2024. április 25., csütörtök

Maszkokat varrnak a Bárkában

Kis létszámmal ugyan, de töretlen lendülettel kapcsolódtak be ügyes kezek a maszkvarró munkába Magyarkanizsán. Míg egyesek, nyugdíjasok, varrónők, segíteni szándékozók otthoni elfoglaltság gyanánt és segítőkészségüket mutatván szabják és varrják az arcmaszkokat, addig a sérült gyerekeket és fiatalokat foglalkoztató és befogadó központ, mely a rendkívüli helyzetben nem rendeltetésének megfelelően funkcionál, mondhatni, hogy kis varróműhellyé alakult át.

Csikós László, a magyarkanizsai községi tanács szociális- és egészségvédelemmel megbízott tagja volt az ötletgazda és szürke eminenciás, míg Szakács Ibolya, a központ munkatársa a koordináló lett, a fiatal asszonyok pedig varrónőkké avanzsáltak. Szakács Ibolyával a központról és a jelenlegi munkáról beszélgettünk.

Mi a Bárka működési alapelve?

– A Fénybárka napközit, a magyarkanizsai Községbeli Szociális Védelmi Szolgáltató Központ, és az ő munkájukat segítve, a magyarkanizsai önkormányzat által támogatott, Együtt Veled Értük Értelmi és Testi Fogyatékosok Érdekeit Védő és Segítő Egyesület működteti, szerves részét képezve a helyi, intézményes, fogyatékos és hátrányos helyzetű személyeket ellátó rendszernek. Az egyesület 2002-ben alakult érdekvédelmi szervezetként, azzal a céllal, hogy tömörítse a község területén élő fogyatékos személyeket és családjukat, valamint támogatást nyújtson jogaik érvényesítéséhez, hozzájáruljon helyzetük javításához. A célkitűzések azóta sem változtak. Még akkor és ott fogalmazódott meg az igény egy napközi működtetésére is, mely nemcsak a szabadidő hasznos eltöltését szolgálja, és a családokat tehermentesíti, hanem a felhasználók egy részét értékteremtő munkára ösztönzi és tanítja, mely által az értelmi és testi fogyatékos személyeket felkészíti az esetleges önálló életvitelre is. A napköziben a központ hat, és az egyesület két munkatársa közösen látják el a napi feladatokat. Napi szinten, párhuzamosan, több műhelymunka folyik egy-egy munkatárs vezetésével, több felhasználó bevonásával. Egy csoport a többiek ellátásában segédkezik az étkezéseknél a konyhában. Ez a műhely segíti az önálló életvezetéshez szükséges feladatok elsajátítását. A többiek a papír-, a textil-, a szövő-, a szabó-, a gölöncsér-, a szappanfőző-, vagy a kertészműhely munkájába kapcsolódhatnak be. A rendszeresség, a kitartás, az önfegyelem képességének fejlesztésén túl, ezeken a foglalkozásokon megtanulják a fiatalok az egymásra figyelést, a csapatmunkát is, ugyanakkor a jól végzett munka sikerében is részesülnek – természetesen ki-ki a képességeihez mérten tudja kivenni a részét a különböző munkafolyamatok elvégzéséből. Az egyéni fejlesztésen túl, heti rendszerességgel színházi, zenei, sport- és rekreációs-, illetve szavalóműhely is működik, egyéni-, és csoportfoglalkozásokon. A műhelyek egy része szociális vállalkozásként is működik, lehetőséget nyújtva a mindennapi munkavégzés által termelt, elkészült áru értékesítésére.

Most pedig átalakult a tevékenységi kör.

– A kialakult szomorú helyzet alapjaiban változtatta meg a mindennapokat. A rendkívüli állapot bevezetése óta, a járványügyi intézkedéseknek megfelelően, a felhasználókat nem tudja fogadni az intézmény. Nagy kihívás elé állítja ez a helyzet most a családokat, de bízunk benne, hogy belátható időn belül normalizálódik, és hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba. A munka azonban nem állt meg az intézmény falain belül, mert a kényszerintézkedések bevezetésének első pillanatától ismét hasznos, bár teljesen más jellegű munka folyik. A maszkvarrás Csikós László egészségvédelmi és szociális ügyekkel megbízott tanácsos fejéből pattant ki. Adott volt a varróműhely és a munkatársaim szakmai tudása. A rendkívüli helyzet bevezetése előtt bevásárlószatyrok készültek a környezettudatosság jegyében. Hozzánk társultak az óvoda dolgozói és néhány önkéntes.

Hogyan történik a maszkok varrása és milyen közben a hangulat?

