2024. március 28., csütörtök

Szép szó: hagyaték és jövő

Örökség serleggel ismerték el a Vajdasági Versmondók Egyesületének 25 éves munkáját

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad...

(Wass Albert: Üzenet haza)

Tóth Péter Lóránt és Hajvert Ákos előadása a Magyar Kultúra Napja Gálán (Fotó: Dávid Csilla)

Tóth Péter Lóránt és Hajvert Ákos előadása a Magyar Kultúra Napja Gálán (Fotó: Dávid Csilla)

Egy vajdasági és egy magyarországi versmondó továbbította az erdélyi költő üzenetét Budapesten – ettől egyetemesebb magyar kulturális pillanatot kevésszer van alkalma megtapasztalni még a világutazóknak is. Hajvert Ákos bácsfeketehegyi Radnóti-díjas versmondó és Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor lebilincselő előadása a Honvéd Kulturális Központ dísztermében összesereglett közönséget is ámulatba ejtette. A Magyar Kultúra Napja Gálára öt földrészről érkező vendégek és házigazdák mély csendben hallgatták végig a hazaszeretetról szóló sugárzó válogatásukat.

… Likasszák már az égben fönt a rostát

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia

s ki mint vetett, azonképpen arat.

Mert elfut a víz és csak a kő marad,

de a kő marad.

Felcsendült a vastaps, és a két versmondó ismét élvezhette a versek szeretetén, az elhivatottságon alapuló évtizedes barátságuk gyümölcsét, a sikert. Tóth Péter Lórántról ma már szinte minden vajdasági hallott: a 25 nap alatt megtett 850 kilométeres útja, amelyet Radnóti Miklós előtt tisztelegve Bortól Abdáig megtett, reflektorfénybe emelte az elszánt versvándort. Kevesen tudják azonban, hogy személyes barátság fűzi Hajvert Ákoshoz, a Vajdasági Versmondó Egyesület elnökéhez.

Nyilván nem a pillanat műve, hogy ilyen bensőséges előadás szülessen: két ember tartós együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a közönség is átszellemüljön.

A közönség vastapssal jutalmazta a versmondók üzenetét (Fotó: Dávid Csilla)

A közönség vastapssal jutalmazta a versmondók üzenetét (Fotó: Dávid Csilla)

– Peti már tíz éve jár hozzánk. Rendszeresen hoz nekünk – a sikeres pályázatoknak köszönhetően – előadásokat, segíti a munkánkat, és ezáltal baráti szálak is összefűznek bennünket. Sokszor álltunk már közösen színpadon is, évek óta visszatérő vendége Vajdaságnak. Épp nemrég kérdeztem rá, hogy tájaink hány településen járt már, és azt mondta, hogy csaknem hetvenen. Ő erre tette fel az életét, elhivatottsága pedig példaként szolgálhat bárki számára – hallottuk Hajvert Ákostól.

Az elhivatottság a Vajdasági Versmondók Egyesületének tagjaiból sem hiányzik: 25 éve éltetitek a magyar vers- és prózamondást régiónkban.

– Az 1994-ben megalakult egyesület alapítója Molnár Krekity Olga volt. Fáklyavivőként még a legnehezebb időkben, a 90-es években is éltette a szervezetet. Teremtő emberként munkálkodott: útjára indította a Szép Szó tábort és a Dudás Kálmán vers- és prózamondó találkozót is. Az alapítók 11 éves kitartó munkájának köszönhető, hogy mi most már tizennegyedik éve vezetjük az egyesületet. A negyedévszázados fennállás annak a visszaigazolása, hogy egy vers- és prózamondó szervezet meg tud maradni az anyaország határain túl és fejlődni tud. Az éltető erő alatt nemcsak a vezetőségre gondolok, hanem a szülőkre és a diákokra is: azokra a gyerekekre, akik nagyon szívesen jönnek el rendezvényeinkre. Ha visszatekintünk a 2000-es évek elejére, és elemezzük, hogy mennyi gyerek jött el egy-egy táborba, és ma mennyien jelentkeznek, akkor nyugodt lélekkel nyugtázhatjuk, hogy a létszámon nem látszik az elvándorlás. Ötven és hatvan között van azoknak a száma, akik rendszeresen eljönnek a rendezvényeinkre, és nagyon keményen végigdolgozzák végig az egy hetet, vagy pedig megtanulják a három verset a Dudás Kálmán versenyre, és elmondják – ezek nem csekélységek.

Az utóbbi évtizedben egyre több gyerek vállalja Vajdaságban a vers- és prózamondás szeretetét. Amikor sikert érnek el, rendszeresen kiemelik a Vajdasági Versmondók Egyesületének szerepét a vers-, illetve prózamondás terén elért fejlődésükben. A 14 évvel ezelőtti fiatalítás tehát nagyon jót tett az egyesületnek.

