Ha visszagondolunk iskolai tanulmányainkra, azt hiszem, a tanulók jó része sokat kínlódott a helyesírási ismeretek elsajátításával. Nem is csoda, hiszen a furfangos helyesírási szabályokat nem könnyű elsajátítani. Így vannak ezzel a mai diákok is. Még rágondolni se jó – mondják –, hogy van olyan eset, amikor a kiejtés szerinti írásmódot kell alkalmazni, van, amikor a hagyományos írásmód a követendő, van, amikor az írásképnek is tükröznie kell pl. a hasonulást, az összeolvadást, más esetben azonban nem. És akkor még nem is szóltunk a kivételekről vagy az idegen szavak írásáról, toldalékolásáról. Az pedig további problémák forrásául szolgálhat, hogy maga a szabályzat is változik. A nagy nehezen bemagolt és megjegyzett írásmód egyszer csak nem helyes, másképp kell írni. Példának az észszerű szót hozhatnánk fel, amelyet az utóbbi változásig ésszerűnek kellett írni. Ahogy elnézem a számítógépem helyesírás-ellenőrző programját, még mindig úgy tudja, hogy az észszerű írásmód helytelen, és pirossal alá is húzza – lám, most is!
Minden helyesírási probléma ellenére azonban a mai felfogás szerint kulturált, művelt ember nem engedheti meg magának azt a lazaságot, hogy ne tudjon helyesen írni. Szívós munkával a tanároknak sikerült is – legalábbis az utóbbi időkig – elérni azt, hogy az érettségiig eljutó diákok tisztában legyenek a helyesírással. Határon túl a körülményekből adódóan kissé nehezebb volt a helyzet, de igényes tanuló itt is megtanulhatott és meg is tanult helyesen írni. Érdekes lenne egyszer megvizsgálni, vannak-e különbségek, típushibák a határon inneni és túli diákok helyesírásában. Én régi tanári tapasztalataim alapján egyre még mindig emlékszem: anyaországi gyerekeknél sose láttam, itt viszont jó helyesírású gyerekeknél is nemegyszer előfordult az egyéb szó két b-vel történő írása (így: egyébb).
Azon tűnődtem, könnyebb-e vagy nehezebb ma helyesen írni, mint régebben. Könnyebbnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy írásainkat nem kézzel körmöljük, hanem számítógéppel készítjük, s a helyesírás-ellenőrző programok sok hibát ki tudnak javítani. No, nem mindet. Ha szkeptikusak lennénk, akkor tüstént felhozhatnánk ellenpéldának a számítógépek által „létrehozott” új hibatípusokat, amelyek között dobogós helyet érdemelnek ki az elválasztások. Aki szerkesztett, lektorált, helyesírásilag ellenőrzött számítógépes kéziratot, az a haját tépi, ha egyik helyen javítja az elválasztást, ennek következtében több másik helyen újabbnál újabb elválasztási problémák jelennek meg. Vagy másik példa: a helyesírás-ellenőrző program engem épp most próbál rábeszélni arra, hogy írjam két szóba a megtanulhatott szót. Nem írom. Nem úgy kell írni.
Régebben viszont, még a számítógépek kora előtt, azt hiszem, sokkal kevesebb hibás nyomtatott szöveg látott napvilágot, mint manapság. Ezen tűnődöm, miközben a vonaton ülve e-könyvet olvasok. Nagyon praktikus, éppen csak egy kicsit nagyobb, mint egy mobiltelefon, nem gyűrődik, nem nehéz, a betűméretet tetszés szerint változtathatom, s ahogy számolom, legalább 120 könyv rajta van, kedvemre válogathatok közülük. Vannak azonban furcsaságok, amelyek csorbítják az olvasmányélményt. A helyesírás olykor nem kevés kívánnivalót hagy maga után.
Régebben talán több volt a korrektor, a lektor, nem lehetett kész javítóprogramra hagyatkozni, és azt hiszem, nem is lehetett nyomtatásban megjelentetni olyan szöveget, amely nem a helyesírási elveknek megfelelően íródott. Manapság mintha ilyen elvárások nem is lennének. Győri Édes Eredeti Recept – olvasom a feliratot egy finom omlós mézes keksz zacskóján. Csak tudnám, miért van minden szó nagybetűvel írva? Egy biztos, hogy nem a magyar helyesírási szabályzat követelményei szerint. Balassi Ildikó hívta fel a figyelmemet a következő két példára, amelyeket sokszor láthattunk-hallhattunk: „A torkodat tisztíccsa” – ez egy torokcukorka reklámja akarna lenni, vagy a szeletelt Boci sajtot reklámozó szöveg: „Szeletni fogod te is…” Harmadik esetnek egy saját példát hoznék: kedves, kellemes étterem „Várrrjuk vissza!” módon hívogat visszatérésre, de a három r betűt igencsak túlzásnak tartom. Étteremről lévén szó, biztos vagyok abban, hogy nem a kiabáló helyesírási hibák, hanem a kellemes hangulat és a jó ételek csábítják vissza a vendégeket.
Nem tartom szerencsés megoldásnak, ha rossz helyesírást alkalmazunk bármilyen megfontolás alapján és bármilyen cél érdekében. A helyesírás szabályait az iskolában megtanulhatjuk, és minden olvasott szöveg megerősítheti, elmélyítheti, biztosabbá teszi ezeket az ismereteket, akár gondolunk rájuk, akár nem. A rossz helyesírású szövegek aláássák, elbizonytalanítják előzetes ismereteinket. Azt véljük helyesnek, amit többször látunk, és lassan nem is tudjuk eldönteni, hogy az előttünk álló szöveg helyesírási szempontból helyes-e vagy helytelen. Nem lenne szabad abba a hibába esni, hogy a figyelemfelkeltés „mellékterméke” helyesírási ismeretvesztés, végső soron nyelvi-helyesírási igénytelenség legyen.
