A titeli születésű Mileva Marić Albert Einstein felesége volt 1903-tól 1919-ig. Hogyan küzdötte fel magát Mileva a tudósvilágba, milyen volt viszonya Einsteinnel, egyáltalán milyen volt életútja, megtudhatják folytatásos tárcánkból, melyet pénteki számainkban közlünk.
Miloš Marić és családja 1892 tavaszán Zágrábba utaztak, új otthonukba. Levin Rauch bán korrupciós botrányba keveredett, egyfajta házi őrizetbe helyezték, a Lonjamező körüli földek tulajdonjogának megvitatása után Miloš Marić megvehetett, különösen jutányos áron 180 hektár szántóföldet. Nem árt, ha van, legfeljebb kiadom majd megművelésre – mondta. 1894 szeptemberében a Marić család már szinte teljesen beilleszkedett Zágráb képébe, beleolvadtak a város lüktetésébe. Egyedül Miloš, a családfő volt kivétel, egyre csak az járt a fejében, hogy mennyire jó lenne hazamenni a szülőföldre, a Sajkásvidékre. Mika erős, nosztalgiás kötődést érzett Káty iránt, úgy döntött, hogy 34 munkaév után nyugdíjba vonul. Nyugdíjaztatási kérelmét is átadta, amelyben (a biztonság kedvéért) egészségügyi problémákra hivatkozott, azt írta, hogy reumában szenved. Hogy nyugdíjas éveiben se érhesse kellemetlen meglepetés, bebiztosította magát, a fent említett, jutányos szántóföldvásárlás is ennek az anyagi-biztonsági mechanizmusnak képezte a részét. Mint ahogy mondotta: a föld ném kér kenyeret. A nosztalgiás, nyugdíjba vonulási tervének meghatározó részét képezte az a különösen kedvező, hosszú lejáratú kölcsön, amelyet a nagyszebenyi Kereskedelmi Banknál vett fel. Ebben a bankban az egyik igazgató a Pongrátz családból való volt, Pongratz Schwankler, aki 37 év lejáratú bankhitelt hagyott jóvá számára. A visszafizetésnek 1902 és1939 között kellett volna történnie, 9 éves türelmi időszakkal. A pénzt a Pongrátz-bank erdélyi, nagyszebenyi kirendeltségében fizették ki, ez a város akkoriban 24 órás vonatútra volt Budapesttől. Nagyszebeny 890 kilométerre van Zágrábtól, akárcsak gyermekei, Miloš Marić is szeretett volna változásokat az életében.
A kis Miloš második, Zorka pedig az általános iskola 4. osztályába indult abban az évben. Az iskolájuk a szomszédos, Molnár utcában volt. Zorka
A Marić-ház a Kiszácsi utcában (Ótos András felvétele)
a Patak utcában lévő zeneiskolában is tanult, Mileva pedig a Szent Márk és a Jezsuiták terén keresztül járt a középiskola 7. osztályába. Ez a felsőfokú, klasszikus gimnázium harmadik osztályának felelt meg. Ő volt a fiúosztályban az egyedüli lány, matematikából és fizikából messzemenőleg a legjobb eredményeket érte el. A német is kitűnően ment neki. Miloš és Radovan nagybácsi kátyi földjeiről továbbra is a Grga becenéven ismert Žarko rokon viselt gondot. Mika évente legalább egyszer találkozott Radovannal, hogy összegezzék mindazt, ami időközben történt. Miloš érkezésének nem csak Marija-Ana örült, hanem hároméves kislányuk, Ida is, aki a csehországi Budejovicében (a Knapp család Ringpaltz utca 6. alatt lévő családi házában, ma Fő tér – Nagy Ottokár utca 6.). Radovan nagybácsinak jelentős összeg ütötte a markát, Marija-Anát és Idát drága ajándékokkal halmozta el vendégségbe érkező rokonuk; ezüstékszereket, szép ruhácskákat, cipőcskéket, bundácskákat hozott nekik. Radovan és Miloš (mint a kátyi Marić család két, egymáshoz legközelebb álló fivére, a katonai karrierjük tekintetében pedig „bajtársak”) sohasem unatkoztak egymás mellett, mindig volt miről beszélgetniük. Radovan gyorsabb volt, így ő volt az, aki közölte Milošsal a két szép hírt: Marija-Ana ismét áldott állapotban van, őt pedig előléptették, úgyhogy többé nemcsak őrnagyi, hanem alparancsnoki tisztségben is szolgálja a bohémiai (cseh) regimentet. Állandó prágai lakhelye van, és ami a legfontosabb, Radovan részvényese lett a Budweis sörgyárnak. Milošnak is volt mit mesélnie, tele volt hírekkel: a gyerekek jól vannak, sikeresek az iskolában. Azt tervezi, hogy hamarosan a kis Milošsal, Zorkával és Marijával visszaköltözik Kátyra, azaz Újvidékre, ahol az új városházán már át is adta a letelepedési kérelmét. Ezt azután tette meg, miután a Podbara városrészben vett egy házat, a Ferenc József csatorna közelében. A házhoz egy nagy telek is tartozik, két utcára nyílnak kapui – a széles, Temerini utcára és a valamivel szűkebb Kiszácsi utcára (ebben a házban ma 13!!! család él albérletben). Eldicsekedte azt is, hogy megkapta a nagyon kedvező, 37 éves visszafizetéssel jóváhagyott hitelt, és hogy az első részletet csak 9 év után kell majd törlesztenie. A hitelt egy nagy beruházás finanszírozására kapta meg, több mint 200.000 tégla és nagyjából 10.000 cserép beszerzésére. A téglákat egy kisebb, manofaktúrás téglagyár létesítésével teremti majd elő. Az építőanyagból Újvidéken házat, Kátyon pedig szállást tervez építeni. Ezen a tanyán élnek majd a földjein dolgozó napszámosok, a lovak és ökrök számára istállót épít, lesznek itt disznóólak, fészerek, csűrök, górék... A téglákat különleges módon kell majd égetni, különleges méretűek (ún. Mária Terézia korabeli) lesznek, középen a nevének kezdőbetűire vonatkozó MM jelzéssel.