Hajvert Ákos átvette az Örökség serleget (Fotó: Dávid Csilla)

Hajvert Ákos átvette az Örökség serleget (Fotó: Dávid Csilla)

– Személy szerint ezt is az alapítók sikerének könyvelem el, ugyanis nagyon jól mérték fel a helyzetet, amikor a 2006-os tisztújító ülésen egy csomó fiatalt is meghívtak. Főként Bartha Júlia érdeme volt ez, aki a mai napig komoly rangidőse az elnökségnek. Azon a bizonyos tisztújító összejövetelen én kívülállóként jelentem meg, és igazából még nem volt belátásom abba, hogy mivel is foglalkozik az egyesület vezetősége. Ennek ellenére megválasztottak elnöknek: próbáltam is hárítani, de végül mindannyiunk óvó nénije (Bartha Júlia) meggyőzött, hogy el tudom látni a feladataimat. Hangsúlyozta, hogy nagy szükség van arra, hogy minél több fiatal bekapcsolódjon a versmondó mozgalomba. Azt hiszem, hogy akkor ő ezt nagyon jól látta.

A Szép Szó tábornak külön sikere van a gyerekek körében.

– Nagyon szívesen jönnek a gyerekek a táborba. Mindig megható, amikor az egyhetes munka végén már azt kérdezik, hogy mikor lesz a következő, és miért nincs télen is? Nyilván igyekszünk az igényeket kielégíteni, de közben a tíz évvel ezelőtt fiatalként emlegetett gárda is „felnőtt” egy kicsit, gyerekeink születtek… A versmondó mozgalom továbbra is központi szerepet játszik életünkben, de volt egy időszak, amikor magánéletünk miatt egy picit takaréklángon élt az egyesület. A nagy rendezvényeinket természetesen akkor is megtartottuk, de egyéb tevékenységre nem futotta időnkből. Az idei év viszont tele van munkával: tavasszal a szórványban tervezünk műhelyeket szervezni, a nemzeti összetartozás évére készített önálló előadásainkkal is tájolunk, de új műsorok megvalósítása is tervben van. Közben a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel közösen pedagógus-továbbképzéseket is szervezünk. A megújult erő szárnyra kapott és él – ember és idő kell hogy kiteljesedjen.

A vajdasági gyerekek egyre sikeresebben szerepelnek a Kárpát-medencei megmérettetéseken is. Ilyen szempontból miben látod a Vajdasági Versmondók Egyesületének szerepét?

– A 90-es évektől kezdve a „vajdasági versmondó” kategória nagyon komoly konkurenciává vált a Kárpát-medencei versenyeken, a területeinkről érkezett előadók ugyanis nagyon komoly és mély érzelmi töltettel tudtak tolmácsolni szövegeket. Ehhez talán az évtizedekkel ezelőtti borzalmak megélése is hozzásegített, amik által a lelkek is nyitottabbá váltak. Azt gondolom, hogy mi, akik a 90-es évek után megtapasztaltuk a nemzeti öntudatra való ébredést, a mindent átható érzést át is tudjuk adni a fiatal nemzedékeknek: fel tudjuk nyitni azokat a kis érzelmi dobozokat a gyerekekben, amitől megmozdul valami a színpadon, amitől élővé válik a szöveg. Több olyan műhely is működik a Vajdaságban, amely kiválóan gondozza a tehetségeket. Mi csak egyek vagyunk ezek közül, annyi különbséggel, hogy szélesebb körben dolgozunk.

Ernyőszervezetként lehet-e jellemezni az egyesületet?

– Az alapvető célja ez lett volna a szervezetünknek, de végül nem ebbe az irányba indult meg. Bizonyos szempontból sikerült megvalósítani az alapvető célt: a rendezvényeink regionálisak, és általuk bárki bemutatkozhat, vagy részt vehet a munkában. Annyi emberünk viszont nincs, hogy konzulensként ott lehessünk az összes műhelynél, és a helyszínen tudjunk segíteni. A mindennapokban főként Kishegyes, Bácsfeketehegy és Topolya vonzáskörében dolgozunk. Természetesen bármikor eljöhetnek hozzánk a gyerekek, és ez működik is: Pirosról, Szenttamásról, Temerinből, Óbecséről érkeznek hozzánk a diákok, hogy a megmérettetésekre közösen készüljünk. Nem szorosan egy-egy rendezvényünkhöz kötődik ez a munka, az év legkülönbözőbb időszakaiban keresnek meg bennünket, és mi ezt vállaljuk. Terepre sajnos még nincs módunkban rendszeresen kijárni, mert erre egyrészt biztos anyagi hátteret kellene biztosítani, másrészt legalább egy teljes munkaidőben alkalmazott egyénre lenne szükség. Jelenleg azonban minden, amit csinálunk, önkéntességen alapul és a tagok jóindulatát mutatja. De nincs okunk a panaszra, hiszen nyilván oda-vissza működik a varázslat: amennyire a munkánk feltölti a közösséget és a gyerekeket, annyira bennünk is élteti a lángot.

Az elhivatottságotokat a Falvak Kultúráért Alapítvány is elismerte, amely 2006 óta tünteti ki a magyar és az egyetemes kulturális örökséget példamutatóan ápoló ifjúsági közösségeket. Az idén a három elismerés egyikét te vehetted át a Stefánia Palotában megtartott a gálán. Hol találtok helyet az Örökség serlegnek?

– Az Örökség serleg mindig szem előtt lesz. Olyan helyet találunk neki, ahol állandóan jelezheti azt, hogy tevékenységünket elismerik. Irányt mutat a jövőbe. Megerősít bennünket abban, hogy a munkánkat intenzívebben, tisztábban és céltudatosabban tudjuk végezni. Alapvető eszménk ugyanis, hogy a nyelvet örökségbe kaptuk, és nekünk is kötelességünk örökségként továbbadni.