Amikor ezeket a sorokat írom, éppen pillanatról pillanatra változik minden a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendkívüli helyzet következtében. Az iskolák éppenhogy kiürültek, még a benn maradt taneszközökhöz való hozzájutást szervezzük, a televízión keresztüli tananyag-ismertetés és a különféle online felületeken való információátadás próbája zajlik. A kapcsolattartást támogató applikációk, a videohívások és konferenciabeszélgetések területén a gyerekek magabiztosan mozognak, és már a legtöbb alsós sem lepődik meg, ha a tanító néni az otthonából magyaráz. Úgy tapasztalom, hogy a tanulók nagy része derűs várakozással tekint a hirtelen megváltozott oktatás irányába. Ha sikerül legyűrni a kezdeti káoszt, és fönntartani a tanulók érdeklődését, akkor ennek a kényszerintézkedésnek hosszú távú pedagógiai haszna is lehet a későbbiekben.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy a távoktatás eredményesen megoldható úgy, ahogyan eddig tanítottuk a gyerekeket, azzal a kis különbséggel, hogy most a világhálón keresztül történik mindez. Ahhoz, hogy valóban sikeresek legyünk, a paradigmaváltás nélkülözhetetlen.
Először is meg kell vizsgálnunk, tanárként mennyire ragaszkodunk a lexikális tudáshoz. Sajnos a mai tankönyvek nagy része is azt erősíti, hogy a fejből bevésésnek napjainkban jelentősége van, de ha ezt a személetet nem hagyjuk magunk mögött, akkor a távoktatásban nem leszünk eredményesek. A mai társadalomban igazán kicsi szerepe van a fejből megtanult információhalmaznak. Kiemelkedő a jelentősége azonban annak, hogy hogyan tudjuk alkalmazni a meglévő információt. Vagyis, olyan feladatokkal kell szolgálni a tanulóknak, amelyek során tudást szereznek, ami által fejlődnek a képességeik, készségeik. Továbbá meg kell ismerkednünk a távoktatás lehetőségeivel. Elküldhetjük elektronikus postán a kitöltendő oldalakat a meglévő tankönyveikben, majd készíthetünk hangfelvételt, amelyben felolvassuk az óra témáját, de ez nem elég ahhoz, hogy hatékonyak legyünk a tanítás során. Keressünk olyan lehetőségeket, amelyek illeszkednek az általunk tanított tantárgyhoz. Természetesen nagyon nagy előnyben vannak azok a kollégák, akiknek korábban lehetőségük volt IKT-továbbképzéseken részt venniük (információs és kommunikációs technológia, amely magában foglal minden digitális technológiát), vagy jártasabbak ezen a területen. De az internet továbbra is segítségünkre lehet, hiszen rengeteg szakmai anyag található fönn, amelyet tanulmányozva túlléphetünk a beszélgető alkalmazások biztosította lehetőségeken a távoktatás területén. Tananyagokat készíthetünk, a visszajelzésnek számos módszerével megismerkedhetünk, változatossá téve a munkánkat. Mindez a tanulók együttműködési készségére is hatással lesz.
Ugyanakkor gondolnunk kell arra is, hogy rendkívüli helyzetekhez kell alkalmazkodnunk, ami mindennap újabb kihívások elé állít bennünket tanárként. Megtörténhet, hogy az általunk tanított gyerekek nem kapnak majd szülői segítséget a tanuláshoz, függetlenül annak okaitól. Lehet, hogy dolgozniuk kell a szülőknek a helyzet ellenére is, mert a munkahelyükön nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak. Lehet, hogy lesznek olyan tanulóink, akiknek hozzátartozói súlyos állapotba kerülnek. Most belevetettük magunkat a távoktatásba, de nem látjuk a jövőt, és gondolnunk kell arra, hogy számtalan váratlan helyzet állhat elő az elkövetkező hetekben, amikor nem az lesz a legfontosabb, hogy kisdiákunk megírta-e, és elküldte-e a fotóját a házi feladatának. Vannak olyan gyerekek, akiknek csak mi nyújthatunk lelki támaszt ebben az időszakban, és ez a támasz mindennél fontosabb lehet számukra. Fontosabb, mint bármi más megtanulnivaló. Ezt tartsuk szem előtt!
