A szabadkai városi képviselő-testület tegnap tartotta rendes ülését. Ezért e heti tárcánkban mi is egy képviselő testületi ülést elevenítünk fel, amelyet százhúsz évvel ezelőtt, a dualizmus korában tartottak meg.
Az 1890-es évek végén Szabadkán, amikor a polgármesteri tisztséget Mamuzsics Lázár töltötte be, nem volt szervezett ellenzéki mozgalom a városi közgyűlésen. Így ebben az időben a helyi sajtó töltötte be a városi hatalommal szembeni ellenőrző szerepet. A szabadkai hírlapok gyakran bírálták a városvezetést, számoltak be olyan ügyekről, amelyek a helyi hatalomnak kellemetlen voltak. A városvezetés erre úgy reagált, hogy sajtóperek tömkelegét indította el a vele kritikus laptulajdonosokkal, lapszerkesztőkkel, újságírókkal szemben. A helyzet azonban százhúsz évvel ezelőtt megváltozott. A Bácskai Hírlap 1900. február 18-ai számának Ellenzék Szabadkán... című vezércikke arról számolt be, hogy egy ellenzéki tömörülés van alakulóban a városban.
„Irják és rebesgetik, hogy Szabadkán végre megalakul az ellenzék. Mi nem képzelhettünk e kifejezés alatt mást, mintegy hatalmas politikai pártot, amely függetlenül a hatalmon lévő párttól és vezérlő férfiaktól összetömörül annak rendje és módja szerint, hogy jótékony befolyást gyakoroljon közügyeink, s amely ugyszólván nyilt kritikát lesz hivatva gyakorolni minden felett, amit a városi hatóság cselekszik és nem cselekszik.
Az ilyen mozgalmat örömmel kellene üdvözölnünk. Elragadtatva kellene lennünk pusztán attól a gondolattól, hogy minden egyéni érdek félretételével csupán csak az általános közérdeket tartva szem előtt az arra hivatottak egy ilyen politikai szövetséget kötnek, amely politikai tényezővé lesz hivatva fejlödni ebben a városban.
Kész örömmel kellene vennünk e hirt különösen nekünk, akik ugyszólván éveken keresztül egyedül állottunk itt, akik nyilt férfiassággal még ellenfeleinkben is elismertük a a jót és a jó igyekezetet, – de viszont kíméletlenül támadtunk ott, ahol jobb érzésünk azt parancsolta hogy a közügyek szekerét az érdek gőzerejével vonszolják is, ahol akár egy magánérdeket, akár más, nem éppen nagyrabecsülendő rugót fedezünk fel, amely e szekér haladásának irányát befolyásolja." – olvasható a vezércikkben.
A fenti sorokból azonban világosan látható, hogy a Bácskai Hírlap nem volt teljesen elragadtatva az ellenzék megalakulásától. Ennek okáról így írtak:
„Ha évek hosszú során azt kellett tapasztalnunk, hogy mindig, de mindig a személyes gyűlölködés választotta el nálunk az embereket egymástó, – de sőt azt, hogy a gyűlölködésben is nem tudtak megfeledkezni saját egyéni érdekükről, azok a kiknek csak zsörtölőknek tarthattunk és akiknek nem is nevezhettünk el ellenzéknek: akkor joggal bizalmatlankodunk e legujabb tervezett ellenzéki összetömörüléstől."
Az ellenzéki tömörülés első szereplésére a városi közgyűlés február 22-ei ülésén került sor, amelyen „szokatlan nagy számban jelentek meg a városatyák". A vita arról folyt, hogy megvonják-e a bizalmat a polgármestertől. Vermes Béla és társai, a hatalmi többség részéről ugyanis bizalmi indítványt nyújtottak be az ülésen.
„Az indítványt 132 biz. tag írta alá. Ebben az van elmondva, hogy utóbbi időben az a hir terjedt el a városban, hogy a polgármester irányában a polgárság elvesztette bizalmát, ezzel szemben kérik az indítványozók, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy Mamuzsics Lázár polgármester személye és működése iránt feltétlen bizalommal viseltetik és teljes hűséggel ragaszkodik hozzá továbbra is." – ismertette az indítványt a Bácskai Hírlap.
Bár a közgyűlésen parázs vita folyt az indítványról, azonban az ellenzéki képviselők száma igen csekély volt ahhoz, hogy megbuktassák Mamuzsics Lázárt. Ezt a név szerinti szavazás végeredménye is jól szemlélteti, ugyanis 150-en mondtak igent, és mindösszesen 21 mondtak nemet a bizalmi indítványra.
