A libatenyésztéséről híres kis szerémségi falu méltán lehet büszke, hiszen a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nemrégiben megtartotta az első táncházát, ami amellett, hogy telt házas volt, a folytatás igényét is hamar kialakította az oda látogatókban. A sikeres este kemény magját a helyiek, pontosabban az Aranytoll néptáncegyüttes tagjai alkották, akik hétről hétre összegyűlnek néptáncolni, ezzel is ápolva magyar kultúrájukat, hagyományaikat, melyet a végek végén nem könnyű fenntartani, hiszen a vegyes házasságokból származó gyermekek magyar tudása sok esetben nagyon csekély. A történelem folyamán gyakran változott a falu összetétele, főként a háborúk okozta elvándorlás miatt is, így mára elmondható, hogy Satrinca lakosságának több, mint a fele szerb ajkú, ami magyar nyelv, kultúra és hagyományok ápolása terén nehezít az ottani magyarok mindennapjain, hiszen erős a beolvadás.
– Negyedik osztályig járnak itt iskolába a gyerekek, azután a nyolcadik osztályig Ürögre mennek, a középiskolát pedig leginkább Rumán végzik. Tanulmányaik után vannak, akik itt maradnak, itt dolgoznak, de olyanok is vannak, akik elmennek külföldre. Sajnos sok gyerek nem beszél magyarul, de programjainkkal, kulturális rendezvényeinkkel igyekszünk ez ellen tenni – mondta Zdenyák Katica, a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnök asszonya, aki hozzátette, hogy a jó hozzáállás és egymás segítése nagyon fontos, hiszen csak így tudunk előrébb jutni és megtartani azt a magyarságot, amely még itt maradt.
Ahhoz, hogy a satrincai és a környező települések magyar tagjainál kellőképpen munkáljon a magyar identitás, olyan közösség-összetartó programokra van szükség, mint jelen esetben ez a táncház, ami nem csak a helyieket, hanem a környező települések gyermekeit és szüleit is idevonzza, mindazokat, akik szeretik a magyar népzenét és néptáncot.
E program megvalósulásához a Csoóri Sándor Alap nyújtott segítő kezet, hiszen az ottani közösségnek pályázati úton számos táncház megrendezésére nyílik majd lehetőség, melyeket havi rendszerességűre terveznek, de ha az igény és a lehetőség is engedi, akár még sűrűbbé is válhatnak ezek az alkalmak.
Az első táncházon a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai – Mitru Barbara és Szabó Nóra –, illetve Ali István mutatta be a táncokat. A Jamis büféjébe látogató vendégek moldvai és dél-alföldi táncokkal, továbbá felcsíki játékokkal ismerkedhettek, melyekhez a talpalávalót a temerini Berbence zenekar szolgáltatta. Vendégekben sem volt hiány, ugyanis érkeztek táncolni vágyó gyerekek Tiszakálmánfalváról, Dobradóról, Maradékról és Temerinből is.
Az este különlegességéhez az is hozzátartozott, hogy folkmém sarkot is kialakítottak a szervezők a gyerekeknek, így a táncos-énekes szünetekben vicces fotókat is lehetett készíteni, ami egy plusz színt adott az estének. Nem utolsósorban a lelkes szülőket is fontos megemlíteni, akik roskadásig pakolták az asztalokat édes és sós süteményekkel.
A kezdeti lendület megvolt, a telt házas részvétel megmutatta, hogy a szórványok szórványában is lehet teljes értékű, színvonalas táncházat szervezni, ahol a még meglévő magyarok igenis vágynak magyar népzenére, magyar táncra és arra a miliőre, amit egy-egy magyar hangulatú zenés este adhat!
