2024. április 23., kedd

Idő a jó dolgokra

Hogyan magyarázzuk el a kicsiknek a kialakult helyzetet? – Beszélgetés a zentai Horváth László hitoktatóval

Horváth Laci bácsi, amennyiben ezt a nevet említem valakinek városunkban, Zentán, azonnal tudni fogja, kire gondolok. Bizony, a mindig mosolygós nyugdíjas hitoktatóról van szó, aki ma is aktív hitéletet él feleségével, Mártával.
Tanított ő Adorjánon, Keviben és Tornyoson, majd a zentai Thurzó Lajos Általános Iskolába vezette őt a Mindenható. A 2013-as nyugdíjaztatással a diákok tanítása, hitre nevelése nem szakadt meg, hiszen a zentai betlehemesek felkészítése, a velük való foglalkozás továbbra is szívügyük. Eredményes pályázatok révén jutalomkirándulásra is vitték a kicsiket: már a horvát tengerpartra, a mórahalmi fürdőbe és több szép helyre eljutottak a lelkes gyerekcsapattal. Legutóbb március első napjaiban Szakály József atya előadásán találkoztunk, ahová hat éves unokájukkal, Dáviddal érkeztek. Akkor még nem is gyanítottuk, hogy hamarosan egy vírusveszélyes zárt világ gyötör majd mindannyiunkat és a gyermekeket is. Vajon az ő lelküket hogyan érinti mindez? Miként segíthetünk a kicsiknek, hogy ne rettenjenek? – többek közt erről is beszélgettünk Laci bácsival, a vidám, ma is bizakodó nagypapával.


– Mint hitoktató, biztosan szeretettel elmagyarázták az unokának, ami köröttünk zajlik. Ezt miként tették, mit mondtak neki?
– Ez a „kijárási tilalom” az unokánk, Dávid napjait is gyökerestől megváltoztatta. Nincs óvoda, ovis hittan, de még atlétika sem, ahová eddig járt. Igyekeztünk elmagyarázni az ő szintjén az előállt helyzetet, hogy miért is kell ennyire vigyáznunk egymásra és szájmaszkot hordanunk. Miután ezt felpróbálta, meg is jegyezte, nem érti, miért csak felnőtteknek valót gyártanak, és olyan méretben nem, ami neki is jó lenne.
Elmondtuk neki, hogy ez a vírus nagyon veszélyes, mert nem látjuk, hogy hol van, ezért nagyon sokszor kell kezet mosni. Elmagyaráztuk, hogy ez súlyos betegséget okoz, magas lázat, köhögést, és aki ezzel megfertőződik, azt elviszik a kórházba. Nem akartuk megijeszteni, csak azt, hogy vegye komolyan a dolgot. A szülei az új távoktatás végett nagyon elfoglaltak, ezért mi igyekszünk vele többet foglalkozni. Nagy előny, hogy egy udvarban lakunk, így sokszor átjön a tatához és a mamához. Ahogy mondják, megvan az ideje a játéknak és a tanulásnak is, mi az utóbbit játékosan tesszük. Dávid a kinti munkában, barkácsolásban a tatának segít. Ezt az időt is ki tudjuk használni „tanulásra”. Múltkor például, amikor fűrészeltünk, szögeltünk, elmeséltem neki, hogy Jézus is segített a munkában Szent Józsefnek, aki ács volt. Bent pedig a nagymama veszi a szárnyai alá, versekre és imákra tanítja.
– Mit tanácsolnak ma a fiatal szülőknek?
– Mi mindenkinek azt javasoljuk, hogy éljék a „jelen pillanatot”, szeretetben, megértésben, kihasználva annak lehetőséget, hogy – úgymond – össze vagyunk zárva.
Kaptunk egy kis plusz időt, mely jó dolgokra is felhasználható – például felhívni ismerőseinket, akikről már rég hallottunk, vagy imádkozni a betegekért. Valóban igaz: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28)


– Önök hívőként hogyan élik meg a köröttünk kialakult vészterhes időt? Miként vigasztalódnak, s hogyan bátorítanák a lap olvasóit, akik talán most karanténból olvasnak bennünket?
– Mi, Mártival Isten nagy ajándékaként éljük meg hitünket (való igaz, hogy: a Hit – Kegyelem), valamint azt, hogy negyvenhét évvel ezelőtt egymásra találtunk, továbbá megismerkedhettünk a Házas Hétvégés lelkiséggel, mely számunkra egy nagy erőforrás és feltöltekezés.
Mióta nyugdíjasok vagyunk (lassan már kilenc éve), lehetőségünk nyílt arra, hogy minden reggel eljussunk a hétórási szentmisére. Mivel meglehetősen koránkelők vagyunk, így a mise előtt egy fél órát tudunk még együtt imádkozni – gyertyafény mellett. Nekünk nagyon megerősítő szentmisével, Jézussal kezdeni a napot. Így sikerül „sziklára” építeni napjainkat.
Most karanténba, szobafogságba kerültünk a korunk végett, és szentmise sincs, ami nagyon hiányzik, különösen a szentáldozás. Szerencsére több magyar tévéállomáson is van katolikus szentmise. Ugyanakkor a bezártság által, sokkal több időnk jut egymásra, elmélkedésre. Igyekszünk hasznosan felhasználni a „kapott” időt.