A magyarkanizsai női focicsapat számára elég kurtán-furcsán kezdődött el a tavaszi szezon: a március 15-ei nyitófordulóban a lányok nagy meglepetésre hazai pályán kikaptak a kiesés ellen küzdő Spartacus B csapatától, így visszacsúsztak a táblázaton a második helyre. A fájó vereség után a Tisza-partiaknak már nem volt lehetőségük a javításra, a koronavírus-járvány miatt ugyanis az I. női ligában is felfüggesztették a bajnokságot. A szabadkaiak elleni fiaskó után a magyarkanizsaiak egyik legtapasztaltabb játékosával, a bajsai származású Totajev Orsolyával beszélgettünk.
Hogyan élted meg a Spartacus B elleni kudarcot?
– Azóta is sokat gondolkozom azon, mi is történt velünk akkor. A találkozó előtti eligazításon az edzőnk többször is elmondta, hogy ez a szabadkai csapat már nem az, amelyet az ősszel simán legyőztünk, és arra kért bennünket, hogy az első percektől kezdve helyezzük őket nyomás alá, ne engedjük őket kibontakozni. Sajnos ebből semmi sem valósult meg a pályán, a védelmünk végig nagyon gyengén muzsikált, a középpályán pedig szinte az összes párharcot elveszítettük. 1:4 után ugyan még fel tudtunk jönni egy gólra, a vendégek ötödik, erősen potyaízű gólja azonban megpecsételte a sorsunkat. Az egy olyan mérkőzés volt, amelyen nekünk egyszerűen semmi sem sikerült, ráadásul a nézők hiánya, az üres lelátó is eléggé nyomasztóan hatott ránk.
A vereség miatt visszacsúsztatok a második helyre, és jelen pillanatban azt sem tudni, hogy folytatódhat-e egyáltalán a bajnokság. Ebben az eléggé fura helyzetben hogyan próbáljátok meg formában tartani magatokat?
– A bajnokság felfüggesztése után a szakmai stábunktól kaptunk egy futóprogramot, és az alapján próbáljuk megőrizni az erőnlétünket. A folytatással kapcsolatban teljes a bizonytalanság, ha a szerb szövetség esetleg a jelenlegi állást ismerné el végeredményként, akkor nekünk a szabályzat szerint valamikor a nyár folyamán osztályozót kellene játszanunk a feljutásért, a Szuperliga utolsó előtti helyezettje ellen. A jelenlegi helyezések alapján ez a csapat a Zemun gárdája lenne, amellyel tavaly nagy harcot vívtunk a bajnoki címért. De ezek egyelőre csak spekulációk, hiszen senki sem tudhatja, mit hoz majd a jövő.
A magyarkanizsai klub megalakulása óta gyakorlatilag a csapat tagja vagy. Melyek voltak az eddigi pályafutásod legemlékezetesebb pillanatai?
– Egészen fiatalon, ötévesen kezdtem el focizni a fiúk között Bajsán, ahol az első edzőm Kirs Miklós volt. Tizenhárom éves koromban kerültem át a törökbecsei női csapathoz, ott Barta Ottó és Dušan Jurković voltak az edzőim. Amikor Magyarkanizsán megalakult a női klub, Vajda Fangyó megkeresett, hogy volna-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Mivel tetszett a dolog, így igent mondtam, és immár nyolc éve a kanizsai klub mezét viselem. Büszke vagyok rá, hogy 2012. szeptember 1-jén pályára léphettem a klub első hivatalos meccsén, két hónap múlva pedig a nagybecskereki Radnički ellen megszereztem az első gólomat is. Szívesen emlékszem vissza a 2016/2017-es szezonban lejátszott, Bácska elleni hazai mérkőzésünkre is, amelyen bebiztosítottuk a bajnoki címünket. A tóthfalui akadémia pályáján lejátszott bajnokin az én gólommal szereztünk vezetést a zsablyaiak ellen, a végén pedig 6:1-es győzelmet és egyben bajnoki címet is ünnepelhettünk. A magyarkanizsai klub színeiben eddig 79 bajnoki és 6 kupameccset játszottam, és összesen 10 gólt szereztem. Ez lehetett volna több is, a kisfiam születése miatt azonban volt egy közel kétéves kihagyásom.
Melyek a focival kapcsolatos további terveid?
– Minden attól függ, hogyan zárjuk a mostani pontvadászatot. Ha valahogy mégis összejönne számunkra a Szuperliga, akkor szívesen kipróbálnám magam a legfelsőbb osztályban is.
