2024. április 20., szombat

Ne „nyisd ki babám az ajtót…”

Ebben az évben a koronavírus megfékezése érdekében bevezetett korlátozó intézkedések miatt ugyan elmarad a locsolkodás, de Nyugat-Bácskában még mindig él a húsvéthétfői locsolás hagyománya. A lányok és asszonyok frissességéről minden magyarok lakta településen gondoskodnak az ifjak, a férfiak.

Csizmadia Anna, többszörösen díjazott, neves népdalénekes kérésünkre így eleveníti fel a szeretett szülőfalujában, a Bácskertesen élő és ható hagyományok húsvéti locsolkodásra vonatkozó részét:

– Rezesekkel, viseletbe öltözve jöttek „kikérni” a lányt és a „Nyisd ki babám az ajtót” kezdetű nótát játszották és énekelték a fiúk, míg a lány fel nem kapcsolta a lámpát otthon, és ki nem nyitotta az ajtót, kaput. (A lánynak sötétben kellett várnia a legényeket). A lányokhoz a két évvel idősebb legények jöttek locsolkodni zenével. Mielőtt elindultak volna a legények (ez éjszaka történt) egy kalapból kihúzta mindenki egy-egy lány nevét, és az volt azon az éjszakán a párja, mindig az a legény lépett be először az ajtón, akinek a párjához érkeztek. Nagyon izgultunk, mi, lányok, hogy ki fog elsőként ott állni az ajtóban, olykor akár szimpátiák is születhettek ezekből a szituációkból.

Ez az „esemény” egész éjszaka, sőt még délelőtt is zajlott, attól függően, hogy mennyi lány volt az osztályban, milyen messze laktak egymástól a faluban és mennyire érezték jól magukat. A falut éjszaka végigtáncolták... gyönyörű lehetett hajnalban azt a sok viseletes leányt látni, hallani a rezesek erőteljes hangzását... Régen a játszott dallamok szövegeit mind tudták. Együtt nótáztak... de szép lehetett! Ma, sajnos már kevésbé ismerik a szövegeket, dallamokat, az udvarlási „kultúra” is átalakult – hallottuk Annától.

Szilágyin a heves elvándorlási hullámok közepette is, vagy talán éppen annak dacára élénken éltetik a zenével történő locsolkodás szokását. Az utóbbi években sokan kifejezetten ennek alkalmából látogattak el és haza Szilágyira.

Molnár Tamás, Ausztriában élő jazz-zenész a következőket nyilatkozta a témában:

– Szilágyi elszármazottként a húsvéti ünnepek otthoni, szülői házban való megélése mindig nagyon fontos, úgymond lelki manna volt számomra, amely ha nem is örökre, de egy időre biztos elfeledtette velem a rohanó, anyagias világunk olykor árnyas oldalait. Már tíz éve, hogy Ausztriában élek, de a húsvéti ünnepeket eddig mindig otthon töltöttem a családdal. Az én szülőfalumból is rengetegen (családtagok, rokonok, barátok) vándoroltak ki külföldre, de sokan hazatérnek húsvétra, és mondhatni, hogy ennek az ünnepnek egyfajta közösség összehívó-megtartó ereje van ugyanúgy, mint a hagyományos locsolkodásnak is.

Húsvéthétfőn a helyi legények fúvószenekari kísérettel járják a falu „leányzós házait”, tartva e régi magyar szokásunkat. Szilágyiként és zenészként elmondhatom, nagyon örülök, hogy az otthoni fiatalok éltetik a locsolkodás hagyományát, hogy a helyi lányok szép számban fogadják a locsolkodókat. Úgy néz ki, hogy idén ez másképp lesz a koronavírus-válság miatt: elmarad a családi, baráti összejövetel, a feltámadási mise a körmenettel, a húsvéti térzene és a locsolkodás. Marad a karantén és a szankciók betartása, meghitt ünnepünk szokásos megélése helyett – mondta el Tamás.

Doroszlón és Gomboson szintén nagy társaságban, leggyakrabban fúvós zene kíséretében zajlik a locsolkodás a lányos házaknál.

Ebben az évben mindez másként történik, zárt ajtók mögött, minden valószínűség szerint a virtuális térben „frissülnek” majd fel a (nyugat-)bácskai leányok is. Máris terjed egy internetes kép-mém, amelyen népviseletes fiú és lány látható, a védőmaszkos fiú locsolni készül a szintén maszkot viselő leányt. Mintegy üzenve, hogy a „Vigyázzunk egymásra!” felhívás is beépíthető a hagyományunkba, még ha átmenetileg is.