2024. április 19., péntek

Karanténból a boltba

Hajnali bevásárló körúton a nyugdíjasokkal

Pénteken kora reggel már nagy volt a nyüzsgés az újra megnyitott zentai zöldségpiacon és a piacra néző nagyönkiszolgálóban, a Csarnokban. A péntek Zentán a heti piacot jelenti, ilyenkor kínálja portékáját a legtöbb helybeli és vidéki termelő. A felsőhegyi bosztányosok és a többi zöldségféléket árusító kofa ezen a napon a szokásosnál is korábban, hajnalban kelt, hogy a kirajzó nyugdíjasok friss salátát, retket, karalábét is tudjanak vásárolni. A hetente egyszer nagybevásárlást intéző nyugdíjasok nagy része védőmaszkkal az arcán, kerékpárra akasztott kosarakkal és cekkerekkel indult neki a heti egyszeri beszerzőkörútnak. Sokan voltak a piacon és az önkiszolgálókban, de fegyelmezetten és a korukat meghazudtoló serénységgel intézték a beszerzést. Igyekezniük kell, hogy hét órára hazaérjenek a szerzeményeikkel, mert csak ennyi vásárlási időt engedélyez a számukra a hatóság. Teltek a szatyrok, kosarak, cekkerek, amelyek legtöbbjébe a hétköznapi közszükségleti cikkek, főzéshez, takarításhoz, tisztálkodáshoz szükséges kellékek kerültek.

Nagy volt a nyüzsgés a Csarnokban (Gergely József felvétele)

Nagy volt a nyüzsgés a Csarnokban (Gergely József felvétele)

A Csarnokban kellemes zene szól, ami talán jobb hangulatot teremt a korai bevásárláshoz, ez az időpont valószínűleg nem is annyira korai a nyugdíjasoknak, hiszen ők különben is korán kelők hírében állnak.
– Elfoglaljuk magunkat a ház körül, tavasszal mindig akad tennivaló a kertben. Az otthoni tennivalók lekötik a sok szabadidőnket, kitöltik nyugdíjas napjainkat. Ideje van a festésnek, meszelésnek, azt is elvégezzük, amit korábban elhalasztottunk valami miatt, most azonban sort kerítünk rá, lefoglaljuk magunkat, hogy minél kevesebbet törje a fejét az ember a járványon, és azon, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk, idősekre. Csak az a gond, hogy nem lehetünk az unokákkal, hiányoznak nagyon – mondta Kucora Antal és Klára.
– Minket nem zavar a bezártság, nagy udvarunk van, rendszeresen nyírjuk a füvet, a házban takarítás, a napi főzés leköti az embert. Minden napra megvan az elfoglaltságunk, a rutinszerű teendők mellett a kertészkedés is gyakran van műsoron. A kijárási tilalom nem zavar, megszoktuk ezt a helyzetet, de viszont nagy baj, hogy nem jöhetnek a lányomék még látogatóba se, ami kellemetlen, hiányoznak már nagyon. Én se mehetek hozzájuk, ez a legrosszabb a dologban, a többit könnyebben viseljük – mondta Molnár Márta.
A Csarnok előtt találkoztunk Suhajda János nyugalmazott matematikatanárral, aki elmondta, hogy lefoglalja magát az otthoni munkákkal, kertészkedik a feleségével, két malacot és nagytestű pulykákat hizlal, meg a kutyákkal is foglalkozni kell. Mindig akad tennivaló, nem unatkozik.
A Tópart önkiszolgáló is tele volt nyugdíjasokkal, főleg idős asszonyokat lehetett látni, de volt, akit elkísérte a férje. A konyhára valót egész hétre be kell biztosítani, ezért a szokásosnál többet muszáj cipekedniük az időseknek.
– Egész hétre kénytelenek vagyunk előre vásárolni. Kettőnkre nagyjából kigondolom, hogy mire is lesz szükség a következő hét végéig és azokat a dolgokat szerezem be. Kerékpárral jöttem, hogy ne kelljen gyalog cipekedni. A bezártság érzése nem kellemes, de most már, hogy időnként kimehetünk sétálni, az nagyon sokat jelent mindenkinek. Már nagyon várjuk a járvány elmúlását, hogy amennyire lehet, visszatérjen az élet a megszokott, korábbi kerékvágásba – mondta Horváth Mária, aki éppen márciusban érte el a „kritikus kort”, ettől kezdve karanténban kell élni a többi 65 évnél idősebb lakossal egyetemben.
Az önkiszolgáló előtt futottam össze a szomszédasszonyommal, Fehér Danyi Gizella nyugdíjas fogorvossal:
– Minden napra készítek egy kis programot, tervet, hogy aznap mit fogok megcsinálni. Kiadom magamnak a parancsot, hogy ma a pincéből kell felhordani a cserepes virágokat. Utána következik az átültetés, majd a kiskert kapálása, gyomlálása következik. Nem is tudom elképzelni mit csinálnak azok, akik tömbházba szorultak. Nem végzek nehéz munkákat, az már nem nekem való, eleget fárasztottam a gerincemet évtizedeken át a fogorvosi szék mellett állva. A gyerekeim meg szoktak látogatni, ha valami éppen elfogy vagy hiányzik, akkor ők beszerzik a számomra – mondta Gizella.