2024. március 29., péntek

Kulturális kapcsolatok szövődnek

Az Örökségünk fotókiállításról Ilonczai Zsolt Temisz-elnökkel beszélgettünk
Ilonczai Zsolt (Szögi Csaba felvétele)

Ilonczai Zsolt (Szögi Csaba felvétele)

Zentára érkezett az Örökségünk című fotókiállítás, amelyet a 2018-ban a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet Lencsevégre kapott örökség című pályázatára beérkezett munkákból válogatott ki egy szakmai zsűri. A kezdeményezés tizenhét személyt mozgósított a Bánságból, a Vajdaságból, Erdélyből, illetve Magyarországról. A jelentkezők összesen hetvenegy képet küldtek be, a kiállítás anyagába végül tizenhárom amatőr fotós huszonnégy alkotása került be.

A téma a kulturális és természeti örökség bemutatása volt, a cél pedig a Kárpát-medencében élő, a fotóművészet iránt érdeklődő középiskolások, egyetemisták és fiatal képzőművészek mozgósítása, munkáik és törekvéseik támogatása, fejlesztése. Zenta a vándorkiállítás ötödik állomása, ahol a Zentai Alkotóházban április elejéig megtekinthető.

Ilonczai Zsolttal, a Temisz elnökével a kiállításmegnyitó másnapján, városnézés közben beszélgettünk.

Kérem, meséljen az Örökségünk alapkoncepciójáról és kivitelezéséről!

– A Temisz mindig nagy hangsúlyt fektetett kulturális programok szervezésére. Éveken keresztül különböző képzőművészeti kiállításoknak adtunk otthont, és valósítottuk meg őket. Iparművészet, festészet, szobrászat… 2018-ban, az európai kulturális örökség évében támadt az ötletünk, hogy a fotóművészet által is mutassuk be ezt az örökséget. Akkor megpróbáltunk szűkebb pátriánkra korlátozódni, Dél-Magyarországra, Délvidékre, Bánságra, hogy az itteni amatőr és hobbifotósokat szólítsuk meg. A kiválasztott huszonnégy képben találhatóak Európa különböző városainak építészeti örökségét, illetve a természet kulturális örökség védelme alatt álló szépségeit bemutató alkotások. Az egyik célunk az volt, hogy nagyobb nyilvánosságot biztosítsunk ezeknek a művészeknek, a másik pedig, hogy próbáljunk meg ebben a régióban kapcsolatokat kialakítani a magyar közösséggel, a kulturális és civil szervezetekkel. Ezek a kiállítások kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy új embereket ismerjünk meg, betekintést nyerjünk más közösségek életébe, és bízunk benne, hogy mindebből hosszan tartó barátságok szövődnek, és akár közös tevékenységek is kialakulnak.

A felsoroltak mellett melyik volt az a csoport, amelyet a pályázattal megcéloztak?

– Olyan fotósokat szólítottunk meg, akik nem rendelkeznek saját stúdióval, nem voltak még önálló kiállításaik. A véletlen hozta úgy, hogy a legtöbbjük a fiatalabb korosztály soraiból került ki, körülbelül 18-tól 40 éves korig. A beérkezett munkákat igyekeztünk maximális komolysággal, szakmai zsűri által rangsorolni és beválogatni. A következő, Természeti kincseink című kiállításunkkal, amelynek az előkészületei most zajlanak, a tágabb történelmi Magyarországot céloztuk meg, ennek minden régiójából érkeztek be képek, több mint nyolcvan fotós több mint nyolcszáz munkája. Reméljük, ezt is alkalmunk lesz majd elhozni a Vajdaságba. A sokféle vizuális művészet közül ezúttal miért éppen a fotóra esett a választás? – Úgy gondoltuk, hogy míg a képzőművészetek szűkebb közösséget szólítanak meg, a fotóművészet gyakorlatilag végtelenül tág célcsoporttal rendelkezik, hiszen bárki, akár az internetről tájékozódva megtanulhat profi munkákat készíteni, és a technika sem jelent különösebb kihívást az okostelefonok világában. Arra gondoltunk, ezeken a rendezvényeken keresztül talán újra bekapcsolhatjuk a körforgásba a képzőművészeteket is. Temesváron működik képzőművészeti egyetem, de csak román nyelven. Kevés a magyar képzőművész, nehezebb is egy ilyen típusú tárlatot összehozni, ezért nyitottunk most a fényképek felé is.

Zenta már a negyedik állomás: milyen volt az Örökségünk eddigi fogadtatása?

– Az én észrevételeim szerint nagyon jó… A startnál kicsit félszegen indultunk el, mivel ebben a témában ez volt az első kiállításunk, meg kellett tanulnunk a módszertanát, de úgy gondolom, a második temesvári kiállítás is nagyszerűen sikerült. A szabadkai közönség is rendkívül befogadónak bizonyult. Ott inkább fiatalokra összpontosító közösségre alapoztunk, mivel a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon szerveztük meg, vele, illetve a Vajdasági Ifjúsági Fórummal karöltve. Zentán pedig nagyon családias hangulatban, rengeteg résztvevő közreműködésével zajlott a megnyitó. Talán ez volt az egyik legsikeresebb abból a szempontból, hogy a hivatalos részt követően még közel két órát volt alkalmunk beszélgetni a résztvevőkkel. Nagyon hangulatos este volt!

A kiállító művészek: Kis Árpád (Temesvár, Románia), Ágoston Csaba (Budapest, Magyarország), Radnai Nándor (Gyöngyös, Magyarország), Dotterer-Kiszely Ágnes Anikó (Temesvár, Románia), Kozma Attila (Újszentes, Románia), Birtalan Árpád-Zsolt (Etéd, Románia), Bertalan Csaba (Ózd, Magyarország), Vetési Andor (Temesvár, Románia), Molnár Géza (Temesvár, Románia), Kovács-Pécskai Emese (Csantavér, Szerbia), Guzsvány Réka (Kupuszina, Szerbia), Aradi Lilla (Tatabánya, Magyarország).