Disznóságok

Csík Mónika

2020. február 27., 19:34 >> 2020. február 27., 21:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Jegyzetem témáját az Újvidéki Televízió Konyhácska című főzőműsora ihlette, a napokban ugyanis a tepertőkészítés tudnivalóiba avatta be a nézőket a műsor szakácsa. Tepertőt, avagy ahogy felénk mondják: töpörtyűt sütött a tűzhelyen. Lábasban. A feldarabolt maroknyi hátszalonnát szaporán kavargatva, amíg zsírjára nem sült, végül kis tejjel készre finomította. Ámulva figyeltem a bejátszást, hiszen először láttam konyhai körülmények közötti töpörtyűkészítést. Addig azt gondoltam, töpörtyűt csak üstben lehet sütni, több kilónyi mennyiségben, miközben a kotlaház alatt lobog a tűz, és a hozzáértő „zsírsütő személy” óriási fakanállal kevergeti a tekintélyes mennyiségű szalonnakockát, ügyelve a megfelelő hőelosztásra és töpörtyűállagra – ahogy disznótorokban szokás. Vagyis szokás volt, gyerekkoromban, teszem hozzá, lévén jó pár éve már annak, hogy legutóbb töpörtyűsütést láttam, hiszen a disznótorok hagyománya kiveszett a családi szokásrendből, meg talán a faluéból is, jómagam meg beköltöztem a városba.

Illusztráció/Pixabay

Illusztráció/Pixabay

Gyerekként viszont jó néhány disznótorban vettem részt, hiszen a falusi élet velejárója volt minden családban az évi egy-két disznóvágás, ami egész napos program volt minden esetben, s amelyből nemcsak minden családtag, hanem a szomszédság és a rokonság zöme is kivette a részét. Már egészen apró gyerekként is olyan felelősségteljes feladatokat bíztak ránk a felnőttek, mint a tűzrevalóhordás, a kotlaház alatti tüzelés, a bélmosáshoz a víz öntözgetése, vagy a lóti-futi feladatok: „hozz ide fokhagymát”, „kérj borsot, pirospaprikát a spájzból”, vagy „keresd meg a kaparókanalat meg a hurkavarró tűt, és keríts két tiszta törlőruhát is”. Amikor nagyobbacska lettem, már a konyhában vették hasznomat, s egykettőre megtanultam a „torkaalja” és a vér sütésének, a disznótoros szárma, az orjaleves és paprikás főzésének, a hurka-kolbász és pecsenye sütésének csínját-bínját, és persze a jóféle hájas kifli készítését is, hiszen a friss hájas akkor a legfinomabb, ha olyan könnyed, hogy szinte kirepül az ablakon. Legalábbis a nagyanyám így tartotta, és mellette sertepertélve az efféle bölcsességeket is eltanultam tőle, a főzőtudománya mellett. Töpörtősütésre viszont soha nem vállalkoztam. Igaz, valószínűleg nem is bízták volna rám, gyerekre-kisnagylányra, hiszen az üstnyi szalonna kavargatásához állóképesség és izomerő mellett évek, sőt évtizedek tapasztalata szükségeltetett, hogy a töpörtyű aranybarnára, kívül roppanóra, belül omlósra sikeredjen, és ne maradjon szalonnás, főként ne süljön túl, ne égjen meg. Tapasztalatom szerint minden családnak megvolt a maga töpörtyűsütő mestere, és ő nem is bízta volna másra e fontos tevékenységet, hiszen kis figyelmetlenség vagy hozzá nem értés folytán veszendőbe menne az egész tepertő. Azaz a jóféle töpörtyű, ami frissen csemege, később pedig, ledarálva, a töpörtyűs pogácsa lényeges hozzávalója.

„Az a baj a mai világban, hogy avokádót meg kurkumát fogyasztanak a népek hagyományos ennivaló, ízletes disznóságok helyett” – zsörtölődött a múltkorában egy néni a hentes húspultja előtt kígyózó sorban ácsorogva, és szava járása, a „disznóságok” kifejezés mosolyt csalt az arcomra, felidézte ugyanis, hogy bizony faluhelyen is így hívta mindenki a jóféle disznótorost. „Disznólkodunk” – mondták a népek a disznótorra célozva, és nem volt ember, akinek a „disznóságok” hallatán ne kordult volna meg a gyomra, hiszen pompás lakoma íz- és illatorgiáját idézte fel e kifejezés, afféle családi ünnepét, eszem-iszomét a jól végzett munka örömére, terített asztal mellett. Az évek, évtizedek során azonban megváltoztak a szokások, ma már hagyományápolásnak számít egy-egy megtartott disznótor, és szinte nincs is lehetőségük a fiataloknak arra, hogy megismerjék a disznóvágás menetét, csínját-bínját. Ma már értékes háziasszonyi értesülésnek számít, hogy melyik hentesnél vásárolható ízletes hurka-kolbász, hol kapható friss májas vagy töpörtyű. Az ínyencségeket persze azonmód elkapkodják a szemfülesek, hiszen avokádó ide, kurkuma oda, a divatos zabpelyhes reggelik korában néhanap azért istentelenül jól tud esni némi házias „disznóság”, feldobva a futtában elkészített, gyorséttermekben vásárolt, gyorsfagyasztott vagy nagyon egészségesnek számító, a modern táplálkozástudomány által preferált ételeink egyhangúságát. Bár mintha a tudomány terén is új szelek fújnának, egyre több helyen olvashatjuk a jó tanácsot, hogy májműködésünk elősegítésére javallott darabka szalonna, néhány szem töpörtyű reggelente, és némi disznózsír se ártana a vitaminok felszívódása végett, ráadásul a disznótoros fesztiválok tömeges látogatottsága arra enged következtetni, hogy fogyasztói igény jócskán mutatkozik az effélére. Nyilván ezzel magyarázható az egyébként üdvözlendő ötlet, hogy a töpörtyűnek is immár helyet biztosítsanak egy főzőműsor puccos konyhájában.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége