2024. március 28., csütörtök
EGY EZOTÉRIAI TANÁCSADÓ NAPLÓJÁBÓL

A gőgösség és önbizalomhiány csakrája

A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.

– Valamelyik cikkében olvastam, hogy szeretni és becsülni kell önmagunkat. Engem mindig arra tanítottak, hogy legyek önfeláldozó, legyek szerény és jó, s ezt be is tartottam, vagyis igyekszem betartani. Ameddig dolgozom, hasznos vagyok. Mégis sokan támadnak, gorombák velem, bántanak.

Hát, vannak agresszív emberek. Nem érzem magamat szeretni valónak, nem értem el nagy dolgokat az életben, nincs bennem semmi olyasmi, amit akár én, akár mások becsülnének vagy szeretnének, nem vagyok különleges semmiben. Nem vagyok valami boldog, s egészségi panaszaim is vannak. Kinézésem átlagos, öltözködésem szerény, becsületesen végzem a munkámat, igyekszem megfelelni, hisz az természetes, hogy szorgalmas legyek.

– Gondolom, nem is léptették előre.

– Á, dehogy! Nem is vágytam én ilyesmire. Szerintem csak azok jutottak előre, akik könyökkel dulakodtak, hangoskodtak, gorombáskodtak, esetleg ismeretségük volt, vagy nem becsületes módon furakodtak.

– De egy kis dicséret azért néha jólesett volna az elvégzett munkáért, igaz? Biztos idejében érkezik a munkába s az utolsók közt megy el, néha túlórázik is, valószínűleg ingyen.

– Hát ez igaz, sosem kértem pénzt a túlóráért, sem segítséget, ha sok munkát róttak rám, ez pedig sűrűn megesett. Valahogy restelltem, kellemetlen volt kérni. Ha szerintük nem érdemlem meg, akkor mit vitatkozzak, lehet, hogy igazuk is van. Nem mertem vállalni a kockázatot, hogy kilépjek követeléseimmel. A dicséretet igaz elvártam volna, de nemigen volt rá példa, hogy megdicsért volna valaki.

– Ám az megesett ugye, hogy dicséret helyett szapulták, kritizálták, lelkiismeret-furdalást okoztak, lenézték.

– Ó, hát ebből gyerekkoromtól kezdve kaptam bőven. Semmi sem volt jó, amit csináltam, még amikor jól végeztem is a dolgomat. Azután elbizonytalanodtam, s nem is tudtam olyan jól végezni azt, mint mások. Szeretek másokkal együtt lenni, mellettük lenni, akkor biztonságban érzem magam. Mások mindig jobbak voltak nálam.

– No persze. Ezt elhitették önnel, s ön azóta is igyekszik, többet végez, mint mások, jobban is, mert nagyon igyekszik, de árnyékban marad, mert tudatalattija azt érzi, hogy ön nem elég jó, ezt az energiát árasztja, az ön rezgése csak olyan embereket és helyzeteket tud bevonzani, ahol ezt az érzést újra igazolják és megerősítik önben. Fogadjunk, hogy nem is tudna ön mit kezdeni a dicsérettel! Itt látom az ön fényképét a telefonon, s meg kell mondjam önnek, hogy ön nagyon is csinos, nagyon jól áll önnek ez a frizura.

– Ugyan, nem úgy van, élőben sokkal rosszabbul nézek ki...

– Ugye mondtam, hogy nem tudja elfogadni a dicséretet? Hát ezért is kap keveset vagy semmit belőle. Miért nem hiszi el, hogy tényleg tetszik nekem az ön frizurája? Mert azt tanították önnek, hogy semmije se szép, semmije se jó? El kell fogadni a dicséreteket, megköszönni, és örömmel gondolni rá ismét. Tanulja meg, hogy ha bókot kap, köszönje meg, s ne kételkedjen benne. Mi több, saját magát kell dicsérje nap mint nap. Nem hangosan más előtt, mert az hencegés lenne, de önmagában igen, hogy megtanulja becsülni és szeretni önmagát. Tűzzön ki kisebb feladatokat magának, s miután sikeresen elvégzi azokat, dicsérje meg magát. Azután újabb feladat és újabb dicséret következzen.

– Hát megpróbálom, hátha jobban fogom érezni magamat.

– Ezenkívül naponta, három hónapig, vigye be a sárga színt az életébe, ételben, italban, öltözékben. Naponta írjon fel magáról egy dolgot, amiért szeretni lehet önt. Jó, szeretni való dolgokat, cselekedetet, tulajdonságot írjon fel önmagáról.

– Kilencvenet? Már elnézést, maga megőrült? Kilencet se tudnék, nemhogy kilencvenet!

– Márpedig próbálkozzon, s meglesz. Naponta csak egyet. Nem mondta, hogy mi a baja, de biztosan, hogy valami nincs rendben az emésztőrendszerrel, igaz?

– De hát kártyából vagy horoszkópból nézi most ön ezt?

– Most nem nézem semmiből, hanem az a probléma önnél, hogy a köldökcsakra, melyet még napfonatcsakrának hívunk, nincs harmóniában, alulműködésben van. A köldökcsakra szoros kapcsolatban áll az emésztőrendszerrel. Ha semmibe vesszük, elnyomjuk lelki érzékenységünket, az működési zavarokat okozhat ezen a területen. Emésztési zavarokhoz, túlzott súlynövekedéshez vagy gyomorfekélyhez vezethet, jelentkezhet még kimerültség, allergia és cukorbetegség is. A csakrához tartozó lelki és mentális zavarok: önállótlanság, túlérzékenység a kritikával szemben, pszichés függőségekre való hajlam, önbecsülés hiánya, az egyén túl sokat foglalkozik mások véleményével, fél a magánytól, bizonytalan, állandó megerősítésekre van szüksége. Ha erősítjük ezt a csakrát, lerázhatjuk az elutasítástól, kritikától való félelmeinket, és elválva minden csoporttól kialakíthatjuk saját egyedi identitásunkat. Ha ez a csakra jól működik, akkor elfogadjuk és megbecsüljük önmagunkat, és kockázatot is vállalunk, mivel tudjuk, hogy képesek vagyunk megbirkózni bármivel. Ha alulműködik a csakra, akkor az egyén alázatos, engedékeny, függő személyiség, ez miatt teljesen másokra tolja a saját boldogságáért való felelősséget. Mások elismerésétől függ, és mindenkit olyan képességekkel, tulajdonságokkal ruház fel, amelyekkel ő szeretne rendelkezni. Próbálja magát hasznossá tenni mások szemében, mert az a meggyőződése, hogy csak tevékenykedéssel teheti magát szeretetre méltóvá, mivel önmagában nem szerethető. Tudat alatt olyan kapcsolatokat épít ki, ahol ebbéli hite megerősödhet. Ezért gyakran erőszakoskodó, hatalmaskodó és a tettlegességtől sem visszariadó embereket vonz magához, akiknél ez a csakra túlműködésben van. Magára ismer?

– Igen... talán tud segíteni?

– Persze. Csakragyakorlatokat küldök, melyeket naponta fél óra hosszat kell végeznie, küldök egy beprogramozott kristályt, melyet kézbe fog vagy a csakrára tesz, néhány mantra, s meglátja, pár hónap múlva mennyivel boldogabb lesz!