A vajdasági citeramozgalom színe-java találkozott szombaton Muzslyán, a 16. Szilasi-napon. A rendezvénnyel a falu szülöttére emlékeznek, másrészt a citeramuzsikát népszerűsítik. Örvendetes, hogy az idei rendezvénynek is sok olyan résztvevője volt, akik először léptek fel Muzslyán.
A székelykevei citerások: Négy év alatt a csúcson (Fotó: Kecskés István)
Szilasi Mihály a vajdasági citerázás egyik úttörőjének számít, aki egyedi játékával, az úgynevezett sánta-ütéssel vált közismertté. Felvételeit Budapesten is őrzik. Először az ő citeráján hangzott el magyar népdal az Újvidéki Rádióban.
Dobó József, a Petőfi Sándor MME elnöke szerint a Szilasi-nap szervezése nem is olyan nagy gond. Hagyománya van, mindig ugyanabban az időpontban tartják meg, és Muzslya a vajdasági citerások zarándokhelyévé vált. Az idei találkozó pedig megmutatta, hogy - a nehézségek ellenére is - a vajdasági citeramozgalom él. Ez az anyaországi és a hazai támogatásoknak, valamint a citeraoktatók munkájának köszönhető.
– Szaporodtak az elmúlt időszakban a citeracsoportok. Rengeteg citera is került ide a Csóri Sándor-program támogatásának köszönhetően. És egyre több oktató vállalja azt, hogy újból elkezdi járni a terepet. Több településre jár ki, és azt hiszem, hogy ez nem az anyagiakról szól, hanem arról, hogy közösségeket építsünk, mondta Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke.
A székelykevei citerazenekar fennállásának a negyedik évfordulóját ünnepelte, már van két Aranycitera-díjuk, az Aranypáva minősítőn négy aranydíjat nyertek, Vass Lajos-nívódíjuk, január 31-én pedig Aranypacsirta-díjat nyert a csapat.
– Úgy kezdődött, hogy 2016-ban Kovács József olyan ötlettel jött Székelykevére, hogy mit szólnák ahhoz, hogyha csinálnánk egy zenekart. Több mint harminc gyerek jelentkezett akkor, mára megmaradt ez a tíz, akik most is a citerazenekar tagjai. Tehát a legjobbak maradtak - hallottuk Magyar Edétől, az egyik csoportvezetőtől.
Borsi Ferenc, csókai származású, Budapesten élő citeraművész a találkozó rendszeres fellépője. Minden évben, így az idén is, megpróbál valami újat bemutatni.
– Nem könnyű munka ez, és úgy gondoltam, hogy a különböző hagyományos játékstílusokat egy kompozícióba, csokorba gyűjtöm össze. Mindegyik újabb dallamnál más-más játéktechnikát alkalmaztam. Amikor ilyen ötletem támadt, rájöttem arra, hogy ez egy nagyon kemény feladat - hallottuk a citeraművésztől.
A citera az első Durindó megszervezésével - a hetvenes évek közepén - került le a padlásokról és vált újra élő hagyománnyá.
