2024. április 16., kedd

Maradj otthon, és nézzél tévét!

Vasárnap este rendkívüli állapotot hirdettek Szerbiában. Ennek értelmében bezárták kapuikat az oktatási intézmények, így az általános iskoláknak és középiskoláknak át kellett térniük a távoktatásra. Mindez várható volt, hiszen Európa több országában már jóval korábban bevezették ezeket az intézkedéseket.

Szerb nyelven már kedd óta sugározzák a tanórákat az RTS 3 és az RTS Planeta csatornáján. A magyar nyelvű órákat tegnap óta a Pannon RTV-n követhetik figyelemmel a diákok. Minden tiszteletem azoknak a tanároknak és tanítóknak, akik a távoktatás mellett elvállalták, hogy a kamerák elé állva, egy üres osztályteremben órát tartsanak több ezer potenciális diáknak.

Annyi biztos, hogy nem lehet átállni egyik napról a másikra erre a rendszerre. Az ország, az iskolák, a pedagógusok, a diákok és a szülők nem voltak felkészülve erre. Mindez szép és jó, de igen megterhelő a szülők és pedagógusok számára. A gyerek leül a televízió elé, megnézi a neki szóló tanórákat. Ez eddig rendben, csak az gond, hogy egyirányú a kommunikáció, vagyis a tanuló lát egy számára ismeretlen tanárt, akivel nem tud kommunikálni, tehát nincs lehetősége arra, hogy kérdezzen tőle, ha nem világos neki például a csonka gúla térfogatának képlete. Eközben a tanárok feladatokat küldenek neki, videochaten tartják a kapcsolatot, izzanak a Viber-csoportok, röpködnek a kérdések, válaszok.

Az osztályfőnököknek, a tanároknak és a tanítóknak egész nap készenlétben kell lenniük, és jóval több idejük elmegy a tanagyagok kidolgozására, mint egyébként. Szerencsére segítségül lehet hívni azokat az oktatási weboldalakat, amelyekről digitális tartalmakat, feladatlapokat, prezentációkat, video- és hanganyagokat és egyebeket tölthetnek le.

A kényszerhelyzetben bevezetett rendszer hiányossága többek között abban rejlik, hogy a tanárok nem tudják leellenőrizni, hogy a diákok megnézték-e az adott órát a televízióban. A tudásellenőrzés lehetősége is korlátozott. A tanár abban sem lehet biztos, hogy a diák töltötte ki a tesztet, mert lehet, hogy a szülő vagy az idősebb testvér oldotta meg helyette. A tudásfelmérésnek akkor lesznek releváns eredményei, ha a tanulók visszatérnek az iskolapadba.

További gondot jelent, hogy nem minden tanulónak van otthon internet-hozzáférése, és az sem biztos, hogy mindenki el tudja érni az adott televízió adását. Ebben az esetben a diákok közti összefogásra van szükség, vagy az iskola segítségét kell kérni, hogy mindenki „részt tudjon venni az órákon”.

A szülők szerepe is nagyon fontos a távoktatásban. Sokuknak olyan a munkahelye, hogy nincs lehetőségük otthonról dolgozni, így nem tudnak segíteni a gyerekeiknek a tanulásban. A felsősök és a középiskolások szülői segítség nélkül is tudnak tanulni, viszont egy alsósnak ez nehezebben megy. Az elsősök szülei nincsenek könnyű helyzetben, hiszen gyerekeiket közvetlen tanítói segítség nélkül kell megtanítaniuk az írásra, az olvasásra és az alapvető matematikai műveletek elvégzésére.

A televíziós távoktatással kapcsolatban pozitívumként említhetjük azt, hogy ebben a kényszerhelyzetben a diákok megtanulják az önállóságot, és azt is, hogy miként gazdálkodjanak az idővel. A televízióban sugárzott tanóráknak köszönhetően nem fog elveszni a tanév, nem kell évet ismételni. A tanulók ismeretekhez jutnak, és szeptembertől a megszokott módon folytathatják a tanulást ott, ahol abbahagyták.

A NATO-bombázások alatt voltam elsős. Hazaküldtek bennünket az iskolából, és legközelebb szeptemberben mehettünk. Szerencsére megtanultunk olvasni és számolni is.