Pénzt mosolyért

Török Erna

2020. március 12., 16:23 >> 2020. március 12., 17:24

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Mosollyal köszönt, és kivillan tökéletesen fénylő fogsora. Néhány mondat erejéig udvariasan elbeszélgetünk az esküvőjéről, és hogy milyen az élete újdonsült anyukaként. Majd lassan, egy kellemesen felépített hangulat közepette rátérünk a lényegre: a bal felső ötöst kezelni kell. Megvárja amíg lelkileg felkészülök, mély levegőt veszek, hátradőlök és átadom magam a fogorvosi széknek.

A rendelő falán középkori kínzásokat ábrázoló festmények lógnak, amelyeken harapófogóval és más félelmetesnek és kevésbé szakszerűnek tűnő eszközökkel próbálnak segíteni egymás fogproblémáján a kép szereplői. Már az első ittlétemkor, sok évvel ezelőtt tudtam, hogy ezek a festmények azt a célt szolgálják, hogy a páciens megnyugodva konstatálja, milyen jó helyre került. Itt ugyanis szakszerű műszerekkel, szinte fájdalommentesen végeznek rajta fogászati beavatkozást. Nem úgy, mint a képeken. Vége annak a kornak, amikor a „gyógyítás” eszközei közül szinte csak a foghúzást ismerték, ami akkor rendkívül kockázatos módszernek számított. Ráadásul nem is orvosok, hanem borbélyok végezték. A nagyobb gondoknál pedig nem maradt más hátra, mint a szorgos imádság.

(Illusztráció – Pixabay.com)

E festmények láttán általában a gyerekkori fogászati impressziók elevenednek fel bennem. A foghúzások kellemetlen emléke, amikor a beavatkozás közben kávét szürcsölő fogorvos két fogamat húzta ki. Olyan természetesen és egykedvűen szabadított meg – számomra akkor ismeretlen okok folytán – a két fogtól, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fogakat párosával húzzák ki, mielőtt javítani próbálnák. Sok szakszerűtlen eljárás és traumatikus emlék fűződik a fogorvosi fúrókhoz és lámpákhoz. Mára ezek a kellemetlenségek megszűntek. Felváltotta azokat egy más jellegű dilemma: miből fizetem ki a magánrendelő fogorvosnőjének a kedvességét és szakképzettségét? Gyerekkoromban, pár évtizeddel ezelőtt, még csupán a kiváltságosok jártak a magánrendelőkbe. Manapság mindenki, aki teheti, sőt azok is ezt az utat választják, akik számára fejtörést okoz a fogorvosi beavatkozások borsos ára. Hiszen mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha nagy a baj. A legtöbben előteremtik, vagy inkább megvonják valami más kiadásból az erre szükséges összegeket. De hallottam már olyan esetről is, amikor a páciens inkább a fájdalmat vagy a jóval olcsóbb foghúzást választotta, amikor meghallotta a fog javításáért fizetendő végösszeget. A magas árért cserébe pedig nem csupán a jobb körülményeket és a szakmai tudást kapjuk, hanem némi emberséget is. Hiszen a magánrendeléseken folyó kezelésekre az orvos garanciát vállal, amelynek érvényessége rendelőnként változik, de többnyire egy év. Kevés olyan ismerősöm van, aki állami fogorvosi rendelőbe jár fogászati problémáival. A legtöbben főként azért választják manapság a magánrendelőket, mert ma már az állami fogászati beavatkozásokért is fizetni kell.

A minap egy hirdetésre lettem figyelmes az átkelőnél. Fogorvostan-hallgatók hirdették szolgáltatásaikat féláron. Egy foghúzás 300 dinár, a fehér fogtömés 700 dinár. A telefonszámos papírdarabkák nagy része le volt szakítva. Már csak néhány lifegett az oszlopon.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége