A spanyolnátha az influenza A típusának legpusztítóbb világjárványa volt, amely 1918–19-ben tombolt bolygónkon. A járvány a világ akkori népességének a harmadát megbetegítette. Az áldozatok számát 50 és 100 millió fő között becsülik. A négy évig tomboló I. világháború körülbelül 17 millió áldozatot követelt. A spanyolnátha három hullámban jelentkezett. Először 1918 tavaszán ütötte fel a fejét, a tetőfokát 1918 őszén érte el, 1919 tavaszán pedig ismét felbukkant. A későbbi években is vissza-visszatért, de már nem szedett annyi áldozatot mint korábban.
A spanyolnátha 1918 tavaszi első hulláma Szabadkát is elérte. A járvány elleni küzdelem megszervezése dr. Bartha Antal tiszti főorvos feladata volt. Csúszó Dezső a Bácsország 2018/4. számában megjelent Bartha Antal-életrajzában olvashatunk egy 1918. március 2-án kelt jelentést, mely szerint a városban 360 férfi és 373 nő kapta el a betegséget, és 47 személy életét követelte a járvány.
A járvány második, 1918 őszi hulláma városunkban, ahogy az egész világon, már sokkal súlyosabb volt. A Bácskai Hírlap október 2-ai száma azt a hírt közölte, hogy 4-5 ezer spanyolnáthás beteg volt a városban, közülük 500-nak súlyos volt az állapota. A városvezetés az iskolákat, mozikat bezáratta. Emellett elrendelte, hogy a kávéházakat este 7-től hajnal 3-ig szellőztessék. Bartha Antal kis szórólapot is szerkesztett, amelyben a város lakosságát tájékoztatta a legfontosabb tudnivalókról.
„Az országszerte fellépett spanyol nátha városunkban is nagy mértékben elterjedt. A spanyol nátha egy ragályos betegség, a mely leginkább, a levegőn át terjed emberről-emberre, rendszerint magas lázzal és a légzőszervek – száj, gégelégző és tüdő – hurutos megbetegedésével kezdődik. Ha a beteg ilyenkor rögtön ágyban fekszik, orvost hívat és kellő gyógykezelésben részesül, úgy a beteg 2–3 nap alatt – lehet mondani – feltétlenül meggyógyul. De ha a betegség kezdetén a beteg tovább jár-kel, orvosi gyógykezelést nem keres, úgy azon kívül, hogy a betegséget tovább terjeszti önmagát sulyos tüdőgyulladás és mellhártyagyulladásnak teszi ki, mely aztán könnyen végzetessé is válhat. A közönség saját védelme érdekében ne látogassa a spanyol náthás betegeket, ne járjon olyan helyekre, a hol sok ember gyül össze, a szokottnál sürübben mossa mindenki a száját és óvakodjék a megfázástól” – állt a szórólapon.
A járványügyi helyzetet tovább súlyosbította, hogy a várost elárasztották a frontról hazatérő katonák. A pályaudvar tele volt a katonákat szállító vonatokkal, de a szabadkai bakák is visszatértek otthonaikba. Ezért Bartha Albert a következő kiáltványt intézte a katonákhoz:
„Hazatérő katonák!
Hosszas távollét után a harctéri állandó életveszélyből tértek haza, a hol Titeket mindenki a legnagyobb bensőséggel és szeretettel fogad. Utazásotok közben megtörténhetett, hogy valamely fertőző betegség csíráit felszedtétek és magatokkal hoztátok a nélkül, hogy erről tudomással bírnátok: de ez a betegséget okozó csíra alkalmas lehet arra, hogy valamely betegséget átvigyetek azokra, a kik állandóan szeretettel vesznek körül, családotok tagjaira, vagy ismerőseitekre. Ezért szükséges, hogy hazaérkezéstekkor saját családtok és embertársaitok egészségének megóvása érdekében orvosilag megvizsgáltassátok és gyógykezeltessetek.
Mindkét irányban készséggel és szeretettel felajánljuk szolgálatainkat és arra kérlek, hogy ki-ki lakásához tartozó kerületi orvosnál orvosi vizsgálatra vagy gyógykezelésre jelentkezzék, a kiktől ennek megtörténtéről igazolványt is kaptok.
Szabadka, 1918. november 10.”
A Bácskai Hírlap november 20-ai számában Agonizál a spanyol nátha címmel már arról számolt be, hogy alig érkezik hírbejelentés újabb megbetegedésről a városban. Ettől függetlenül az iskolákat nem nyitották meg, ugyanis a spanyolnátha után a tanévet a szén- és tüzelőanyag-hiány veszélyeztette. A mozik azonban december 14-étől ismét várták a nézőket.
