Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Ingyom-bingyom, tálibë

Csík Mónika

2020. április 24., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A nagymamám csodás történeteket ismert. Hátborzongató meséket táltosokról, garabonciásokról, ördöngösökről, boszorkányokról, sőt sárkányokról is, amelyek a legnagyobb villámlás és égiháború közepette hurcolják magukkal a kölyküket, hogy egy mélységes mély kútba ejtsék. A kis sárkányok pedig ott nőnek óriásivá a kútfenéken, majd egy esőverte éjszakán kiröppennek, és befészkelnek a megátalkodott, gonosz emberek szívébe…

Leginkább este szeretett mesélni a nagyanyám, gyér lámpafény mellett, és lassan, megfontoltan ejtette ki a szavakat, mindegyiket ízlelgetve, akár ha fogai között őrölné őket. Meséi nyomán megelevenedett a szoba, megnőtt a bútorok árnyéka, és neszek hallatszódtak a nagyszekrényből, az ágy alól, s a homályos sarkokból is. Csak a pókok – legyintett nagymama a szorongásunkat látva, hiszen az öcsémmel ilyenkor orrunk hegyéig húztuk a paplanunkat; majd tovább szőtte a mesét, s a karján mutatta, hogy mekkorára nőtt meg hirtelenjében a keresztúton talált gúnár nyaka, mihelyt a nagyapám megindult felé, hogy levágja. A legkülönösebb, és talán a legfélelmetesebb éppen az volt ezekben a mesékben, hogy a hősük mindig egyik-másik ismerősünk volt, a helyszínük pedig a falu, amelynek minden utcáját ismertük. Valóságosnak és hihetőnek tűntek ezáltal a történetek, amelyek lámpaoltás után sem értek véget, hiszen a gyermeki fantázia tovább gombolyította őket, egészen addig, hogy már mozdulni is alig mertünk a takaró alatt. Ilyenkor segített egy dal, egy kis nyulacskáról szóló. Amint elkezdtem dúdolni, megszűnt a félelem, csak jóleső borzongás maradt a nyomában.

Sokkal később, már tiniként bukkantam írásos nyomára az én varázsdalomnak. Kiderült, hogy valójában egy magyar népdal, amelyet Kodály Zoltán gyűjtött a Gömör és Kis-Hont vármegyei Kisvisnyón 1913-ban.

(Illusztráció - Pixabay.com)

„Hová mégy të, kis nyulacska? Ingyom-bingyom, tálibë, tutálibë, málibë, az erdőbe” – hangzik az első strófája, és a különlegessége az, hogy minden versszakban felbukkan ugyanaz a belső refrén, ami miatt „libizáré-dal”-nak nevezik, hiszen a refrén értelmetlen, halandzsa szöveg. Számomra éppen ez az értelmetlen, halandzsa szövegrész volt belőle a legkedvesebb: „Ingyom-bingyom, tálibë, tutálibë, málibë…”. Egymás után többször eldúdolva, akár valami mantra, mindig átsegített a félelmen, mintha védettségbe, végtelen nyugalomba kerültem volna általa.

Az ének, a zene, a dal ehhez hasonló erejét tapasztalhatják meg manapság is sokan, hisz a bezártság, a karantén, a magány napjaiban sok helyütt balkonkoncertek, karanténdalok hallatszanak a lakóépületek rengetegéből, hogy a szorongást legyűrve egymást bátorítsák a szomszédok egy-egy dallam segítségével. Ösztönös viselkedés lehet ez, hogy szorult helyzetében az ember zenélni kezd, dalra fakad, és várja, hogy a félelem keltette gátak felszakadjanak.

A napokban, kijárási tilalom idején, kertészkedés közben érintett meg ismételten e zenében rejlő csoda. A szomszédfiú ugyanis kiállt az udvarra, és hegedülni kezdett. Magyar népdalokat játszott. A végtelen csendben csak a galambok burukkoltak, verebek civódtak, fecskék csiviteltek alig hallhatóan, miközben egyre parttalanabbul áradt a hegedűszó. Át az udvar fáinak koronáján, át a kerítésen, végig a néptelen utcán, a dermedt házakon, az üres parkokon, játszótereken… egészen a gyerekkori szobámig, ahol sokáig mesebeli lények tanyáztak – a paplan alól hallani lehetett folytonos neszezésüket. És ez a hegedűszó most ugyanolyan csodát tett, mint hajdan a nyulacskás népdal varázsrefrénje. Hallatán felengedett a félsz, majd olyan könnyed nyugalom kísérte, amilyen könnyednek tűnt az éppen öntözött kerti ibolyák illata.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége