2021. január 19., kedd

A Délvidéki Liga megalakulásának századik évfordulóján II.

Herczeg Ferenc beszéde az alakuló közgyűlésen

A Délvidéki Liga száz évvel ezelőtt, 1920. február 29-én, Szegeden megtartott alakuló közgyűlésén elnöki felszólalásában Herczeg Ferenc elmondta: a magyarok bánata igen súlyos bánat, mint az európai társadalomból kitagadott, szellemi örökségétől megfosztott gyermekek ténfergünk a kontinens népeinek előszobájában. De ne vegyük túlságosan komolyan Európát! „Ifjúságunkban abban nőttünk fel, hogy esküdtünk a francia szabadságszeretetre és az angol jogérzetre és ma kiábrándultunk mindenből. Én ebben a háborúban csak egy népet ismerek, amely a vértengeren keresztül rogyásig megtartotta minden szerződését, csak egy kultúrnemzetet láttam, és ez a miénk volt. Mi békeidőben megengedtük magunknak azt a luxust, hogy hittünk a nemzetközi kultúrában, de ez csak arra való volt, hogy ne lássuk, hogy a nyugati kultúra helyett a keleti barbárságot kapjuk! Magyarországnak csak egy mentő szövetségese lehet, és ez a magyar testvér, ha egységes tud maradni.”

A Délvidéki Liga alakuló gyűlése Szegeden 1920. február 29. című kiadvány tanúsága szerint Herczeg Ferenc a továbbiakban részletesen szólt a Liga programjáról és céljairól. Feltette a kérdést, vajon mi, itt egybegyűltek, szándékainkban irredenták vagyunk-e, vagy nem? Kifejtette: ha az irredentizmus azt jelenti, hogy soha, soha, de soha nem fogunk belenyugodni abba az égbekiáltó igazságtalanságba, amelyet ellenünk, magyarok ellen elkövettek, akkor mi igenis irredenták vagyunk. „Nemcsak mi, hanem minden tisztességes sváb az”, hiszen fő embereik ma börtönben ülnek, vagy bujdosnak szerte a hazában. Más kérdés azonban, hogy a Délvidéki Liga irredentista szervezet-e? Erre a leghatározottabb nemmel kell válaszolnom. A Liga alapszabályai ugyanis határozottan tiltják a politika ügyeibe való beavatkozást, céljai kifejezetten kulturális és humanitárius célok.

A Délvidéki Liga nem irredenta szervezet, nincsenek titkos politikai szándékaik. „Nem akarunk rombolni, mi építeni akarunk – emelte ki programadó beszédében Herczeg Ferenc. – A mi fegyverünk nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Mi részt akarunk venni abban a munkában, amely az egész magyar társadalomban egy egységesen szervezett, jól fegyelmezett, istenfélő, munkás, hazafias társadalmat akar alkotni. Mert a nemzet csak úgy diadalmaskodhatik a jövendője felett, ha az ország egyetlen nagy tábor lesz a jövőben, ahol minden katona megállja a helyét. Ennek a munkának egy részlete folyik le ma, ezen a közgyűlésen.” A Délvidéki Liga céljai kétfélék: emberbarátiak és kulturálisak. Ami az emberbaráti célokat illeti, a közeljövőben igen nagy kötelességei lesznek, mert hiszen napról-napra vonatszámra érkeznek a megszállt területekről bujdosó, kiüldözött honfitársaink. „Ezek az emberek, akik a magyarság virágai voltak, most rettentő nyomorúságban, mindenükből kifosztva, megalázva érkeznek Budapestre. Hontalan koldusok lettek csak azért, mert magyaroknak vallották magukat. Ha Európa nézi ezt az égbekiáltó gyalázatot, nekünk nem szabad cserbenhagynunk a véreinket, akik értünk szenvedtek, akik a magyarságnak mártírjai.” Ezen a téren tehát a Ligának igen nagy és súlyos kötelességei lesznek.

Kulturális tekintetben a Liga legfontosabb feladata, hogy részt vegyen a magyar közvélemény irányításában, segítenie kell, hogy a tragédiák után Magyarországon a nemzeti érzés újra megtalálja humánus tartalmát. Hangsúlyozta: „A világháború előtt megengedhettük magunknak, hogy állandóan kacérkodjunk az internacionális kultúrával. Tapasztaltuk azonban, hogy amióta meggyengült a nemzeti érzésünk, és megnyíltak a határaink a nemzetköziség előtt, nem a nyugati műveltség, hanem a keleti barbárság özönlött az országba. A nemzetköziség kicsivé, szegénnyé, megalázottá tette az országot. Logikus következmény, hogy naggyá, gazdaggá, boldoggá csak a nemzeti érzés teheti. Összefügg ezzel a kérdéssel a közvéleménynek a társadalmi egyetértés és politikai béke irányába való terelése.”

