Civilizációnk jelenlegi fejlettségi fokán majdnem minden tevékenység áramfüggő. Az élet minden területen használnak valamilyen formában elektromos áramot. Nagyon gyorsan jutottunk el addig, hogy már elképzelni sem tudjuk, milyen lenne áram nélkül. Most éppen a közlekedést hódítja meg az elektromos áram, hiszen „egy kis hátszéllel” ugyan, de az elektromos autók térhódítása kezdődött meg világszerte.
Az elektromos járművek és más hasonló megoldások csak akkor lesznek azonban valóban környezetkímélőek, ha azt az áramot, amit beletöltünk, szintén környezetbarát módszerrel, megújuló energiaforrásokból biztosítjuk. Ha nem is ugyanott, de kilométerekkel távolabb például szenet égetünk el, hogy így megtermelt árammal töltsük fel autónk, vagy elektromos kerékpárunk akkumulátorát, azzal a környezetszennyezést csak úgymond áthelyezzük.
A napenergia felhasználása nagyon kézenfekvő lenne, főleg azokon a területeken, ahol sokat süt a nap. Egészen a 17. század végéig az emberiség gyakorlatilag csak napenergiát használt. Nem beszélhetünk tehát arról, hogy van valami „új a nap alatt”. Eleinte egyszerűen elfogyasztotta ősünk a növények termését és ezzel is valójában a Nap energiájából élt. Később már a tűz alkalmazásával, a növények által szőlőcukor, illetve cellulóz formájában raktározott napenergiát alakította hővé. Aztán használni kezdték a szél és a víz energiáját. Egészen a szén használatáig, de még utána is sokáig a ló volt azonban a fő „energiaforrás”. A gőzgép feltalálásával és alkalmazásával, a 17. század végén vette kezdetét a fosszilis energia korszaka. Egyre nagyobb mértékben kezdték a szenet használni, ezt a növények által évmilliók alatt elraktározott napenergiát. Edison 1876-ban elkészíti a szénszálas izzólámpát. Ez komoly lökést ad az elektromos energia alkalmazásának. Megjelennek a széntüzeléses erőművek. Később terjedt el a kőolaj és földgáz alkalmazása az energiatermelésben. Még ma is ezek adják a felhasznált energia legnagyobb részét. A 19. század végén megjelennek és elterjednek a robbanómotorok. Jelenleg az igények közel 80 százalékát még mindig fosszilis ásványi tüzelőanyagokkal, kőolajjal, földgázzal, szénnel fedezzük. A világnak az elkövetkező száz évre elővetített energiaszükséglete azonban legalább háromszor annyi, amennyit a jelenleg felfedezett és nyilvántartásba vett kőolaj-, földgáz- és szénvagyon összesítve biztosítani tudna. Arról nem is beszélve, hogy milyen hatással lenne környezetünkre, ha minden rendelkezésünkre álló fosszilis tüzelőanyagot eltüzelnénk.
Illusztráció (Pixabay)
MI A HELYZET NÁLUNK?
Amikor 2009-ben meghirdették Szerbia első 20 megawattos szélerőmű-parkjának építését Nagyerzsébetlakon, azt sokan megmosolyogták. Arra is többen legyintettek, amikor az akkori szerb kormány jelezte: ezt az első ütemet követően szeretnék megugrani az 500 megawattos szintet. Eltelt tíz év és a jelek szerint tartották az ígéretüket, a fosszilis energiahordozókról a megújuló forrásokra történő áttérés a tervezett ütemben zajlik.
Nagyon messze vagyunk azonban attól, hogy felváltsuk a széntüzelésű erőműveket nap- és szélerőművekre. Érdekes kitérni rá, hogy az obrenovaci Nikola Tesla Hőerőmű (TENT) tavaly 17,5 százalékkal kevesebb áramot termelt a tervezettnél. De nem azért, mert felváltottuk volna más forrásokkal. A hiányzó mennyiséget külföldről kellett behozni és ez állítólag 200 millió euróba került.