– A szabással kezdődik a folyamat, amit a redők bevasalása követ, a szélek eldolgozása és a gumiszalag bevarrása után sterilizálás és csomagolás következik. A kollegiális viszonyok mindig is jók voltak, de ez a rendkívüli helyzet még inkább összekovácsolja a csapatot. Egy emberként fogtak össze a kollégák, ugyanaz a segítő szándék vezeti őket, mint az eddigiekben, csak most 6.30-tól 14 óráig, teljes munkaidőben, egymás keze alá dolgozva, maszkokat készítenek a város, a község lakosainak, az egészségügyi és közszolgálati feladatokat ellátó személyeknek. A kollégák nem ijednek meg a nehézségektől, a rendkívüli helyzetektől, hisz ez hozzátartozik a munkájukhoz is. Most is, mint a napközi működése idején, jó hangulatban és szorgalmasan dolgoznak a közösség javára.

Honnan, milyen alapanyagokat szereztek be?

– A Bella Donna magánvállalkozás biztosítja számunkra az alapanyagot, amit Magyarkanizsa önkormányzata finanszíroz. A maszk alapanyaga vászon és gumiszalag. Az elkészült védőfelszerelés több alkalommal használható sterilizálás után.

Kik, hányan vesznek részt a munkában?

– A segítő szakmában dolgozunk mindannyian több-kevesebb idő óta. Nem volt kérdés a hívásra igent mondani. Itt kell megemlítenem a csapatot, akik tényleg dicséretes munkát végeznek, és én személy szerint nagyon örülök, hogy ennek a nagyon jó csapatnak a tagja vagyok. A napközi dolgozói: Bajusz Ágnes, Bicskei Andrea, Juhász Petra, Kávai Eleonóra (aki otthon szabja számunkra a gumiszalagot), Kiss Tímea, Piri Edina, Piri Márta, az óvoda dolgozói: Frank Sörös Melinda, Dobó Zsuzsanna, Oláh Alinka és önkénteseink: Mészáros Angéla és Csanádi Evelin.

Egy nap alatt mennyi készül, illetve mennyit készítenek még?

– Nagyjából 150–200 darabot tudunk elkészíteni egy nap. „Gyakorlat teszi a mestert!” Biztos lesz több is! Eddig a kezdeti próbálkozásokkal együtt több, mint 1000 darab készült el. És ezt úgy, hogy hétfőn még nem tudtunk maszkot varrni. Azt, hogy mennyit készítünk, nem tudom megmondani, de itt vagyunk és tesszük a dolgunkat.

Hova kerülnek az elkészült maszkok? Lehet-e belőlük vásárolni?

– Az elkészült maszkok az önkormányzathoz kerülnek. A válságstáb osztja szét őket prioritás alapján. Hangsúlyozzuk, hogy mi nem áruljuk, csak gyártjuk.

Ön, mint pszichológiával behatóan foglalkozó személy, mit tanácsol, hogyan éljük meg ezt a szokatlan állapotot?

– Mindannyiunk számára új ez a helyzet, és szokatlan kihívások elé állít bennünket. A helyzet komoly, a veszély reális, az élet azonban mégsem állhat meg. És nem hagyhatjuk azt sem, hogy a félelem bénítson le bennünket. Érdekes megfigyelni, énünk milyen rejtett vonási kerülnek felszínre ilyenkor! Én pszichológusként és emberként is mindig a pozitívumokra helyezem a hangsúlyt, ha ebben a helyzetben ilyenről szó lehet.

