Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

A Kazán-szoros örvényei és Ada-Kaléh misztikuma

Szalay Pál útirajzaiból II.

Mák Ferenc

2020. május 4., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Szalay Pál Kóborlások – Úti rajzok és benyomások című, lelkes honfiúi utazásainak következő megállója a népes dunai kikötő, Báziás volt, ahol a szeptemberi verőfényben az utasoktól hemzsegő hajóállomási csarnokban lármás élet fogadta őt. S miközben a kecses Hildegarde nevű sétahajó fedélzetére igyekezett, tekintete a túlsó oldalra, a szerb határ felé tévedt. „Ez a föld, s ez a vidék, amit most hajóval bejárunk, egy nagydarab történelem, dicsőséges csatáknak, siralmas háborúknak zajos színpada volt évszázadokon át” – fogalmazta meg élményeit soroló útirajzában a hazája csodáit fürkésző ifjú fiskális. A tolongásnak egyszerre vége szakadt, megkondult a hajóharang, majd egy éles fütty hasított a levegőbe, s a hajó lassú méltósággal megindult lefelé a Dunán, a Senki szigetének tájaira. Útközben kikötöttek Ó- és Új-Moldován, elhaladtak a Jókai megörökítette Osztrova sziget mellett. „A hajón folyik az eleven társalgás, magyar, német, szerb, bolgár és török nyelven. Mi magyarok vagyunk túlnyomó többségben.” Hosszú, ezüstszakállú szerb pópák néma nyugalommal néztek a messze távolba, az egyik sarokban tüzes szemű bolgár ifjú énekelgetett halkan, valami fájdalmas melódiájú dallamokat. Elhaladtak a babonás történeteket őrző Babakáj szikla mellett – a legenda szerint viharok kitörése idején még most is hallhatók az asszonyi fájdalmas nyögések és sóhajtások a sziklák körül –, s a háttérben feltűntek Galambóc várának romjai. Véges-végig a parton őrtanyák, halászkunyhók voltak láthatók – egyébként mélységes-mély csönd ülte meg a tájat. A Vaskapu előtti hegyszorosban tajtékzó habok között öt nagy örvény – a Greben, a Tachtalia, az Izlás, a Dojka és a Kozla – kavarog a mélység felett. A tajtékzó folyó váratlanul kiszélesedik, körös-körül a lombkoszorús hegyek uralják a tájat. A szerb parton Milanovác városka, vele szemben a magyar parton Trikule, három torony köszönti a vándort. A Kazán-szoros újabb meglepetést okozott: az utazó szerint ez a szoros természeti szépségekben a leggazdagabb része az Al-Dunának. Amint a szorosból kijutottak, Orsovánál kötöttek ki, ahol élelmes török meg szerb hordárok kapkodták ki kezükből úti poggyászaikat.

Szalay Pál útja az Orsovától délkeletre a Duna közepén lévő Ada-Kaléh szigetre vezetett. Jó negyedórai csónakázás után kötöttek ki a régi időktől ittfeledett vidéken. Ódon erődítések, bástya-maradványok, vízárkok és titkos kazamaták útvesztőiben bolyongtak, míg eljutottak a Belvárosba, ahol a törökök bazárjai, kávéházak, katonai épületek és laktanyák, valamint a mecset látványa fogadta őket. „A kapun áthaladva szűk sikátorba jutunk, melynek mindkét oldalán a törökök alacsony, rozoga házikói, kertektől, szőlőlugasoktól eltakarva.” Az utazók még találkoztak a nevezetes Bégo Musztafával, aki a szabadságharc bukása után a menekülő Kossuth Lajost a Dunán csónakjával átvitte a török földre. „A szigeti lakók hacsak csempészettel nem foglalkoznak – írta útirajzában Szalay Pál –, ami a fő kereseti forrásuk, egész napokon át a kávéházak előtt ülnek, szürcsölik a feketét, és szívják a finom dohányt, s közben a kockajáték szenvedélyének hódolnak. Mi is letelepedtünk egy ilyen kávéháznak a szőlőlugasa alatt, a szabadban felterített asztal mellett, dilsásza meg szultánkenyér mellé. Kávésunk előzékenyen fogadott, még szőlővel is megvendégelt.” Estére kelvén visszaindultak a szárazföldre, s amint a mecset mellé épített karcsú minaret alatt elhaladtak, fenn a magasban megszólalt a müezzin bús dallamú éneke. „Az egyik szűk sikátorban csinos, fekete szemű török leánnyal találkoztunk, ami itt ritkaság. Egész arca elfátyolozva, csak szép nagy, fekete szemei mosolyogtak ránk. Amint elhaladt mellettünk, vissza is nézett.” Hasonló csábító pillantás tévesztette meg Bellosics Bálint A Senki szigete (1889) című útirajzának hőseit, akiket ugyancsak „halovány arcú, fiatal ifjú török hölgy” csábított kalandra, hogy a leányszöktetés után a túlparton nekik kelljen a fináncoknak megfizetni a csempészett áru után kirótt vámot.

