A képviselők közül ugyan senki nem vonta kétségbe a rendkívüli állapot bevezetését, ám a köztársasági képviselőház mai ülésén továbbra is a legtöbb kétséget az váltotta ki, hogy sérült-e az Alkotmány, vagy sem, hogy a parlament nem ült össze a rendkívüli állapot kihirdetése után 48 órán belül. A képviselők ugyanakkor nemtetszésüknek adtak hangot, miszerint az elmúlt másfél hónapban megkötött kormányrendelkezéseket egy napirendi pont alatt kell hogy megvitassák.
Ana Brnabić (Fotó: Beta)
Az ellenzéki képviselők mai felszólalásukban is elősorban arra mutattak rá, hogy az Alkotmány értelmében ha arra nincs lehetőség, hogy a parlament összeüljön, a rendkívüli állapotot a képviselőház elnöke, a kormányfő és az államfő hirdeti ki azzal, hogy azt a parlamentnek 48 órán belül, vagy amikor az ülés megszervezésére megteremtődnek a feltételek, meg kell erősíteni. Az ellenzéki képviselők szerint meg lehetett volna találni a módját annak – akár olyan feltételek közepette, mint amilyenek között kedd óta üléseztek –, hogy a parlament korábban összeüljön, és bekapcsolják a parlamenti képviselőket a biztonsági, illetve gazdasági intézkedések bevezetésének döntésébe.
Ana Brnabić kormányfő reagálva a felvetett kétségekre elmondta, mint ahogy más államok sem, Szerbia sem állt készen a koronavírus-járványra. A döntéseket a rendelkezésre álló számadatok határozták meg: március 10-én a regisztrált fertőzöttek száma 4,27 százalék volt a tesztelt lakosság arányához képest, 11-én ez az arány 11,97 százalékra emelkedett, 14-én pedig már 17,4 százalék volt. Ahhoz, hogy a parlament összeüljön nem csak 250 képviselő jelenlétével kell(ett) számolni, hanem a kísérőszemélyzettel is, ami azt jelenti, hogy több mint 500 személy biztonságáról kell gondot viselni. Abban a pillanatban nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy biztonságban összeülhessen a képviselőház. Erre csak most, amikor a statisztikai adatok nyugalmi állapotba kerültek, teremtődtek meg a minimális feltételek.
Tatjana Macura, az Egyesült Demokratikus Szerbia képviselője arra mutatott rá, hogy mindenképpen meg kellett volna találni a módot arra, hogy a döntések felett ne csak a kormány vállaljon felelősséget, hanem a parlamentet is bekapcsolják. Szavai szerint, mint ahogy az oktatás bizonyította, hogy jól tud működni az interneten is, a parlament ülését is össze lehetett volna ilyen módon hívni. Dicséretet intézett a kormány felé, az oktatás megszervezése mellett, más intézkedések kapcsán is, de ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a kormány, illetve az államfő kommunikációja a lakossággal hagyott kivetnivalót maga után. Ezt Brnabić visszautasította mondván, szinte könyörögtek a lakosságnak, hogy felelőségteljesen viseltessenek saját és környezetük egészsége iránt. Majd hozzátette, az elért eredmények sem a szerencse, sem pedig az alkalmazkodóképességnek köszönhetőek, hanem a kormány hosszú évek alatt befektetett munkájának és elhivatottságának. Elutasította ugyanakkor azokat a vádakat is, hogy populista eszközökhöz nyúltak, amikor 100 eurót ígértek minden felnőttkorú polgárnak.
Az ülés ez alkalommal sem volt heves vitáktól mentes, egyik alkalommal Aleksandar Martinović, a Szerb Haladó Párt képviselője és Zoran Živković, az Új Párt képviselője feszült egymásnak. A 2003-as és az idei rendkívüli állapotot hasonlították össze.
Egy másik alkalommal Maja Gojković, a parlament elnöke leállította az ülést, mert az Elég volt! képviselői visszautasították, hogy maszkot és kesztyűt viseljenek az ülésteremben. Gojković kötelezte őket, hogy vegyék fel a bejáratnál kapott védőfelszerelést, és mutassanak felelősséget saját kollégáik iránt, vagy hagyják el az üléstermet. A mozgalom három képviselője azonban inkább elhagyta a termet, majd Saša Radulović visszatért, hogy elmondja, majd két hónapja tűrik a hatalom molesztálását miközben az Alkotmány ellen tesznek és sértik a polgárok alapvető emberi jogait. Ez alatt az idő alatt az SZHP a helyzetet kihasználva kampányol.
