Bizonyára sokan ismerik a bangladesi sziámi ikerpár, Rukaya és Rabeya történetét. A kislányok a fejüknél voltak összenőve, ezért szétválasztásuk igen kockázatos volt. A magyarországi Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány orvoscsapata mégis elvállalta ezt a feladatot. Tavaly augusztusban került sor a műtétre, amelyet dr. Csókay András idegsebész vezetett. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen az operáció során több kritikus pillanaton mentek keresztül, a műtét után pedig szövődmények alakultak ki az egyik kislánynál. Szerencsére mindkét gyermek állapota stabil. Az ikreket szétválasztó orvos, dr. Csókay András nemrég Szabadkán és Csantavéren tartott előadást a Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében. Az előadás után a bangladesi sziámi ikrekről, a hitről és a missziós munkájáról kérdeztük.
Dr. Csókay András a szabadkai előadáson (Fotó: Szalma Brigitta)
Akik ismerik, jól tudják, hogy a hit és a vallás fontos szerepet játszik az életében. Elmondta, hogy volt olyan időszaka, amikor elfordult a vallástól, ám később visszatért hozzá. Mi volt az a pillanat, amikor úgy érezte, hogy ismét a hit felé kell fordulnia?
– Tizennégy-tizenöt éves koromban fokozatosan elhagytam a hitemet. Ez a legtöbb kamaszban kialakul, és a többség a húszas évei elején vissza tud térni a gyermekkorban kapott hitéhez. Nekem sajnos ez nem sikerült. Nem volt nagy baj, hiszen ebben az esetben nem istentagadásról volt szó, hanem Isten figyelmen kívül hagyásáról. Ez a mai Európára is jellemző. Hiszünk Istenben, tudjuk, hogy ott van valahol, de nem érdekes számunkra, mert a saját dolgunkkal törődünk. Néha ez nagy bukással végződik. Velem is olyasmi történt, mint a tékozló fiúval. Hála istennek, sikerült visszakapaszkodnom a feleségem jóvoltából, aki mindig megbocsátott. Ez a rögös út huszonnégy évig tartott, az utolsó négy év nagyon kemény volt.
Később sikerült megkönnyebbülnie?
– Igen, mert rendeződött a családi életünk, rendbe jött a házasságunk. Nem tartom magam jó orvosnak, de éreztem a javulást a szakmai teljesítményemben. Kreatív ötleteim lettek, amelyek bizonyítást nyertek. Egyszóval kivirágzott az életem.
Az előadás során említette, hogy a kollégái közül néhányan furcsán néznek önre, ha egy-egy műtét előtt imádkozik. Hogyan fogadják azt, hogy az ön mindennapjaiban, a munkájában is jelen van a hite?
– Nagyon sok hívő orvos van, viszont kevesen vállalják fel a hitüket. Nem politikailag korrekt a tudományban megvallani a hitünket. Például, ha egy komolyabb műtétnél azt mondom, hogy én csak közreműködő voltam, a Jóisten tette mindezt, sokszor furcsán néznek az emberre, de vannak olyanok, akik magukban rábólintanak. Persze vannak, akik hülyének nézik az embert.
Hogyan találkozott az összenőtt sziámi ikerlányok esetével? Hogyan reagált először, amikor értesült a kislányok helyzetéről?
– Amikor Dakkában, 2017-ben megláttam a képeket, ugyanúgy reagáltam, mint a többi orvos. Én is úgy gondoltam, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Elkezdtem imádkozni. Jézus-imát mondtam, és a huszonnegyediknél tartottam, amikor eszembe jutott a megoldás. A barátom, dr. Hudák István csinálta meg a vénák katéteres szétválasztását. Ezután következett a nagy szétválasztó műtét, tavaly augusztus 1-jén és 2-án Dakkában. A műtét közben végig imádkoztam, és hat ötlet jutott eszembe. Három megmagyarázhatatlan csoda történt az ikrekkel. Az operáció alatt volt egy megállíthatatlan vérzés, amely egyszer csak váratlanul megállt. A posztoperatív szakaszban az egyik lánynál komplikációk léptek fel, de szerencsére túlélte. Később egy hatalmas bevérzése volt, amelyet szintén túlélt
Tartja a kapcsolatot a kislányok családjával?
– Igen, tartom a kapcsolatot. Most is vannak kint rehabilitátorok Bangladesben. Decemberben volt az egyik kislány koponyacsontjának visszatétele, most a másik gyermek van soron. Ezzel lezárul a műtétek idegsebészeti része. Dr. Pataki Gergely plasztikai sebésznek még dolgoznia kell a fejbőrön. Ezután következik a rehabilitáció, főleg annál a kislánynál, amelyiknek bevérzése volt.
Amikor túl voltak a nehezén, és a kislányok jól voltak, elgondolkodott azon, hogy olyan műtétet végzett el, amelyet a világon senki nem vállalt el?
– A műtét közben is gondoltam erre, és meg is ijedtem tőle, de az imádság mindig helyre tett. Azt kaptam az Úr Jézustól, hogy nem én vállaltam el, hanem az ő erejével csináltam mindent. Így teljesen más volt. Saját erőmből eszem ágában sem lett volna elvállalni. Nem is tudtam volna megcsinálni.
A missziós munkáiról is beszélt az előadáson. Milyen tapasztalatokat szerzett Nigériában és Bangladesben?
– A sziámi ikrek szétválasztása egy tudományos misszió volt. A nigériai misszión nagy nehézségeken kellett átverekednünk magunkat. Dakkában minden feltétel adott volt. A Honvéd Kórház biztosította a szükséges műszereket. Nigériában rossz körülmények között kell műteni. Nem voltak nehezek ezek a műtétek, viszont hiányzott a megfelelő felszerelés.
Hogyan hat önre lelkileg az, hogy olyan helyen kell dolgoznia, ahol nem megfelelőek a feltételek?
– A szakmai tudás és az imádság erejével meg kell oldani minden feladatot. Ez egy kihívás, amelyet meg kell oldani. Biztosnak kell lenni abban, hogy ez a hívás föntről jön, nem pedig az én ötletem.
Tervez-e a jövőben missziós munkára menni?
– A misszió megy tovább. Legközelebb októberben vagy novemberben fogok elutazni Afrikába. Azt beszéltük meg a feleségemmel, hogy a nyolc hét szabadságomból négyet a misszióra áldozok. Tavaly a misszió hosszabbra sikeredett, de a jövőben igyekszem a négy hétnél maradni.
Mérnökként kezdte, majd elvégezte az orvosi egyetemet. Hogyan került az orvosi pályára?
– Gyermekkoromban orvos akartam lenni, csak nem volt bátorságom felvételizni, mert féltem, hogy nem jutok be. A könnyebb utat választottam. Elhagytam a gyermekkorom tiszta hitét, és különféle befolyások értek. Amikor összeházasodtunk a feleségemmel, volt bátorságom azzal elé állni, hogy megpróbálom az orvosit. Akkor huszonhét éves voltam, és már volt két gyermekünk. Szerencsére a feleségem beleegyezett.
A mérnöki tudásának köszönheti az éralagút-technika felfedezését?
– Biztos, hogy van benne valami. Senkinek sem ajánlom, hogy két egyetemet végezzen el. Szerintem nincs szükség rá. Habár a mai fiatalok körében nagy divat.
Nyitókép: Dr. Csókay András a szabadkai előadáson (Fotó: Szalma Brigitta)
