2021. július 28., szerda

Kézmosáson innen, locsolkodáson túl

Nem tudom, kinél hogyan alakult az idén a locsolkodás, de a fiatalok valószínűleg megoldották, hiszen eleink sem közvetlen közelből zúdították a lányok nyakába a vizet, tehát locsolócső, szódásszifon vagy vízipisztoly segítségével akár kétméteres távolságból is célba lehet találni, a pálinka meg tudvalevő, hogy kívül-belül fertőtlenít.

Viccet félretéve, az emberek felelőtlensége miatt tartunk itt, ahol. Tény, hogy az általános higiéniai szokások a béka segge alatt vannak. Nincs mit szépíteni: az emberek nagy hányada nem mos kezet. Akik pedig igen, nem úgy és nem olyan alaposan, ahogyan kellene. Most nem a jelenlegi helyzetre gondolok, hanem úgy általában. A személyes megfigyelésemet alátámasztja egy nemrégiben elvégzett kutatás eredménye is: az embereknek csak kétharmada mos kezet vécéhasználat után (!). Arra nem tér ki a kutatás, hogy hányan nem mosnak kezet evés, tüsszentés vagy bármilyen kétkezi munka után, de ismerve az alacsony kézmosási hajlandóságot, sejthetjük, milyen eredménnyel járna.

Lehet, hogy napjában többször kezet mosni egyeseknek – különösen a gyerekeknek – felesleges időpocsékolás, és nem vesztegetik ilyesmire az idejüket. Azoknak, akik ebbe a táborba tartoznak, szeretném elmondani, hogy egy grammnyi széklet milliárdnyi kórokozót tartalmaz, és untig elég, ha a mi kezünkön ennek csak milliomod része tapad meg, hiszen már egyetlenegy baktérium is megbetegíthet bennünket. Nem beszélve arról, milyen gusztustalan látvány (legalábbis nekem az), amikor valaki a mosdóból jövet megfogja a hamburgerét vagy szendvicsét, és az étkezés végeztével leszopogatja az ujjairól a ketchupot.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Aztán itt van a másik tábor, nevezzük őket gyors kézmosóknak, akik csak úgy tessék-lássék egy hideg vizes kézzuhannyal intézik el. Az emberek 95 százaléka túl gyorsan letudja a dolgot, ami miatt a víz és a szappan nem lesz képes hatékonyan elpusztítani a kórokozókat. A statisztikák szerint az emberek többsége kb. hat másodpercnél elzárja a csapot, holott ideális esetben 20 másodpercig kellene tartania a kézmosásnak. És most figyeljenek: még a legalaposabb kézmosási technika sem ér sokat, ha utána ismét megfogjuk a csapot – ez különösen a nyilvános mosdókban jelent gondot. Ezért a csapot vagy mossuk meg, amíg szappanos a kezünk, vagy használjunk papírtörlőt az elzárásához. A vizes kezünket pedig minél hamarabb töröljük szárazra, mert a nedves bőrre gyorsabban rátapadnak a kórokozók, amikor kifelé menet hozzáérünk a kilincshez.

És szóljunk a harmadik táborról is, akik a fentiekre csak legyintenek, és magabiztosan állítják, hogy a kézmosásnál sokkal hatékonyabb a vírusokkal szemben a kézfertőtlenítő. Sajnos ki kell őket ábrándítanom: hibát követnek el, ha megpróbálják vele kiváltani a szappant, mert a kézfertőtlenítőknek közvetlen kapcsolatba kell kerülniük a mikrobákkal, hogy megölhessék őket, a kosz viszont megakadályozza ezt a reakciót. Tehát csak akkor vessük be, ha nem nagyon piszkos a kezünk, és amikor úgy érezzük, kórokozóktól hemzsegő felülethez értünk (buszban, boltban), egy alapos bedörzsölés lemosás nélkül valóban hatékony lehet. De amint lehetőségünk adódik a szappanos-vizes kézmosásra, éljünk vele, az a leghatékonyabb, hiszen nemcsak a piszkot, hanem a baktériumokat is el tudjuk távolítani.

Nálam alap, hogy amikor hazaérek (bezárom az ajtót), megmosom a kezem. Akkor veszem le a kabátot és a cipőt (nyáron utcai ruhát, lábbelit), majd ismét kezet mosok. Melegítőbe bújok, és ezt követően látok hozzá az otthoni teendőkhöz. A ruhát, edényt, evőeszközt, konyharuhát, ágyneműt a szekrényből csakis tiszta kézzel veszem elő, és gondolom, mondanom sem kell, hogy patyolattiszta kézzel teregetem ki a kimosott ruhát (és rakom el a szekrénybe, amikor megszáradt). Pénztárca, kulcs, kilincs, számítógépes egér, távirányító és telefon (legyen vezetékes vagy mobil) érintése után elmaradhatatlan a kézmosás, főleg étkezés előtt. Az már magától értetődik, hogy utóbbit nem viszem ágyba, ahogy más műszaki kütyüt sem. (Apropó ágy: nálam szent és sérthetetlen, oda csak és kizárólag pizsamában ülünk, fekszünk, azt már mondanom sem kell, hogy hálóruhában kanapéra, székre nem tesszük le a hátsónkat.) Megjegyzem: nem vagyok az a folyton takarító, egyik kezében portörlő, a másikban partvis típusú háziasszony, és nem fertőtlenítek eszeveszettül méregerős vegyszerekkel, csak odafigyelek a kézmosásra.

Nekem és családtagjaimnak ez így természetes. Mások szerint túlzott ez az óvatosság, és szüksége van a szervezetünknek egy kis koszra, mert attól ellenállóbb lesz, a kutatások is ezt támasztják alá. De: még a mikrobiológusok is egyetértenek abban, hogy hazaérve, étkezés előtt és vécézés után kötelező kezet mosni.