Bácskossuthfalva azon ritka délvidéki települések közé tartozik, amelyekben két helyszínen található emlékhelyen is tisztelegnek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Papp László helytörténész és Nagy Tibor történész ismertette dr. Dembitz életútját (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
A Kossuth-szobor hivatalos koszorúzási ünnepsége előtti napon a település zsidó temetőjében, a néhai dr. Dembitz Vilmos felújítás alatt álló nyughelyénél gyűltek össze, hogy megemlékezzenek az egykor köztiszteletben álló, tizedes rangfokozatú szabadságharcosra a Monográfia Helytörténeti Egyesület, a helyi közösség és a Papp Pál Cserkészcsapat szervezésében, a helyi Id. Kovács Gyula Általános Iskola közreműködésével. A jelenlevőket Papp László helytörténész, a Monográfia Helytörténeti Egyesület elnöke köszöntötte, majd méltatta dr. Dembitz munkásságát.
– Dr. Dembitz Vilmos szabadságharcos 1827-ben született Újvidéken, és 1909. június 16-án Kossuhtfalván hunyt el 82 éves korában. Sebész mesteri végzettséget 1848-ban szerzett Budapesten. Ekkor csatlakozott a szabadságharc ügyéhez, majd honvéd főorvosként teljesített szolgálatot. Beszélt németül, magyarul, szerbül. Információink szerint 1851-ben vagy 1852-ben került Ómoraviczára, és csaknem 50 év munka után vonult nyugdíjba. Lelkiismeretes munkája után 1901. augusztus 22-én a király arany érdemkereszttel tüntette ki – ismertette Papp László dr. Dembitz életútját, továbbá elmondta azt is, hogy a néhai szabadságharcos síremléke nagyon rossz állapotba került. Több mint 120 éves nyughelyének felújítását a Monográfia Helytörténeti Egyesület kezdeményezte a múlt évben.
– A munkálatokhoz hozzájárult Bácskossuthfalva helyi közössége és a Tápióbicskei Hagyományőrzők Egyesülete, Vér János vezetésével, a Papp Pál Cserkészcsapat tagjai, a Nyúl Zoltán vezetése alatti Baptista Gyülekezet tagjai, akik a teljes temető rendbetételéhez láttak hozzá. A síremlék felújításában Mészáros Béla felsőhegyi helytörténész és Árok József önkéntesként vette ki a részét, a Monográfia Helytörténeti Egyesület tagjai, Nagy Tibor történész mellett jómagam is munkálkodtam, az elkezdett munkát folytatjuk – zárta beszédét Papp László, majd a jelenlevő általános iskolások irodalmi összeállítása után Nagy Tibor történész vette át a szót.
A megemlékezők dr. Dembitz Vilmos nyughelyénél (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– A magyar szabadságharcban nem csak magyar emberek vettek részt, olyanok is, akik itt születtek, de anyanyelvükkel, vallásukkal, történelmükkel, múltjukkal nem igazán, vagy nem minden szempontból kötődtek a magyarsághoz. Mégis ezt a hazát magukénak érezték, a boldogulásukat itt akarták megtalálni, és úgy gondolták, hogy ezért tenniük kell fizikailag is. A korabeli jelentésekből megtudjuk, hogy 53 zsidó származású orvos szolgált a honvédségben szanitécként, dr. Dembitz is köztük volt, aki 21 évesen lépett be a honvédségbe, és tizedesi rangfokozatban szerelt le. Konkrét bizonyítékra még nem bukkantunk rá ebből a korszakból a tevékenységére vonatkozóan, de valószínűsíthető, hogy dr. Dembitz Grósz Albert mellett közreműködhetett a Kúla–Verbász hadikórház felállítása körül, egyébként Grószt a szabadságharc egyik legnevesebb fősebészeként tartjuk nyilván. Ennek a hadikórháznak pedig nagy jelentősége volt, hiszen a Szenttamásnál folyó heves harcok következményeként sok sebesült ellátásáról kellett gondoskodni. Amikor 1890-ben nyilvántartásba vették Magyarországon a honvédeket, Bácskossuthfalván 5 még élő személyt említenek, elsőként dr. Dembitz Vilmost. A sors fintora, hogy a századfordulón ugyanaz a Ferenc József tüntette ki, aki ellen harcolt a szabadságharcban. A zombori Bácska című hírlap a XIX. század utolsó éveiben beszámolt arról, hogy megalakult falunk fejlődésének záloga, a Takarékpénztár, amelynek az igazgatói feladatait dr. Dembitz Vilmos látta el – ismertette Nagy Tibor, aki kitért arra is, hogy a Monográfia Helytörténeti Egyesület egyik törekvése hagyományt teremteni a dr. Dembitz nyughelye melletti, március 14-ei főhajtással. Az idei, sorrendben negyedik megemlékezésen a Magyar Nemzeti Tanács koszorúját Fazekas Róbert helyezte el, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében a virágot Méhes Béla tette le. A megújuló sírhelynél a Tápióbicskei Tüzér Csapat, a Papp Pál Cserkészcsapat és a Monográfia Helytörténeti Egyesület is koszorúzott.