A vírusról, a betegség terjedéséről már úgy gondolom, mindent tudunk, kéretlenül is bombáznak bennünket az információk. Az információáradattal kapcsolatban talán csak annyit, hogy próbáljuk reálisan mérlegelni azokat, és csak hiteles forrásokra támaszkodjunk. És ne váljunk függővé a híradásoktól! Egyébként az ember információ-befogadási képessége nem áll arányban ezzel a tömérdek impulzussal, amivel bombáznak bennünket. A szakemberek higiéniai, járványmegelőzési tanácsait maradéktalanul fogadjuk meg, de nem kell feltétlenül, és folyton a legsötétebb forgatókönyvet végigjátszanunk. Sőt! Figyeljünk inkább arra, hogy hányan gyógyultak meg és ne az elrettentő halálesetekre fókuszáljunk. Kialakult egy nem várt helyzet, sokan nem dolgoznak, kora estétől pedig kijárási tilalom van. Eddig arra panaszkodtunk, hogy állandóan rohanunk, nincs idő megállni, nincs idő magunkra, a családunkra, a gyerekekre. Legyen ez most a lassítás, az elcsendesedés, talán az átértékelés időszaka. Vége a „szürke” hétköznapoknak, és itt van az odafigyelés, az alkalmazkodás, a megértés, a fejlődés ideje. Most ha ügyesek vagyunk és elfogadjuk a helyzet komolyságát és alkalmazkodunk, akkor gyorsan vége lesz.(Kérem Önöket, csak optimista hozzáállással – NEM elbagatellizálni, NEM figyelmen kívül hagyni!) Ha nem tesszük, akkor tovább tarthat, ezért a legbölcsebb és a legokosabb módon cselekedjünk. Foglalkozzunk például lelkierő-fejlesztéssel. Ó, ezt olyan könnyű mondani! De adok hozzá néhány ötletet. Segíteni valakinek. Nagy szükség van most ebben a szokatlan állapotban mindenki segítségére. Mindenki tud segíteni valamiben. Ebben biztos vagyok! Csak azt kell megtalálni, hogy miben és hogyan. Most legutóbb a háziszappan készítéséhez kértem segítséget. És jött a segítség. Ezúton is köszönöm! A segítségadás, a segíteni tudás úgy hat az immunrendszerünkre, mint az örömforrások bármelyike, örömhormon termelésre ad parancsot vagyis endomorfin (belső morfium) termelés kezdődik, ami 50-szer erősebb mint a mesterséges morfium. Ne féljünk soha segítséget kérni és adni, és ne szégyelljük elfogadni sem! Emberek vagyunk, a szó minden értelmében. Befelé való fordulás, befelé figyelés (végtelenre nyitott kognició) – ez lehet egy ima, egy belső beszélgetés, csend vagy elmerülés. Kell az „énidő”! Kell, hogy csak csendben önmagunkkal önmagunkról mélázunk. Tudnak bambulni? Tudják, azt amikor csak elmerülnek egy éppen kibúvó virág szépségében, egy felröppenő pillangó ide-oda cikkázó röptében, a cicájuk vadászatában vagy az éppen sziesztázó társunk lélegzetvételében. Tanulják meg! Hasznos időtöltés. Célok kitűzése – mint mindig, most is nagyon fontos a jövőkép megfogalmazása. Sok tudományos kutatás bizonyítja, hogy a céltalan, cél nélküli életvitel rövidebb életet ígér. Hit – „A hit hegyeket mozgat!” Minden vallási nézet, hovatartozás nélkül vagy azzal együtt. Hinni kell önmagunkban! Csodálatos az emberi elme! Amit beleültetünk, azt igyekszik megvalósítani, hiszen parancsot kapott rá. Próbálják ki! Vagy már számtalanszor meg is élhették. Bizonyára már mindannyiukkal előfordult, hogy gondoltak valakire és szembe jött az utcán vagy megcsörrent a telefon és pont az illető személy neve jelent meg a képernyőn. Csoda? Próbáljuk hasznosan tölteni a ránk szakadt időt. Annyi elvégzetlen feladat vár ránk, hiszen van célunk! Figyeljünk önmagunkra, a gondolatainkra! Forduljunk egymás felé! Figyeljünk egymásra! A szívemet melegíti az elmúlt napokban tapasztalt összefogás, a segítőszándék megtapasztalása itt, a mi kis közösségünkben, városunkban is. Ne hagyjuk ezt lerombolni, senki, és semmi által!

Mert két eredménye lehet mindennek: sikerül és tanulunk belőle. Más nincs!

Mik a további terveik?

– Terveink, céljaink vannak. Rövid távú célunk, hogy elegendő maszkot gyártsunk azok számára, akik igénylik. Hosszú távú célunk pedig, hogy napközink közössége minél hamarabb visszatérhessen a mindennapi teendőihez...

Csikós László volt az ötletgazda.

– Mivel megismertem az állam „gyors és hatékony” intézkedéseit az elmúlt években, ha árvíz, belvíz, hófúvás, tűzvész, migránsválság volt, úgy gondoltam, védőmaszkból is akkor lesz, ha mi helyben elkezdjük gyártani. Sajnos, ez be is igazolódott, mert a válság kitörése után a 9. nap érkezett az első szállítmány (egyszeri használatos) ráadásul az alpolgármesternek személyesen el kellett érte Belgrádba mennie. A Központban viszont volt három varrógép, s jó szándék. A munkaerőt sem ereszthettük szélnek. Kollégáimnak eszébe jutott, hogy a Cnesában varrótanfolyamok szoktak lenni, és onnan is hozzájutottunk két varrógéphez, sőt kölcsön is kaptunk egy szegőgépet. Az anyagbeszerzés se megy simán, mert a piacon senki se gondolta, hogy ennyi vászon kell majd hirtelen. Így állt össze a manufaktúra kalákában. A maszkokat nem áruljuk. Elsősorban azok az intézmények kapnak, akik dolgozói közvetlen veszélyeztetve vannak: egészségügy, rendőrség, felügyelőség, házi gondozók és ápolók, kommunális közvállalat dolgozói, a Tisza menti Vízművek dolgozói. Amikor őket ellátjuk, akkor a községbeli vállalatainknak is jut – mondta Csikós László.

A napokban a Cnesában is beindítanak egy újabb csoportot, akik szintén varrnak majd, a jó példa ragadós, az ötletek tárháza pedig úgy néz ki, kifogyhatatlan.