt két hónap mindenki számára megpróbáltatásokkal teli időszak volt. Az élet legnehezebb megpróbáltatásai tornyosultak viharfelhőkként a fejünk fölé, mert az Apokalipszis négy lovasa közül kettő is itt lovagol közöttünk, a betegség és a halál. Miattuk bezártságra, izolációra, mozgáskorlátozásra, a megszokott életvitelünk teljes megváltoztatására kényszerültünk, eddig szokatlan egészségügyi szabályokat betartva kell élnünk (például maszk és kesztyű használata), és vannak olyanok is, akiknek a feje fölött az említett megpróbáltatások mellett még a megélhetési nehézségek, sőt a munkanélküliség súlyosabbá teszi a helyzetet. Az üzletek, gyógyszertárak, posták, bankok előtt a várakozók hosszú sorai kígyóznak, ügyintézésre, bevásárlásra elmegy egy egész délelőtt is. Az „óvodás” és „iskolás” családok pedig arra kényszerültek, hogy nap mint nap a tv képernyője és a számítógép, okostelefon segítségével együtt tanuljanak gyermekükkel, gyermekeikkel. Hosszú stresszes időszakot éltünk meg.

Egyesek könnyebben, mások nagyon nehezen viselik ezeket a megpróbáltatásokat, nehezen tudják felvenni a harcot az élet viszontagságaival, legtöbbször azért, mert hiányos a „túlélőkészletük”. Valójában mindenki a maga módján próbálta és próbálja feldolgozni, próbál harcolni, és túlélni ezt a nehéz helyzetet. A lélektanban ezt a megküzdést copingnak nevezik. Egy meghatározás szerint a coping (megküzdés) a stresszhelyzet megoldását célzó alkalmazkodási próbálkozásokat jelenti, amelyek irányulhatnak, fókuszálhatnak problémára és érzelmekre is. A problémafókuszú megküzdés a helyzetre, a problémára összpontosít, megkísérli azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni. A kutatók szerint irányulhat befelé is, amikor az egyén magán változtat, és ezek a személyek kevésbé válnak depresszióssá, amikor stresszhelyzetbe kerülnek. Elemeznek, kognitív átstrukturálást végeznek, alkalmazkodnak, törekednek a kontroll megszerzésére. Az érzelemközpontú megküzdés esetében belső érzelmi válaszra kerül sor, amikor a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stresszhelyzet okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Ők előbb fognak segítséget kérni.

Egyesek szerint a kreativitás, a stabil önértékelés és az ismeretlentől való félelem leküzdése jelenti az egyén számára azt a túlélőkészletet, amely átsegíti az élet krízishelyzetein. Megküzdési mechanizmusokról beszélünk, amelyeket a pszichológiai irányzatoktól függően különböző dimenziók szerint csoportosítottak, mert ezt a jelenséget is, mint nagyon sok mást, a különböző lélektani irányzatok, iskolák különbözőképpen magyarázzák, ezért eltérő kategóriákról és stratégiákról olvashatunk a szakirodalomban. Ha megfigyeljük családtagjainkat, ismerőseinket, hogyan viselkedtek ebben az igencsak emberpróbáló helyzetben, bizonyára felismerik majd az alábbiakból, hogy melyik megküzdési stratégiával éltek az elmúlt hónapokban.

A szakirodalomban megtalálható Skinnernek és munkatársainak 2003- as, tanulmányokat, kérdőíveket és copingstratégiákat kategorizáló rendszereket összefoglaló kísérlete, amely szerint 4 dimenzió mentén 12 megküzdési kategóriát és 400 megküzdési módot azonosítottak, aminek leírásától most eltekintünk. Lássuk azonban a négy dimenzió megküzdési kategóriáit, amelyek között felismerhetjük a saját, családtagjaink, ismerőseink megküzdési módjait: problémamegoldás, információkeresés, tehetetlenség, menekülés, önbizalom, támaszkeresés, delegálás, izoláció, akkomodáció, tárgyalás, alárendelődés, szembehelyezkedés.

Pozitív az egészben és a jövőt illetően, hogy a megküzdési stratégiák mindenki számára elsajátíthatóak, és a szülőknek kiemelkedő a szerepük a helyes minta közvetítésében, aminek első lépése az, hogy segítünk gyermekeinknek megérteni és rendszerezni az érzelmeiket.