A törökkanizsai illetőségű Knežević Milana az utóbbi években a magyarkanizsai női labdarúgóklub egyik meghatározó játékosává nőtte ki magát. Milana öt évvel ezelőtt érkezett a Tisza túloldaláról az akkor még Metalmania néven szereplő klubhoz, és azóta a kék-fehérek támadójátéka szinte elképzelhetetlen az ifjú bánáti focistalány nélkül, aki 36 góljával jelenleg a második helyet foglalja el a klub házi góllövőlistáján. Az ördöngösen cselező balszélsővel a TSC első februári edzése után beszélgettünk.
Hány évesen kezdtél el focizni?
– Hatéves voltam, amikor elkezdtem edzésekre járni a törökkanizsai klubban, és mint akkoriban minden lány, először én is a fiúk között fociztam, majd később átkerültem a nagykikindai női klubhoz. A labdarúgás szeretetét édesapámtól örököltem, aki szintén balszélsőt játszott, a helyi Obilić mellett szerepelt még több községbeli csapatban, sőt egy mérkőzésen pályára lépett a szabadkai Spartacus színeiben is. A 11-es mezszámhoz azért is ragaszkodom, mert annak idején ő is ezt a számot viselte.
Nagyon fiatalon felfigyeltek rád a Spartacusból. Hogyan kerültél át az ország legjobb női csapatához?
– A szabadkai klub vezetői egy barátságos mérkőzésen figyeltek fel rám, amelyet a Spartacus B csapata ellen játszottunk a vajdasági korosztályos válogatottal. Az után a találkozó után érkezett tőlük a megkeresés, én pedig természetesen igent mondtam, és 14 évesen átkerültem Szabadkára.
2015 tavaszán kölcsönjátékosként érkeztél Magyarkanizsára. Miért döntöttél a váltás mellett?
– Szabadkán együtt edzhettem az ország legjobb női játékosaival, ám időközben Zentán kezdtem el az egészségügyi középiskolát, így nem igazán tudtam összeegyeztetni a sportot a tanulással. Magyarkanizsa pedig itt van a szomszédban, az ottani edzésekre nem volt gond eljutni még a tanítás után sem, és ez volt leginkább a váltás oka.
Emlékszel-e még az első meccsedre a Metalmania színeiben?
– A bemutatkozásom sajnos nem sikerült túl jól, az első hivatalos metalmaniás meccsemen ugyanis 14:1 arányban kikaptunk az akkor nagyon jó erőkből álló belgrádi Obilićtól. Annyi örömöm mégis lehetett, hogy azon a bajnokin én szereztem a csapat egyetlen gólját. A magyarkanizsai környezet egyébként nem igazán volt számomra új, hiszen még mielőtt a Spartacushoz kerültem, néhány teremtornán szerepeltem a Metalmania csapatában, így csapattársaim nagy részét már korábbról is ismertem.
2015 tavasza óta összesen 36 gólt szereztél a magyarkanizsai klub játékosaként. Ezek közül melyekre emlékszel vissza a legszívesebben?
– Góljaim közül a Kolubara elleni a legkedvesebb a számomra, amelyet 2017 nyarán szereztem az I. ligába való feljutásért megrendezett osztályozó visszavágóján. A párharc első felvonásán 1:1-es döntetlent harcoltunk ki, majd a visszavágón a lazarevaciak szereztek vezetést, nekem azonban az 1. félidő hajrájában sikerült egyenlítenem, így az a mérkőzés is 1:1-es döntetlennel zárult. A büntetőpárbaj során sikerült értékesítenem egy tizenegyest is, úgyhogy az a nap volt eddigi pályafutásom csúcspontja.
Jelenleg vezetitek a tabellát az I. női ligában. Ezek után csak a bajnoki cím és a feljutás az elfogadható a számotokra?
– A tavaszi folytatás során elsősorban azt várom el magunktól, hogy ugyanolyan keményen dolgozzunk, mint ahogy azt tettük az ősz folyamán. Ha mindenki százszázalékosan odateszi magát, akkor az eredmények sem maradnak majd el, és összejöhet a hőn áhított bajnoki cím, amivel egy új fejezetet nyithatunk a klub történetében.
A TSC egyik meghatározó játékosaként hogyan látod, mi a magyarkanizsai klub sikereinek a titka?
– Sikereink titkát én elsősorban abban látom, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A vezetőségben és a csapatban is vannak magyarok és szerbek is, de ez nálunk sohasem jelentett problémát, összetartóak vagyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk, és ami a legfontosabb: mindent megteszünk a kitűzött cél érdekében. A sport miatt nekünk, játékosoknak sok mindenről le kell mondanunk, de ez csak erősebbé, összetartóbbá tesz bennünket.
2015 decemberében egy dunaújvárosi teremtornán az MTK vezetői is felfigyeltek rád. Gondoltál-e arra, hogy egyszer majd külföldön folytasd a pályafutásodat?
– Természetesen szeretném majd kipróbálni magamat külföldön is, de most számomra az a legfontosabb, hogy a TSC-vel elérjük a kitűzött célt, jelen pillanatban mindent ennek rendelek alá. Eddig is voltak ajánlataim, de jól érzem magam Magyarkanizsán, először itt szeretnék bizonyítani, és újabb sikereket elérni.
Éveken át szerepeltél a korosztályos válogatottakban. A nemzeti csapat tagjaként melyik volt a legnagyobb sikered?
– A korosztályos válogatottakhoz szép emlékek fűznek, hiszen velük beutazhattam fél Európát, Finnországtól Portugáliáig. A címeres mezben számomra a legnagyobb sikert az jelentette, hogy az U19-es csapattal sikerült kijutnunk a 2016-os fehéroroszországi Európa-bajnokságra, ahol az 5. helyen végeztünk.