Előbb vagy utóbb ismét drágulni fog az áram. Jó eséllyel erre csak a választások után kerül majd sor. Az áram ára ugyanis mindig politikailag érzékeny kérdés. A háztartások részére megszabott jelenlegi ár nem felel meg a valós termelői árnak, és hosszabb távon a helyzet fenntarthatatlan. Főleg annak tükrében, hogy a legfőbb áramtermelő és elosztó kapacitásokat is valószínűleg privatizálják.
HASZNÁLJUK A NAPENERGIÁT
A napelemekkel történő áramtermelés forradalmasíthatja az energiaellátást. Pedig az ötlet valójában, mint említettük, nem is új. Több országban is terjedőben van a módszer, hogy a tetőre szerelt napcsapdák a napsütés hatására megtermelt áramot közvetlenül a háztartás energiafelhasználására fordítják, ha pedig éppen nincs erre szükség, akkor az áramszolgáltató hálózatába táplálják. Amikor borult idő, éjszaka van, vagy más miatt jelentkezik többletigény, akkor a szolgáltatótól a hagyományos módon érkezik az áram. Ilyenkor a villanyóra a megszokott módon előre forog. Amikor viszont termelnek a napelemek, de nem szükséges a teljes mennyiség, akkor a rendszer az áramszolgáltató hálózatára tölt, a villanyóra visszafelé forog. Speciális mérőórát igényel ez a rendszer, amely képes oda-vissza elszámolni a két fél közötti forgalmat. Valójában a meglévő törvények nálunk is lehetővé tennék, hogy magánkezdeményezésben valaki áramot termeljen akár a napenergia felhasználásával is. Az engedélyek beszerzése és az egész procedúra azonban egyelőre sokkal bonyolultabb annál, minthogy az egyszerű halandók is ebben gondolkodhatnának.
MILYEN LESZ A JÖVŐ?
Gyakran mondják jeles szakemberek is az emberiség további fejlődéséről, hogy csak az a biztos, hogy a jövő nem úgy alakul majd, ahogyan azt ma elképzeljük. A fizika és a félvezető-technika eddig is számos új lehetőséget tárt fel. A NASA, valamint a japán MITI már tervezi a geostacionáris pályán az űrbe kihelyezett nagy naperőműveket, amelyekből az energiát mikrohullámon sugároznák a talajszintre. A Nap belsejében másodpercenként több százmillió tonna anyag alakul át, miközben óriási mennyiségű energia keletkezik. A Nap egyetlen óra alatt annyi energiát sugároz a Földre, ami az emberiség négyévi összes energiaszükségletét fedezné.
Önmagában a napenergia és a szélenergia is olyan „mennyiségben” áll a rendelkezésünkre, hogy jó eséllyel ilyen forrásokból ki lehetne elégíteni az emberiség növekvő szükségleteit is. Áttörést talán az hozhat, ha a „befogásra” alkalmas technológia, a szükséges eszközök gyártása is környezetkímélővé válik. Ha például hatékonyan tudnánk vezeték nélkül továbbítani az áramot, az már önmagában hatalmas áttörés lenne. Az elképzelés szintén nem új. Már az elektromos hálózat megalkotása előtt Nikola Tesla és Thomas Alva Edison is kísérletezett a megoldással. Egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy nehéz fémkábelekkel kelljen behálózni a kontinenseket, hogy ne legyen más megoldás. Az energia ugyanis itt van mindenütt körülöttünk, irgalmatlan mennyiségben. Gondoljunk csak a Napra, a szélre, a Föld mágneses terére, vagy az úgynevezett állandó háttérsugárzásra, ami szintén az energia egy fajtája. Csak a megfelelő technológiát kell felfedezni, mellyel ezek a források hatékonyan felhasználhatóvá válnak. Sőt, feltehetően ezek a technológiák már bizonyos körökben ismertek is. Az emberi butaság, a profitra való törekvés és különféle homályos politikai célok azonban ma még mindig gátolják a szélesebb körű elterjedésüket.
