Sigmund Freud a viccet az emberi örömszerzés egy kategóriájának tartotta: A vicc és viszonya a tudatalattihoz című 1905-ös esszéjében azért tartja hasznosnak a humort, mert az az alapvető emberi gátlásokat oldja fel a nevetésben. A pszichiátria szakállas bécsi főpapja valószínűleg nagy rajongója volna a Szexoktatás című sorozatnak, mert bár e témában született munkáiban inkább az akasztófahumorra fordította a figyelmet, nyilván kedvelte volna a szexuális frusztrációk egész sorából nevetést fakasztó tinikről, de egyáltalán nem tiniknek készült szériát.
A Netflix ezúttal Nagy Britanniában osztotta ki a lapokat, engedelmeskedve az ottani kultúra lazább íratlan szabályainak (sok brit sorozat esett már pofára, amikor USA-beli remake-et kaptak, gondoljunk csak az Európában pont szabadossága és orcátlansága révén sikeres Skinsre, amelynek amerikai újrázása ezektől kiherélve szinte nulla nézettséget produkált), és a sorozat pesztrálására a fiatal drámaírónőt, Laurie Nunnt tartotta érdemesnek.
A Szexoktatás pontosan olyan pofátlan valami, mint ahogy azt címe is jelzi, de aki ezt választja karanténja nemi életének kiteljesedéséhez, ne számítson realista szexuális tanácsadásra. Az alapsztori egyszerű és nagyszerű: egy idegesítően hideg szexuálterapeuta (Gillian Anderson, akinek lehasználtságában alig lehet felismerni az X-akták Scully ügynökét) egyetlen szem gyermeke, Otis (a csodálatos Asa Butterfield) a tinik átlagos szexuális problémáival küzd, plusz ő a kitaszított srác prototípusa az iskolában. Úgyhogy két kézzel ragadja meg a lehetőséget, amikor kiderül: a konyhaasztalnál hallott már annyit édesanya szólamaiból, hogy a suliban maga is tanácsokat tud adni a tinik felmerülő problémáira. Aztán már van minden, mint a csokoládéboltban: van, aki vélt klamídiája miatt fordul a sráchoz, mások azt kérik, nyomozza ki, ki terjeszt a neten képeket a túl sok szőrszálat számláló nemi szervéről, mások a beöntés alapjait szeretnék megismerni, megint mások attól frusztráltak, hogy túl nagy az intim méretük.
Laurie Nunn cselekményszövésében a remekül kitalált alaphelyzeten túl az a meggyőző, hogy: a) szinte észrevétlenül lopja be tekintetünket a fiatalok szexuális problémái közé, amelyek valószínűleg titkon túl ismerősek is lesznek, b) alternatívát kínál a begyöpösödött szexuális felvilágosító órák mellé, amelyeknek során nem feltétlenül tudjuk megállapítani, az ifjonc-e a zavartabb vagy a tanár, c) belesodor a szétesett, diszfunkcionális családok hétköznapjaiba, ahol a szülők válását közvetve a gyerek idézte elő, amikor lebuktatta csalfa apját vagy amikor a gyerek kontrollmániás apja az oka minden problémának, és végül: d) egy tini romantikus dráma is kibontakozik a képkockákon. Mi pedig nevetünk, mert felszabadító a szexről beszélni főműsoridőben, és nevetünk, mert felszabadító látni mások csetlését és botlását, ha a hálószobáról van szó. Na ezért nyalná meg tíz ujját már az első epizód iskolaétkezdei hímtagmutogatás-jelenete után minden frusztrációk szakállas bécsi professzora.
A Szexoktatás olyan, mintha valaki humorában is komolyan vett volna egy problémát, amellyel senki nem foglalkozik. Mintha valaki le akarta volna forgatni az Amerikai pitét, csak éppen jól. (Igen, e sorok szerzője mindig is mély megvetéssel nézte azt a tinik harci kedvéről oly lenézően és bután nyilatkozó franchise-t.) Megértéssel, öniróniával és mégis szikeélesen. És az első évad csak az előjáték!
(Sex Education (2019, két évad), Netflix. Kreátor: Laurie Nunn. A főbb szerepekben: Asa Butterfield, Gillian Anderson, Ncuti Gatwa, Emma Mackey, Connor Swindells.)