Herczeg Ferenc szerint a nemzeti létért való küzdelemben a leghatalmasabb fegyver a nemzeti művelődés. A Délvidéki Liga tagjainak tehát erősíteni, terjeszteni kell a nemzeti kultúrát, műveltté kell tenni a népet. Ez egyedül úgy lehetséges, ha a társadalmat közelebb hozzuk a magyar iskolához. „A társadalom érdeklődjék az iskola iránt, ismerje a magáénak, vegye szerető ellenőrzése alá. Céljaink szolgálatában számítunk a magyar sajtó, számítunk az irodalmi társaságok támogatására, számítunk a színtársulatok, a kultúregyesületek és a társas körök támogatására.” A magyarság történelmének legkritikusabb napjait éli, most dől el, „hogy végleg kiejti-e a kezéből a saját sorsát, és elzüllésnek indul-e, vagy pedig merész lendülettel siet a jobb jövő felé”. A nemzetmentés munkájában mindenki részt vehet, minden férfi, minden nő, minden gazdag és minden szegény ember. A Délvidéki Liga programja szerint ezt a munkát kívánja irányítani, ebben a munkában akar részt venni.

Lányi Márton egykori verseci főispán beszédében hozzátette: mindannyiunk megfeszített erejére, munkájára, összefogó tevékenységére van szükség, hogy ki tudjuk menteni Magyarországot abból a khaoszból, amelybe saját fiaink „elvetemült gonoszsága” sodorta. „Szilárd meggyőződésünk, hogy az a sok baj és szenvedés, amely bennünket az utóbbi hónapokban, az utolsó esztendőben ért, nem lett volna tán olyan nagy, nem vett volna rajtunk oly nagy mértékben erőt a nemzetietlen szellem, ha legalább a középosztály megszervezetten ment volna bele a küzdelembe.” A Délvidéki Liga feladatai közé tartozik, hogy az oktatás és a művelődés terjesztésével kulturálisan fölemelje, megteremtse a magyar középosztályt.

A Délvidéki Liga alakuló közgyűlését követően sor került a Vidéki Újságkiadók Országos Szövetségének sajtógyűlésére is, melyen a Szegedi Napló, a Szegedi Új Nemzedék, a Szegedi Friss Újság, a Délmagyarország, a Friss Hírek, a Szeged és Vidéke, az Új Magyarország, az Új Torontál, és a Hétfői Rendkívüli Újság kiadói, szerkesztői és munkatársai vettek részt. Hozzájuk intézett beszédében Herczeg Ferenc kiemelte: meglátása szerint háromféle kötelessége van a háború és a forradalmak poklából fölemelkedő magyar sajtónak. Először a hírlapok színvonalának emelésével kell bizonyítania a nemzet iránti elkötelezettséget. Másodszor el kell mélyíteni az olvasókban a nemzeti érzést, „ami végre nem egyéb, mint az élethez való ragaszkodás, az élet akarata”. Harmadszor pedig szükséges, hogy „fáradhatatlan apostolai legyünk a társadalmi egyetértésnek és a politikai békének”, mert hiszen tudjuk, hogy a pártoskodás és a széthúzás olyan sötét démon, amely hosszú évtizedek óta szerencsétlen nemzetünk vérét szívja. Írónak, hírlapírónak és lapkiadónak, a magyarság intellektuális katonájának hűséggel, bátorsággal és odaadással ezt a három ügyet kell szolgálnia.

Steuer György záróbeszédében leszögezte: a sajtó ne álljon csak a magyarság, hanem az összes nemzeti kisebbségek jogosult érdekeinek a szolgálatában. „A nemzetiségi kérdést közmegnyugvásra, a magyarsággal egyetértőleg akarjuk megoldani. Ehhez a keresztény, nemzeti és demokratikus alapon kifejlődő nagy munkához, mely az ország területi integritását szolgálja, szükségünk van minden irányadó tényező, de legelsősorban a sajtó közreműködésére.” A Herczeg Ferenc és Steuer György vezette Délvidéki Liga működését az elmúlt évszázad során megannyiszor minősítették ellenségesnek a határ mindkét oldalán anélkül, hogy céljaival, programjával a történetírás egyszer is komolyan foglalkozott volna.