Ada-Kaléh szigetére leszállt az est. A holdsugár ezüstös fénye csillogott a habok fodrain, „mindenütt néma csend, csak a sziget távoli berkeiből hangzik néha-néha egy-egy bús melódia. Előbb valami szerelmes török dal, azután valami epedő magyar ének. Biztosan valamelyik raboskodó magyar bakafiú küldi sóhajtását szép Magyarországba, szerelmeséhez.” Még egy gyors látogatás Korona-kápolnában, s az utasokat elnyelte Orsova város éjszakája.

Szeptember 10-én, verőfényes vasárnap reggelén érkeztek vándoraink Herkules-fürdő palotáinak rengetegébe. A völgykatlan mélyén tündéri fekvésű fürdőtelep kínálta kényelmét az utazóknak. „Igazán meglepő, hogy e vadon rengeteg közepén egyszerre egy fürdő-várost találunk! – lelkesedett az utazó, s hozzátette: – Herkules-fürdő meleg forrásai csodálatos módon gyógyító hatásúak.” Azt, hogy már a rómaiak idejében gyógyfürdő állott itt, a ma is élő legendák bizonyítják, s azok a márványlapok, amelyek az újkori épületek falaiba vannak beillesztve. „A fürdő ma is valóságos áldása a csúzos betegeknek, s talán a leglátogatottabb fürdője hazánknak. Modern kényelemmel berendezett szállodái, éttermei, remek kirándulóhelyei kellemessé teszik az ott tartózkodást.” A délutáni órákban a katonazene hangjai mellett a gyönyörű esplanade-on csak úgy hullámzott az elegáns közönség, ám amint a zenekar befejezte német műsorát, s kezdett a pavilonból kivonulni, a szemközt lévő meredek Schneller magaslat teraszáról felharsant erőteljes kórusban a Szózat meg a Hymnusz, utána pedig „a szebbnél-szebb szomorú, meg víg magyar dalok, tüzes kuruc nóták. A környező hatalmas sziklák százszorosan visszhangozták a magyar fülnek oly édes dallamokat.” Valamelyik tanítóképző intézetnek kiránduló növendékei rögtönözték ezt a mindenkit elbűvölő, remek hangversenyt. Az éneklőket nem lehetett látni, mivel a hang a messze magasból jött, úgy tűnt föl, mint valami égi kar zengedezése! Miközben az ének belengte a tájat, a gondosan ápolt parkok és díszkertek között csöndes elragadtatásban bolyongtak Herkules-fürdő látogatói. A kristálytiszta vizű és pisztrángokban dús Cserna partján messze elhúzódik a kellemes, árnyas erdő, s a kecses pihenőivel csábító sétaút. Szalay Pál fiskális uram csöndesen sóhajtott: „Minden órának leszakaszd a virágát!” Másnap Moldova felé folytatta az utazását. A bontakozó tavaszban, kényszerű bezártságomban fájó szívvel pillantottam a történelmi magyar tájak szabad vándora utána.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége