2024. március 29., péntek
NAGYSZÜNET

Mindjárt itt a szeptember?

Amikor a reggeli hőmérséklet még igencsak közelít a nullához, így tavasz kezdetén elég nehéz elképzelni, hogy egy szempillantás alatt itt a szeptember és a következő tanév. Márpedig észrevétlenül eltelik az előttünk álló pár hónap, és késznek kell lennünk, hogy fogadhassuk az új elsősöket. Az iskolában már február folyamán megtesszük az első lépéseket az iskolába induló kisiskolások megfelelő fogadására, majd március–áprilisban a szakmunkatársak megismerkednek az iskola-előkészítőbe járó gyerekekkel és szüleikkel. A gyerekek iskolaérettségi felmérésen is részt vesznek.

Minden évben nagy élmény találkozni a jövendő elsősökkel. Kicsit izgulnak a szakmunkatárssal való találkozás előtt, de a legtöbben gyorsan föloldódnak, és elsodorja őket a beszélgetés fonala, amely során nagyrészt olyan kérdésekkel, feladatokkal találkozik, amelyeket meg tud válaszolni. Jókedvvel, elégedetten térnek vissza a felmérés után az óvodai csoportjukba, ahol többnyire, mint egy igazi iskolás, elmesélik azokat a feladatokat, amelyek megragadtak bennük. Az utánuk következők pedig csillogó szemekkel közlik, hogy a pajtásuk mondta, kell majd rajzolni is.

Néhányan sajnálkoznak, amikor befejezzük a munkát, mert tetszik nekik, és szívesen dolgoznának tovább. Vannak, akik elfáradnak, és már várják a végét. Egyszer egy kisgyerek sírva fakadt, mert közeledett az ebédidő, és nagyon megéhezett. Mesélnek a családjukról, a kedvenc dolgaikról, meg néha éppen arról, ami az eszükbe jut. Ilyen kis korban még előfordul, hogy elterelődik a figyelmük a feladatokról. De mindenkivel a végére érünk, és sokszor mesélik utólag a szülők, hogy a gyerekek számára élményt jelentett a találkozás.

Van, hogy a szülők otthon jobban izgulnak, mint a kicsik. A legtöbben titkolják, és ez jó, mert az a cél, hogy a gyerek ne izguljon, ne érezze azt, hogy ezen a felmérésen bármi olyan múlik, ami az ő felelőssége. Mivel ez így is van.

Az iskolaérettségi felmérés nem tudja megjósolni, hogy a gyerek milyen eredménnyel fejezi be a nyolcadikat, hova fogják felvenni egyetemre, és tehetős lesz-e felnőttként, azt azonban elég nagy biztonsággal meg tudjuk állapítani, hogy jobb feltételekkel indulna-e egy évvel később az iskolába. Hogy kellene-e neki egy év óvodai tartózkodás ahhoz, hogy hatékonyabban, eredményesebben kezdje később az iskolát. A gyerekekkel foglalkozó óvónők is elmondják benyomásaikat, és természetesen az szolgálja leginkább a gyerekek érdekét, ha sikerül közös nevezőre jutni. Nem kizárólag az iskolaérettségi teszt eredménye dönti el, hogy javasolja-e a szakmunkatárs a halasztást, és ugyanígy az erre kijelölt bizottság sem kizárólag egy vélemény alapján támogatja vagy veti el a javaslatot. A tanítók nagy része az első időszakban rendkívül rugalmasan áll az iskolába induló kisdiákokhoz, így azoknak a gyerekeknek is jut elegendő türelem, akik szeptember második hetében még nem úgy viselkednek, mintha ezer éve oda járnának.

Individualizáció, egyéni oktatási terv kidolgozásának lehetősége áll azoknak a gyerekeknek a rendelkezésére, akik valami miatt nem úgy haladnak a tananyaggal, mint a többség, de azt, hogy végül ki lesz az, akinek több segítséget kell kapnia, a felmérés alapján nem tudjuk teljes biztonsággal megállapítani.

A legnagyobb öröm, amikor az iskolába induló csöppségek első benyomása az iskoláról pozitív, ezért én mindig mindent megteszek, hogy a velem találkozó, felmérésen részt vevő gyerekek jókedvűen, derűsen távozzanak. Azt gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit tehetek. Iskolába járni kötelező, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hangulatban teszik ezt a diákok. Ha a kis elsősök várakozással telve lépik át az iskola kapuját szeptember elsején, akkor már megtettük az első lépést, hogy később is vidám, derűs, jókedvű tanulóink legyenek. Enélkül az iskolai eredmény fabatkát sem ér.