1915. március 11-én, amikor az I. világháború már javában tartott, egy igen érdekes előadásra került sor a szabadkai Városháza dísztermében. Különösen az előadó személye érdekes, ugyanis ő nem más volt, mint dr. Jászi Oszkár társadalomtudós, szerkesztő, a polgári radikális mozgalom vezére, aki a későbbiekben meghatározó szerepet töltött be Magyarország történetében. Ő volt az 1918-as őszirózsás forradalom egyik vezéralakja és a Károlyi Mihály vezette kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere.
Jászi Oszkár 1907-ben a Huszadik Század elnevezésű társadalomtudományi folyóiratban megjelent Az új Magyarország felé című cikkében rakta le a polgári radikalizmus eszmei alapjait. Írásában a Monarchiával szemben Magyarország számára gazdasági önállóságot, önkormányzatiságot, teljes gondolat-, sajtó-, gyülekezési- és sztrájkszabadságot követelt. Emellett bírálta az országban élő nemzeti kisebbségek erőszakos magyarosítását. A mozgalom párttá csak 1914. június 6-án alakult, amikor Budapesten létrejött az Országos Polgári Radikális Párt, amelynek elnökéül Jászi Oszkárt választották. A párt elnöki tanácsának tagjai között találjuk a kor legnagyobb magyar költőjét, Ady Endrét is. Rövidesen megalakultak a párt vidéki szervezetei, de az I. világháború kitörése megakasztotta a párt szervezését. Csak 1918 folyamán kezdtek újból szerveződni, majd a háborús összeomlás során csatlakoztak a Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanácshoz.
Jászi Oszkár a Szabad Lyceum elnevezésű szabadkai egyesület meghívására érkezett Szabadkára, hogy előadást tartson a háborúnak a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásairól. A Szabad Lyceumot 1898-ban szervezte meg a gimnázium tanári kara néhány szabadkai újságíróval, a budapesti szabad líceumi előadások mintájára. Céljuk az volt, hogy színvonalas tudományos előadásokat szervezzenek neves előadókkal.
Az előadásról a neves szabadkai napilap, a Bácskai Hírlap is beszámolt olvasóinak.
„Jászi Oszkár, – valósággal frivol váltakozása a nagysúlyú, különböző világnézetet képviselő egyéniségének. Jászi különben is igen erős propogatív elme, a radikális gondolkodásnak szabad szellemű képviselője és így szabadkai szereplése eleve bizonyos várakozásokat keltett fel és az emberek sokaságát óvatos vérttel szerelte fel.
Nos, az új városháza nagyterme alig hallotta még a szellemi kielégültség és elismerés zajosabb tapsait, mint ma, a Jászi gondolkozásától teljesen idegen hallgatók is osztatlan és példátlan gyönyörűséggel fogadták a széles ívű, mesteri gondolat-fűzéssel felépített fejtegetést” – méltatta Jászi Oszkárt a napilap.
Magáról az előadásról a lap tudósítója a következőket írta:
„Jászi a háború okait és várható eredményeit történeti materialista szempontból elemezte. Vitázott a háború okainak vallásos alapon való, biológus és szocialista magyarázóival és teljesen önálló, tudományos doktrínával adta valódi képét a mai háború fejlődésének.
A középeurópai szövetséges államok kialakulásának, mint a béke legaktívabb tényezőjű megteremtőjének a perspektívájában a balkáni probléma megoldását állította fel a háború okául, nem zárva ki teljesen a kapitalista államok ipari versenyének és az imperializmus kisebb jelentőségű tényezőjének hatását sem.
A háborúk fejlődésével foglalkozván a kis hazáknak nagy hazákká való egyesülésé, mind a rend, a szabadság, a szeretet, a béke alapját jelölte meg. A háború készíti elő a béke jogát és helyezi a háborús jog helyébe, így öli meg a háború önmagát.
A nagy tudással, a tudás alaposságával és mélységével előkészített gondolatfejtést színes, pompás előadásban élvezhették a hallgatók, kik valamilyen páratlan szeretettel és frenetikus elismeréssel üdvözölték a nagy szellemű előadót.”
Bár Jászi ekkor is széles körben ismert közéleti személyiség volt, azok, akik akkor hallhatták előadását, nem is sejthették, hogy Jászi Oszkár milyen események irányítója lesz 1918 és 1919 folyamán.
