A farsangi időszak mindig földobja a téli napokat. Az iskolákban és az óvodákban nem maradhat el a minden évben megszervezett farsangi felvonulás, ünneplés, amikor a gyerekek különböző álarcokat, jelmezeket öltenek magukra. A hagyomány szerint ezzel segítenek elűzni a telet, amely így februárra már igencsak kimeríti a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. A farsang emellett egy újabb lehetőség, hogy a begubózás helyett a jókedvet válasszuk.
Minden évben némi aggodalommal várom az alkalmat, amikor a gyerekeim hazaérnek az iskolából, közölve, hogy hamarosan készülnünk kell a jelmezbálra. Büszkeséggel tölt el, hogy kreatívabbnál kreatívabb ötleteik vannak, de nagy megnyugvással veszem tudomásul, ha legalább az egyikük megelégszik valami egyszerű, tavalyi, kevésbé briliáns jelmezzel is. A megvalósításban ugyanis még sok segítséget igényel az alsós korosztály. Mindemellett minden belefektetett időt és energiát megér, hogy fejlődjön a kézügyességük, szárnyaljon a kreativitásuk, ugyanúgy a farsangi jelmezkészítés remek alkalom a közös időtöltésre is.
A farsangi felvonulás során a szervezők a legtöbb esetben hangsúlyozzák a hagyományápolást, ami által a részt vevő gyerekek gazdagodnak. Nemcsak élményt szereznek, hanem a megélt élmény által elsajátítják azokat a szokásokat, amelyek a téli ünnepkör végéhez kötődnek. Leginkább a mulatozás, a hangoskodás és a kiszebábu-égetés tetszik a gyerekeknek. A jelmezversenyre is nagy erőkkel készülnek, hiszen sok farsangi eseményen választják ki az izgalmasabbnál izgalmasabb jelmezek közül a legkreatívabbakat. A farsangi fánk sem elhanyagolható az élmények sorában, akár dagasztják-sütik, akár fogyasztják a gyerekek.
A hagyományápolás mellett a farsangi időszak csodálatos lehetőség a közösségi élmény megteremtéséhez, ami bizonyos pedagógiai irányzatokban igen nagy szerepet kap. Itt nemcsak a közös iskolai kirándulásokat állítják a tanulás szolgálatába, hanem színes és változatos módon biztosítják a diákok számára a közösséghez való tartozás átélését, amely során a gyerekek széles körű tudást is elsajátítanak. Főként a tevékenységalapú pedagógiai rendszerek koncepciója tartalmazza a közösségi élmény személyiség- és tudásformáló hatásait. Nemcsak arról van tehát szó, hogy közösségi élményként megnéznek egy színházi előadást, hanem a mindennapok eseményei a közösségi élmény szolgálatába állítva célzott tanulási tartalmak elsajátítását teszik lehetővé. Pedagógiai értelemben magának a közösségi élménynek is van fejlesztő hatása, de a nevelési szándék mellett többnyire oktatni is szeretnénk a ránk bízott tanulókat. A közösségi élmények során erre is van lehetőségünk, ahogy látjuk ezt egy farsangi fölvonulás alkalmával is. Az indirekt tanítási módszerek sajnos a mai iskolai gyakorlat mostohagyerekei, pedig egy jól megszervezett, közösségi élményként átélt program nagyon sok tanulási és értékelési lehetőséget hordoz magában.
A farsangijelmez-készítés tehát nemcsak arra alkalmas, hogy otthon nagy rumlit csináljunk, amíg elkészül, hanem megteremti annak a lehetőségét, hogy a gyerek kedvvel, beleéléssel adja át magát egy olyan élménynek, amely által gazdagabb lesz kreativitásban, kézügyességben, tudásban és a közösséghez tartozás élményében is. Napjainkban az elmagányosodás egyre nagyobb mértéket ölt, a szociális kapcsolatok leépülnek. Oda kell figyelnünk arra, hogy megteremtsük a lehetőségét mindazon készségek kibontakozásának, amelyek megalapozzák, hogy felnőttként az egyén a közösség részének érezhesse magát, ahol számítanak rá, és ahol ő is számíthat másokra. A farsangnak is ez az egyik legfontosabb üzenete, amellyel megmutatja a közösség erejét: együtt a telet is el tudjuk űzni. Vagyis, aki erős közösséget tud maga mögött, annak van esélye megbirkózni a nehézségekkel.
