2021. július 28., szerda

Fordulj a kert felé!

(Illusztráció – Pixabay.com)

Különösebben nem érdekeltek a növények, sem a szobanövények, sem a kerti virágok, sem a veteményes. Ez volt a helyzet körülbelül harmincéves koromig, míg saját kertem, és saját háztartásom nem lett. Addig teljesen közömbös voltam az iránt, hogy anyukám locsolja-e a japánfákat, vagy ültet-e egynyáriakat a kertbe, illetve, hogy meg kell-e valamit kapálni, kell-e gereblyézni. Aztán már elkezdtek érdekelni ezek a dolgok, de akkor meg megszülettek a gyerekeim, és ez a kertészkedés megint az utolsó helyre szorult, vagy ha van még annál is hátrébb lévő hely, akkor oda. Szóval harminc és negyven között már bántott, hogy elburjánzik a gaz a kiskertemben, és szerettem volna kikapcsolódásképpen kapálni, virágot ültetni, cserepezni, de nem nagyon jutottam oda. Erre biztos sokan azt mondanák, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, és ezzel egyezek is, de akkor ezek szerint ezek a dolgok nálam még mindig nem élveztek prioritást, sőt. Inkább kimentem az utcára kismotorozni a lányokkal, aztán meg biciklizni, vagy görkorcsolyázni velük, egyszóval vigyázni rájuk, míg játszanak, mintsem nekifogni a kertnek. Ebből leszűrhető, hogy továbbra sem voltam lelkes rajongója a kertészkedésnek. A dolgok azonban folyton változnak, és negyven felett már ez is belefér úgy, hogy nem is áll a fontossági sorrend elején. Pláne az elmúlt időszakban, hogy a karantén miatt hétvégéken ki sem tehettük a lábunkat az utcára. A lányok már legtöbbször egyedül játszanak, feltalálják magukat az udvarban, építenek, gallyakból bunkert csinálnak, főzőcskéznek, locsolnak, a trambulinban ugrálnak, jól elszórakoznak, és nekem marad időm bevonulni a kiskertembe. Nem nagy az egész, de a gaz mindenhol helyet talál magának, aztán van mit kiszedegetni. A gyep karbantartásával nekem semmi dolgom, azt elvégzi a párom, így kibontakozhatom a virágültetés, ágyáskészítés terén is.

(Illusztráció - Pixabay.com)

Most levendulát keresek, azt fogok ültetni, aztán meg magasra növő évelő virágokat szeretnék beszerezni, és egyre lelkesebb vagyok. Rengeteg hely van az udvarban, ahol ki lehetne alakítani kisebb ágyásokat, csak neki kell fogni, ki kell találni, mit, hová ültessünk, és milyen szegéllyel válasszuk el a fűtől, és hogyan akadályozzuk meg, nehogy a virgonc tacskónk állandó utat vágjon magának valahol a közepén. Nagyon tetszenek a fából készült szegélyek, de mivel a bontott tégla rakásra áll a hátsó udvarban, valószínűleg inkább ahhoz nyúlunk. Vízszintesen és ferdén is rakható, akár be is festhető, szóval szépen variálható. A szegély tehát az egyszerűbb része a dolognak, az ágyás elkészítése már jóval komplikáltabb, hiszen a virágokat úgy kellene kiválogatni, hogy mindig legyen benne olyan, ami éppen virágzik, mert nekem úgy tetszik. Most nagyon bánom, hogy nincs vásár, mert ott nagy választék szokott lenni növényekből, és nemcsak egynyáriakból, hanem évelőkből is, amik kifejezetten érdekelnek. Azt hiszem, marad az interneten való böngészés, virágkeresés, és a piacon is érdemes lesz szétnézi, mert kiindulásnak biztos találunk néhány érdekes tövet. Olyan lelkes vagyok, még majd ez lesz az új hobbim.